Újjászületés
Ugyanakkor éjjel / Stephanie pincéje és lakása
Éhség! Düh! Sötétség! ÉHSÉG! DÜH! DÜH!
Zaj! Ellenség? Élelem? Morgás! Túl sötét van! DÜH!
Zaj máshonnan! Argh túl sok fény! Rivális mellettem! Fényből élelem jön...
Félelem szaga! ÉHSÉG! Hangos robaj?! VÉÉÉR!
Zaj! Ellenség? Élelem? Morgás! Túl sötét van! DÜH!
Zaj máshonnan! Argh túl sok fény! Rivális mellettem! Fényből élelem jön...
Félelem szaga! ÉHSÉG! Hangos robaj?! VÉÉÉR!
Mintha csak egy vörös szűrővel ellátott álmát látnám egy vadállatnak. Vadállatian hörögve forgolódik a sötétben és egy másik hasonló hang forrását keresi, de elvakítja a kinyíló ajtón beáramló fény. Valaki belök egy másik alakot és felkapcsolja a villanyt a szobában, majd egy fémes zajjal utána dob valamit. Ez az állat akinek a szemén át látok felismeri a szőke csapzott nőstényben a riválist, és az újonnan érkezőben az élelemforrást. Gusztustalan. Az elmosódott, lüktető körvonalú férfi remegve emeli a fegyvert arra akin át látok. A golyó szinte őrjítő lassúsággal hagyja el a csövet és az éhségtől tomboló szörnyeteg valami furcsa ugrással kikerüli azt és sziszegve vágódik a férfi lábának. A másik lény a kulcsontjába mar és a látóteremet elönti a vér. Idegborzoló egy álom.
Lassan nyitom ki a szemem és meglepődök, hogy nem ágyban fekszem hanem hideg padlón guggolok. Akkor, hogyan fúrhatom a fejem a párnába? Megemelem a fejem és látom nem párnát szorongatok, hanem egy sápadtszürke emberi lábat ami egy férfiban folytatódik. Az arcát nem látom mert Diane vértől csatakos feje kitakarja előlem. Megmerevedek a félelemtől, majd lassan ráeszmélek valami ragacsos réteget képez az arcomon. Remegve nyúlok oda és mikor letörlöm, friss vért látok elkeveredni a már éppen alvadóval a kezemen. sikoltani akarok, de egyszerűen képtelen vagyok rá, és lassan Diane is felém fordul. Szemem előtt változnak vissza az agyarai a szájában normális fogakká, és az ő arcát is vér borítja még a haját is mocskos csimbókokba rendezte. Látom a szemében a leírhatatlan döbbenetet és félelmet, majd ahogy lassan az arcom felé közelítenek az ujjai. Riadtan hátrálok el tőle négykézláb egészen addig amíg falba nem ütközöm. Diane arcáról a vérréteg miatt nem tudok érzéseket leolvasni de a szeme hasonló belső drámát sugall mint ami bennem is van. Nagyon óvatosan és lassan odakúszik mellém, majd egyszerre átöleljük egymást. Nem vigasztal senki, senkit, csak támasz kell. A józan észnek támasz kell és a szeretett ember közelsége. Felcsuklok párszor és szinte egyszerre kezdünk el sírni, de pár perc múlva zavartan hallgatunk el mikor látjuk a másik hátára lecsöpögő vért ami könny helyett folyik a szemünkből. Hiába öleltük szorosan egymást éreztem, hogy Diane hűlni kezd engem pedig többször is kirázott a hideg. Mikor megkérdem, ő miért nem fázik csak annyit mond nem tudja és öleljem szorosabban, mert olyan jó forró a testem. Óvatosan rálesünk a holttestre és ekkor tűnik fel nekem, ismertem őt. Juliett sofőrje volt.
Összerezzenünk mikor nyikorogva kinyílik a vasajtó és Stephanie lép be. Rémülten követjük a szemünkkel amíg egy többé-kevésbé ép széket fel nem kap a kupacból és a szoba közepére ül.
Lassan nyitom ki a szemem és meglepődök, hogy nem ágyban fekszem hanem hideg padlón guggolok. Akkor, hogyan fúrhatom a fejem a párnába? Megemelem a fejem és látom nem párnát szorongatok, hanem egy sápadtszürke emberi lábat ami egy férfiban folytatódik. Az arcát nem látom mert Diane vértől csatakos feje kitakarja előlem. Megmerevedek a félelemtől, majd lassan ráeszmélek valami ragacsos réteget képez az arcomon. Remegve nyúlok oda és mikor letörlöm, friss vért látok elkeveredni a már éppen alvadóval a kezemen. sikoltani akarok, de egyszerűen képtelen vagyok rá, és lassan Diane is felém fordul. Szemem előtt változnak vissza az agyarai a szájában normális fogakká, és az ő arcát is vér borítja még a haját is mocskos csimbókokba rendezte. Látom a szemében a leírhatatlan döbbenetet és félelmet, majd ahogy lassan az arcom felé közelítenek az ujjai. Riadtan hátrálok el tőle négykézláb egészen addig amíg falba nem ütközöm. Diane arcáról a vérréteg miatt nem tudok érzéseket leolvasni de a szeme hasonló belső drámát sugall mint ami bennem is van. Nagyon óvatosan és lassan odakúszik mellém, majd egyszerre átöleljük egymást. Nem vigasztal senki, senkit, csak támasz kell. A józan észnek támasz kell és a szeretett ember közelsége. Felcsuklok párszor és szinte egyszerre kezdünk el sírni, de pár perc múlva zavartan hallgatunk el mikor látjuk a másik hátára lecsöpögő vért ami könny helyett folyik a szemünkből. Hiába öleltük szorosan egymást éreztem, hogy Diane hűlni kezd engem pedig többször is kirázott a hideg. Mikor megkérdem, ő miért nem fázik csak annyit mond nem tudja és öleljem szorosabban, mert olyan jó forró a testem. Óvatosan rálesünk a holttestre és ekkor tűnik fel nekem, ismertem őt. Juliett sofőrje volt.
Összerezzenünk mikor nyikorogva kinyílik a vasajtó és Stephanie lép be. Rémülten követjük a szemünkkel amíg egy többé-kevésbé ép széket fel nem kap a kupacból és a szoba közepére ül.
- Nem akarok sokáig itt ülni, és ahogy látom rátok férne egy fürdés, szóval rövid leszek. - mondta teljesen nyugodt hangnemben.
Vámpír, vagyis ahogy ő nevezte Vértestvér. Ez ő és ezek lettünk mi is. Én nem hiszem el, de kénytelen vagyok belátni, még Diane is utal rá, hogy nem megettük a halottat, csak a vért "ittuk" meg. Jézus Krisztus! Aztán pár rövid tudnivalót sorol el Stephanie amiből a legfontosabb, hogy nem hagyhatjuk el a lakást amíg ő nem engedni meg, ugyanis a többi vámpír - vagyis vértestvér - előtt semmik vagyunk még és gyorsan egy karó rossz végén találhatjuk magunkat. Mikor Diane félénken rákérdez a nappalra, a válasz egyszerű és kegyetlen. Mostantól csak az éjszakában létezhetünk. Mikor ezt nem hisszük el egy öngyújtót dob elénk, és arra kér, hogy kapcsoljuk be. Sziszegve ejtem el ahogy elönt a félelem, Diane pedig jókorát rúg bele. Félelemmel telve vesszük észre egymáson a kihegyesedett szemfogakat amik szépen lassan visszahúzódnak amint viszonylag megnyugszunk. Ezüst és a kereszt nem bánt minket, no nem mintha mondta volna de tudtam, hogy Diane egy ezüst keresztet hord a nyakában és nem érezte magát túlzottan rosszul. Továbbá megtudjuk. hogy be kell tartanunk a vámpírok közösségének szabályait. Mikor dadogva rákérdezek ezekre csak feláll és azt javasolja menjünk és fürödjünk le esetleg. Összerázkódunk mikor rájövünk, hogy egy merő vér mindkettőnk keze és felsőteste, így mintha álomban lebegnénk elindulunk a csapóajtó felé. A létra mellett Heather vizslat minket kíváncsian és némi irigységgel a szemében. Mit keres ő itt, és mi a fenét irigyel?
Vámpír, vagyis ahogy ő nevezte Vértestvér. Ez ő és ezek lettünk mi is. Én nem hiszem el, de kénytelen vagyok belátni, még Diane is utal rá, hogy nem megettük a halottat, csak a vért "ittuk" meg. Jézus Krisztus! Aztán pár rövid tudnivalót sorol el Stephanie amiből a legfontosabb, hogy nem hagyhatjuk el a lakást amíg ő nem engedni meg, ugyanis a többi vámpír - vagyis vértestvér - előtt semmik vagyunk még és gyorsan egy karó rossz végén találhatjuk magunkat. Mikor Diane félénken rákérdez a nappalra, a válasz egyszerű és kegyetlen. Mostantól csak az éjszakában létezhetünk. Mikor ezt nem hisszük el egy öngyújtót dob elénk, és arra kér, hogy kapcsoljuk be. Sziszegve ejtem el ahogy elönt a félelem, Diane pedig jókorát rúg bele. Félelemmel telve vesszük észre egymáson a kihegyesedett szemfogakat amik szépen lassan visszahúzódnak amint viszonylag megnyugszunk. Ezüst és a kereszt nem bánt minket, no nem mintha mondta volna de tudtam, hogy Diane egy ezüst keresztet hord a nyakában és nem érezte magát túlzottan rosszul. Továbbá megtudjuk. hogy be kell tartanunk a vámpírok közösségének szabályait. Mikor dadogva rákérdezek ezekre csak feláll és azt javasolja menjünk és fürödjünk le esetleg. Összerázkódunk mikor rájövünk, hogy egy merő vér mindkettőnk keze és felsőteste, így mintha álomban lebegnénk elindulunk a csapóajtó felé. A létra mellett Heather vizslat minket kíváncsian és némi irigységgel a szemében. Mit keres ő itt, és mi a fenét irigyel?
 |
| Lauren a vámpír... |
Gyorstalpaló oktatás
Lábjegyzet: Lauren és Diane pontos vámpírkénti leírását ezután a bejegyzés után lehet megtalálni. Ott remélhetőleg mindig kérdésre választ lehet találni. (Például miért tűnik élőnek Lauren.)
Stephanie nem zavartatja magát és mikor készülünk beszállni egy méretes kádnyi forró vízbe egyszerűen besétál, lehajtja a vécé tetejét és ráül. Zavartan nézzük őt, de mivel túl szégyenlősek sose voltunk és pont eléggé sokkhatás alatt vagyunk nem szólalunk meg. Dermedten hagyom, hogy Diane felemelje a szivacsot és elkezdje a vállaimra száradt vért letörölni, de egy halk sikkantás közepette megáll. Lenézek és látom a két szív ami a kulcscsontomra volt feltetoválva eltűnt. Diane megragadja a karom és lemossa a könyökhajlatomba száradt vért, ahonnan csak hibátlan friss bőr tűnik elő. Semmi nyoma tűszúrásoknak, és bőrhibáknak. Stephanie mikor látja valami történik, izgatottan hajol előre és nézi amint lemossák az arcom. Diane mereven bámulja az arcom én azt hiszem valami borzalom történt velem. Felkapom a kád egyik sarkán álló kézitükröt és belenézek. Az arcom. Az arcom újra gyönyörű lett. Nincsenek táskák és ráncok, eltűntek a megviselt kidagadó erek a szememből, és a bőröm is valahogy üdén rózsás. Meglepett horkantást hallok a vécé felől is de nem érdekel túlzottan. Mire kiszabadulok a saját arcom okozta meglepetés alól azt látom Diane vadul sikálja magáról a vért, és szépséges mint mindig de nem változott se az arca se a teste. Vagyis változott, sápadt lett az amúgy pírral telt bőre. Ezután riadtan kezdi tapogati a mellkasát majd a két mellem közé rakja a kezét.
- Nem ver a szívem! De Lauren-nek nagyon ritkán igen... neki miért? - suttogja elcsukló hangon szegény Diane.
Megsimogatom az arcát és próbálok erősnek tűnni, bár én se tudom mi ez az egész. Stephanie-ra kapom a tekintetem aki az egyik szemöldökét felhúzva nagyon méreget, de nem szól semmit. A víz kezd lehűlni és mikor szóvá teszem, hogy kikéne szállni mert fázom az engem figyelő nő arca mintha egy pillanatra fájdalmas görcsbe rándulna.
Kiülünk az ebédlőbe Diane-en csak az a pongyola amit Darren adott nekünk. Én magamköré tekertem egy száraz törülközőt még a sajátom mellé. Kapunk egy jópár órás fejmosást amiből így elsőre túlzottan sok nem maradt meg, de addig sulykolt bizonyos dolgokat még biztos volt bene, hogy megjegyeztük. Először is van ez a Kamarilla a vá... vértestvérek valami óriási klubja aminek szabályai vannak. Első az, hogy nem reklámozzuk magunkat a halandók előtt, itt eszembe jutott Heather mert őt láttam a kupiban nappal dolgozni. Vajon a nő vele is azt tette mint velünk? Második megint az, hogy ne hagyjuk el a lakást, mert ha valaki észrevesz minket, vagy valami felfordulást csinálunk, akkor meg kell hogy öljön minket. Ennél a pontnál felcsuklok és visszatartom a feltörni készülő bőgést. Továbbá a vérünk egymás számára méreg nem szabad inni egymásból, még jó én emberből sem akarok. Mikor lesújtva magunk elé motyogjuk, hogy nem akarunk embert ölni, csak annyit mond, hogy keveset és sűrűn kell inni, akkor nem esik baja a halandóknak. Halandók, ahogy mondta kirázott a hideg. Kapunk valami homályos leírást, hogy ez a Kamarilla dolog valójában olyasmi mint a lovagkori társadalom, már amennyire emlékszem a történelem órákra. Van egy Herceg vagy ki, akinek mindenki aki a városban lakik az allatvalója. Jóval több mint száz olyan lény él New Havenben mint Stephanie... és mi, tudatosul bennem végül. Vannak valamiféle klánok ahova besorolódunk mi a Brujah-hoz tartozunk jelentsen ez bármit is. Amíg megy a darálás megunom az üresen tátongó éhséget amit érzek és megkenek vajjal egy pirítóst és visszaülök a helyemre. Diane kér egy falatot de látom már a szagától is rosszul van, és mikor a szájába veszi a falatot olyan arcot vág mintha szarba harapott volna és beleköpi a mosogatóba. Én félve harapok bele de semmi nem történik, pirítós íze van, úgyhogy megeszem amíg Stephanie nagyra tágult szemekkel magyaráz tovább.
Minden figyelmeztetés nélkül Stephanie követhetetlen sebességgel felénk dobja a só és bors tartókat! Diane ijedten húzza le a fejét de a vállát így is csúnyán eltalálja a borszoró még én félrehajlok kicsit és elkapom a levegőben a sót. Igazán még fel se tudunk eszmélni mikor Atyánk - ez a vámpír teremtő megszólítása - leül és feldobja a jobbkezét és szkanderre hív ki minket. Én valami ébredő dühvel dobom el a sótartót és ragadom meg az öklét, de egy centit se tudok mozdítani rajta. Kicsit még próbálkozom majd feladom, és látom ahogy Diane felé fordul. Meglepődik ő is és én is mikor majdnem fél útig sikerül elmozdítani Stephanie kezét, bár utána nagyobb erőlködés nélkül egyenesbe hozza. Ezután valami ködös előadást hallgatunk arról, hogy a vérünkkel vágyat és félelmet ébreszthetünk másokban, mikor látja nem igen tudjuk őt követni az arca eltorzul valami rettenetes szörnyeteg alakjára és mi riadtan esünk hátra a székkel. Pár percig még remegünk, majd sikerül lenyugodni és újra óvatosan de leülünk az asztalhoz. Heather-ért kiált aki szolgálatkészen szalad ki a csapóajtós szobából és látom, ahogy minden idegszálával várja Diane parancsait. Arra kér minket ijesszük meg, és biztos nagyon bután nézünk rá mert egy nagy sóhaj után elmagyarázza miként keressük meg a bensőkben lakozó dühöt és merítsünk belőle. Vállat vonunk és egymás után kétszer is fogunkat akaratlanul kiengedve rásziszegünk szegény lányra aki zokogva takarja el az arcát, ahogy földre rogy. Mikor odakarunk menni, hogy segítsünk rajta csak ránk szól üljünk le és Heather az Atyánk lábához kúszik. Ott láthatólag elég gyorsan összeszedi magát.
Mikor rákérdezünk, Heather miért lehet itt mikor normális embernek tűnik, annyit mond, hogy a vámpírok vére előnyt ad az embereknek de engedelmes szolgálatra is készteti őket. Mikor nem igazán hittünk ebben ráparancsol Heatherre, hogy csapja fejbe magát az egyik székkel és ne kímélje magát. Földbegyökerezett lábbal nézzük végig amint Heather fején eltörik a szék és szegény nő majdnem elájul a fájdalomtól, majd mikor Atyánk elbocsátja távozik a szobájába.
A beszélgetés közben érzem Diane többször is megremeg és látom egy idő után, hogy fájdalom torzítja el az arcát. Mielőtt bármit tehetnék Stephanie felrántja a székről és bemegy vele a fürdőbe. Hallom Diane egyre elkeseredettebb sikoltásait a bezárt ajtón át, így verni kezdem azt. Atyám dühös arca tűnik fel és látom a földön rángva Diane-t, ettől kicsit megnyugodok, hogy nem ő bántja, de az ajtót ezek után újra becsapják előttem. Mitagadás én is kezdem magam rosszul érezni kicsit és szükségem lenne egy fürdőre érzem. Az pedig foglalt. Megkérdem a nem túlzottan lelkes Heather-t van e másik fürdő ő pedig a saját szekrény méretű vécéjét ajánlja fel vonakodva. Életem legrosszabb élménye volt az mikor a beleim borzalmasan csavarodva adtak ki magukból mindent, még a torkomat végigmarta a gyomorsavam amit a mosdóba hánytam ki. Mire kitámolyogtam újra a nagy fürdőhöz - valahol távol Heather undorodó kiáltása szólt - már nyitva volt és mikor beakartam menni segíteni Diane-nek Atyánk készségesen félre állt. Szegény remeg és tiszta mocsok bár maga a fürdő szerencsére jobb állapotban van mint ő. Beültetem egy újabb kád vízbe és elkezdem simogatva lemosdatni, miközben vigasztaló semmiségeket suttogunk egymásnak. A fürdetés közben valami nagyon furcsát tapasztalok, először azt veszem észre hogy Diane lágyéka melegebb, majd furán néz rám, ahogy végigsímitok a punciján. Az olyan forró mint az én kezem, még egy kérdés amivel nem tudunk mit kezdeni, de legalább valami meleg rajta is, vigasztalom. Kiszaladok és előadom a dolgot Stephanie-nak aki először egy helyben remeg fogai előcsússzanak, majd mikor újra magánál van csak artikulátlanul üvölt egyet és beszalad a fürdőbe. Diane-nek meglepődni sincs ideje mikor a lába közé nyúlnak.
- Ilyen nincs! Ennyire nem lehet híg a vérem! Nem ronthattam el semmit! - szinte sikoltja a szavakat és kiviharzik a konyhába, ahol fel alá kezd járkálni.
Mikor zavartan megkérdem, mi a gond elmondja, hogy időlegesen lehet úgy kinézni mint egy halandó, de alapvetően nem szabadna semminek se melegnek lennie rajtunk. Inkább magára hagyom, nem akarok a felzaklatott idegeinek még további alapot szolgáltatni a dühre, szemmel láthatólag nehezen uralkodik magán. Mellékesen mintha mondott volna valami ilyesmi a klánunkról, hogy gyorsan felkapjuk a vizet.
Később a kanapén egymáshoz bújva takarózunk és figyeljük amint Stephanie próbál nem üvöltözni, és vagy sírni idegességében. Félve bekapcsolom a tévé-t, hogy megnézzem gyorsan mi történik a valóságban és látom ahogy ettől Stephanie összerázkódik. Megkérdezem hány éves és mikor megkapom a választ nem igazán örülök neki. Százhúsz éves múlt. Ezek szerint ez a nem öregszünk dolog lehet igaz, és most már érthető is miért nem szereti televiziót. Talán egy órája ülhetünk ott viszonylagos csöndben mikor álmosság kezd rajtam és mindenki máson is erőt venni. Először furcsállom, majd Diane-nel együtt megbabonázva meredünk a szemben lévő ablakra ahol látjuk amint világosodik az ég alja. Ez az egész nap sok volt és félelmetes, de az ami ott fel akar jönni zsigeri félelemmel tölt el, Stephanie mosolyogva veszi tudomásul, hogy végre valamit úgy csinálunk ahogy elvárta. Lesorjázunk a pincébe és bemegyünk egy másik vasajtós szobába ami belülről el reteszelhető. Három koporsó van itt, de mi egymásba kapaszkodva hatalmas szemekkel nézzük csak őket amíg Atyánk morogva ki nem megy. Nemsokára egy összecsukható kétszemélyes ággyal tér vissza és elég durván a földre helyezi., majd bereteszel mindent és befekszik az egyik faládába. Diane méregeti az ágyat én meg lúdbőrös vagyok a hidegtől, szóval összegyűjtöm a bátorságomat és felzörgetem a fél álomban lévő Stephanie-t és valami ágyneműt kérek tőle. Nem túlzottan kedvesen a fejemhez vágja mikor visszatér és újra bezár. Mi összebújunk a takaró alatt - Diane nagyon hideg - és valami a bensőmben pontosan tudja, hogy akkor ájulunk álomba, mikor odakint a horizonton feltűnik a napkorong.
- Nem ver a szívem! De Lauren-nek nagyon ritkán igen... neki miért? - suttogja elcsukló hangon szegény Diane.
Megsimogatom az arcát és próbálok erősnek tűnni, bár én se tudom mi ez az egész. Stephanie-ra kapom a tekintetem aki az egyik szemöldökét felhúzva nagyon méreget, de nem szól semmit. A víz kezd lehűlni és mikor szóvá teszem, hogy kikéne szállni mert fázom az engem figyelő nő arca mintha egy pillanatra fájdalmas görcsbe rándulna.
Kiülünk az ebédlőbe Diane-en csak az a pongyola amit Darren adott nekünk. Én magamköré tekertem egy száraz törülközőt még a sajátom mellé. Kapunk egy jópár órás fejmosást amiből így elsőre túlzottan sok nem maradt meg, de addig sulykolt bizonyos dolgokat még biztos volt bene, hogy megjegyeztük. Először is van ez a Kamarilla a vá... vértestvérek valami óriási klubja aminek szabályai vannak. Első az, hogy nem reklámozzuk magunkat a halandók előtt, itt eszembe jutott Heather mert őt láttam a kupiban nappal dolgozni. Vajon a nő vele is azt tette mint velünk? Második megint az, hogy ne hagyjuk el a lakást, mert ha valaki észrevesz minket, vagy valami felfordulást csinálunk, akkor meg kell hogy öljön minket. Ennél a pontnál felcsuklok és visszatartom a feltörni készülő bőgést. Továbbá a vérünk egymás számára méreg nem szabad inni egymásból, még jó én emberből sem akarok. Mikor lesújtva magunk elé motyogjuk, hogy nem akarunk embert ölni, csak annyit mond, hogy keveset és sűrűn kell inni, akkor nem esik baja a halandóknak. Halandók, ahogy mondta kirázott a hideg. Kapunk valami homályos leírást, hogy ez a Kamarilla dolog valójában olyasmi mint a lovagkori társadalom, már amennyire emlékszem a történelem órákra. Van egy Herceg vagy ki, akinek mindenki aki a városban lakik az allatvalója. Jóval több mint száz olyan lény él New Havenben mint Stephanie... és mi, tudatosul bennem végül. Vannak valamiféle klánok ahova besorolódunk mi a Brujah-hoz tartozunk jelentsen ez bármit is. Amíg megy a darálás megunom az üresen tátongó éhséget amit érzek és megkenek vajjal egy pirítóst és visszaülök a helyemre. Diane kér egy falatot de látom már a szagától is rosszul van, és mikor a szájába veszi a falatot olyan arcot vág mintha szarba harapott volna és beleköpi a mosogatóba. Én félve harapok bele de semmi nem történik, pirítós íze van, úgyhogy megeszem amíg Stephanie nagyra tágult szemekkel magyaráz tovább.
Minden figyelmeztetés nélkül Stephanie követhetetlen sebességgel felénk dobja a só és bors tartókat! Diane ijedten húzza le a fejét de a vállát így is csúnyán eltalálja a borszoró még én félrehajlok kicsit és elkapom a levegőben a sót. Igazán még fel se tudunk eszmélni mikor Atyánk - ez a vámpír teremtő megszólítása - leül és feldobja a jobbkezét és szkanderre hív ki minket. Én valami ébredő dühvel dobom el a sótartót és ragadom meg az öklét, de egy centit se tudok mozdítani rajta. Kicsit még próbálkozom majd feladom, és látom ahogy Diane felé fordul. Meglepődik ő is és én is mikor majdnem fél útig sikerül elmozdítani Stephanie kezét, bár utána nagyobb erőlködés nélkül egyenesbe hozza. Ezután valami ködös előadást hallgatunk arról, hogy a vérünkkel vágyat és félelmet ébreszthetünk másokban, mikor látja nem igen tudjuk őt követni az arca eltorzul valami rettenetes szörnyeteg alakjára és mi riadtan esünk hátra a székkel. Pár percig még remegünk, majd sikerül lenyugodni és újra óvatosan de leülünk az asztalhoz. Heather-ért kiált aki szolgálatkészen szalad ki a csapóajtós szobából és látom, ahogy minden idegszálával várja Diane parancsait. Arra kér minket ijesszük meg, és biztos nagyon bután nézünk rá mert egy nagy sóhaj után elmagyarázza miként keressük meg a bensőkben lakozó dühöt és merítsünk belőle. Vállat vonunk és egymás után kétszer is fogunkat akaratlanul kiengedve rásziszegünk szegény lányra aki zokogva takarja el az arcát, ahogy földre rogy. Mikor odakarunk menni, hogy segítsünk rajta csak ránk szól üljünk le és Heather az Atyánk lábához kúszik. Ott láthatólag elég gyorsan összeszedi magát.
Mikor rákérdezünk, Heather miért lehet itt mikor normális embernek tűnik, annyit mond, hogy a vámpírok vére előnyt ad az embereknek de engedelmes szolgálatra is készteti őket. Mikor nem igazán hittünk ebben ráparancsol Heatherre, hogy csapja fejbe magát az egyik székkel és ne kímélje magát. Földbegyökerezett lábbal nézzük végig amint Heather fején eltörik a szék és szegény nő majdnem elájul a fájdalomtól, majd mikor Atyánk elbocsátja távozik a szobájába.
A beszélgetés közben érzem Diane többször is megremeg és látom egy idő után, hogy fájdalom torzítja el az arcát. Mielőtt bármit tehetnék Stephanie felrántja a székről és bemegy vele a fürdőbe. Hallom Diane egyre elkeseredettebb sikoltásait a bezárt ajtón át, így verni kezdem azt. Atyám dühös arca tűnik fel és látom a földön rángva Diane-t, ettől kicsit megnyugodok, hogy nem ő bántja, de az ajtót ezek után újra becsapják előttem. Mitagadás én is kezdem magam rosszul érezni kicsit és szükségem lenne egy fürdőre érzem. Az pedig foglalt. Megkérdem a nem túlzottan lelkes Heather-t van e másik fürdő ő pedig a saját szekrény méretű vécéjét ajánlja fel vonakodva. Életem legrosszabb élménye volt az mikor a beleim borzalmasan csavarodva adtak ki magukból mindent, még a torkomat végigmarta a gyomorsavam amit a mosdóba hánytam ki. Mire kitámolyogtam újra a nagy fürdőhöz - valahol távol Heather undorodó kiáltása szólt - már nyitva volt és mikor beakartam menni segíteni Diane-nek Atyánk készségesen félre állt. Szegény remeg és tiszta mocsok bár maga a fürdő szerencsére jobb állapotban van mint ő. Beültetem egy újabb kád vízbe és elkezdem simogatva lemosdatni, miközben vigasztaló semmiségeket suttogunk egymásnak. A fürdetés közben valami nagyon furcsát tapasztalok, először azt veszem észre hogy Diane lágyéka melegebb, majd furán néz rám, ahogy végigsímitok a punciján. Az olyan forró mint az én kezem, még egy kérdés amivel nem tudunk mit kezdeni, de legalább valami meleg rajta is, vigasztalom. Kiszaladok és előadom a dolgot Stephanie-nak aki először egy helyben remeg fogai előcsússzanak, majd mikor újra magánál van csak artikulátlanul üvölt egyet és beszalad a fürdőbe. Diane-nek meglepődni sincs ideje mikor a lába közé nyúlnak.
- Ilyen nincs! Ennyire nem lehet híg a vérem! Nem ronthattam el semmit! - szinte sikoltja a szavakat és kiviharzik a konyhába, ahol fel alá kezd járkálni.
Mikor zavartan megkérdem, mi a gond elmondja, hogy időlegesen lehet úgy kinézni mint egy halandó, de alapvetően nem szabadna semminek se melegnek lennie rajtunk. Inkább magára hagyom, nem akarok a felzaklatott idegeinek még további alapot szolgáltatni a dühre, szemmel láthatólag nehezen uralkodik magán. Mellékesen mintha mondott volna valami ilyesmi a klánunkról, hogy gyorsan felkapjuk a vizet.
Később a kanapén egymáshoz bújva takarózunk és figyeljük amint Stephanie próbál nem üvöltözni, és vagy sírni idegességében. Félve bekapcsolom a tévé-t, hogy megnézzem gyorsan mi történik a valóságban és látom ahogy ettől Stephanie összerázkódik. Megkérdezem hány éves és mikor megkapom a választ nem igazán örülök neki. Százhúsz éves múlt. Ezek szerint ez a nem öregszünk dolog lehet igaz, és most már érthető is miért nem szereti televiziót. Talán egy órája ülhetünk ott viszonylagos csöndben mikor álmosság kezd rajtam és mindenki máson is erőt venni. Először furcsállom, majd Diane-nel együtt megbabonázva meredünk a szemben lévő ablakra ahol látjuk amint világosodik az ég alja. Ez az egész nap sok volt és félelmetes, de az ami ott fel akar jönni zsigeri félelemmel tölt el, Stephanie mosolyogva veszi tudomásul, hogy végre valamit úgy csinálunk ahogy elvárta. Lesorjázunk a pincébe és bemegyünk egy másik vasajtós szobába ami belülről el reteszelhető. Három koporsó van itt, de mi egymásba kapaszkodva hatalmas szemekkel nézzük csak őket amíg Atyánk morogva ki nem megy. Nemsokára egy összecsukható kétszemélyes ággyal tér vissza és elég durván a földre helyezi., majd bereteszel mindent és befekszik az egyik faládába. Diane méregeti az ágyat én meg lúdbőrös vagyok a hidegtől, szóval összegyűjtöm a bátorságomat és felzörgetem a fél álomban lévő Stephanie-t és valami ágyneműt kérek tőle. Nem túlzottan kedvesen a fejemhez vágja mikor visszatér és újra bezár. Mi összebújunk a takaró alatt - Diane nagyon hideg - és valami a bensőmben pontosan tudja, hogy akkor ájulunk álomba, mikor odakint a horizonton feltűnik a napkorong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése