Minden a terv szerint...
Február eleji éjjel / Otthon és az Utcákon
Mindketten előkészületeket tettünk a megadott estére. Egy-egy hátizsákot teli rámoltunk a legszükségesebb dolgokkal ami kellhet. Nem tudom Diane mit rakott a sajátjába, de ahogy ismerem pár ruhát és cipőket. Mondjuk én se voltam annyira gyakorlatias, a papírjaim, a táska alján a spórolt pénzem bekötegelve, pár váltás ruha, és a benti rucim a csizmával. Nem hagyom ott nekik, azt én vettem és amúgy se volt túl feltűnő hogy elhoztam, mert itthon szoktam tisztítani. Na és persze Diane ajándéka a nyakamban.
Az utolsó napunkon állítom többet melóztunk mint ketten mint általában, mert amíg a lökdöséstől kergetik a gondolataim egymást a fejemben, nem érek rá izgulni. Hazaérés után gyorsan átkészítettem magam Diane-hez és megpróbáltunk pihenni, igen kevés sikerrel.
Arra riadtunk fel, hogy Ms. S. éppen bemászik a tűzlétrára nyíló ablakon, nos mégis sikerült elaludni ezek szerint. Fojtott hangon sietségre biztat minket és én és Diane rekordidőt érő öt perc alatt teljesen menetkészek vagyunk. Farmer, pulóver, bakancs és kabát és indulás. Hála az égnek nem a tűzlétrán akar minket Ms. S. levezetni, hanem rendesen az ajtón távozunk. Mikor kiérünk az utcára előremegy és azt mondja kövessük őt, mintha csak sétálnánk együtt valahova és nem szökni próbálnánk. Hát az ijedt kismadár totyogást levetkőzzük de teljesen fesztelenek nem igen sikerül mutatkoznunk ez tuti. A nő kicsit letol minket, hogy azért haladási sebességet is tartani kéne, mi pedig riadtan bólogatunk. Látjuk amint egy utcával lejjebb egy sikátort kezd el méregetni, ahol igen nagy utat tudnánk levágni szerinte. Szerintem meg én kurvára nem akarok oda bemenni, de Diane megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj.
Lószart nem lesz, gondolom magamban és igazam is lesz. A sikátor felénél járhatunk pont egy kisebb konténer mellett amikor velünk szembe Juliett sofőrje lép ki a sikátor szájába kezében egy szép nagy pisztollyal. Én és Diane riadtan hőkölünk hátra és mikor sarkon fordulunk meglátjuk Juliett másik emberét. Azt aki megmentett minket az őrülttől a múltkor. Hát most ő is egy méretes mordályt tart a kezében és nem úgy néz ki nagyon megmenteni akarna minket. Mire rájöhetnénk, hogy be vagyunk szorítva egy lökést érzek, és máris halkan felkenődünk a konténer melleti falra mind a ketten. Ms. S. guggol mellettünk és mint egy csapdába esett vadállat forgatja a fejét kiút után.
Kilesve látom, hogy az egyik fegyveres szóra nyitná a száját, amikor a sofőr fegyvere eldördül és egy kisebb ökölnyi téglát mar ki Ms.S. feje mellett a falból. Ő behúzódik egy alumínium kuka mögé - hát az nem keményebb mint a tégla fut át az agyamon - és egy hatalmas revolvert ránt elő. A támadója alig tud fedezékbe ugrani máris két lövés dördül és egy kis kevés vér látszik a havon. Ekkor a másik oldalról is golyó csapódik a fedezékül szolgáló konténerünkbe. Riadtan húzódok vissza a falhoz és látom Diane már remegve, de elővette a saját kis revolverét. Dühöngve és tehetetlenül tekintek körbe, amikor egy pisztoly agyát látom megjelenni az orrom előtt.
- Fogd! - mikor Ms. S. látja a kérdő kifejezést az arcomon folytatja. - Ki van biztosítva! Csak fogd rá arra akinek nem kívánsz semmi jót és húzd meg a ravaszt.
Gyorsan elveszem a fegyvert és még látom amint a segítőnk megtántorodik, először azt hittem eltalálták, mert mintha tompa puffanást is hallottam volna, de viszonozza a tüzet. Nagy baja nem lehet.
Az aki néha néha rálő a konténerünkre nem is húzódott fedezékbe, úgy látszik nem tart minket nagy fenyegetésnek, és amilyen direkt a fedezéket lövi lehet élve kellünk Juliettnek. Összenézek Diannel és egyszerre hajolunk ki és szórjuk meg a sikátor végén álló alakot. Az felkiált és oldalra veti magát a fal mögé, komolyan nem sérülhetett meg de nyakam rá mindketten legalább megsúroltuk. CSak a fal mögül kihajolva lő felénk a pasi, de az egyik lövése után Diane felsikkant és visszaesik a falhoz. Riadtan fordulok hozzá de látom, nem komoly csak elvitt egy kis bőrt. Fellélegzem és próbálom nem elképzelni mennyire fájhat neki. Dühödten lövünk vissza párat de nem találjuk el, közben feltűnik, hogy nem hallom Ms. S. nehéz revolverét. Hátralelek és látom, hogy a véres arcú sofőr felett áll harciasan. Talán leütötte?
Egy pillanatra kihagy az agyam és a lábamtól alig tíz centire becsapódó lövedék térít magamhoz, és jövök rá mi még azért szarban vagyunk. Látom, ahogy a mi ellenfelünk kilép a sikátor óvó fala mögül és a földre veti magát miközben több lövést is megereszt Ms. S. felé és viszont. Nos ő jár rosszabbul, a lábába és a vállába fúródik egy lövedék, és a fegyverét otthagyva gördül vissza a fal mögé.
Durván felrángat minket a fedezék mögül a nő - nem kellett volna, hogy eltalálják ebben az utolsó "leszámolásban" fut át rajtam a gondolat -és elterel minket a sikátor másik végéhez. Ott meglátom a borzalmas állapotban fekvő sofőrt, mintha fejbelőtték volna egy pisztollyal de még mintha gyengén lélegezne. Diane az utcát figyeli amin Ms. S. előre ment felderíteni. Szinte ahogy befordul a sarkon egy kocsi csikorgó kerekeit halljuk, majd újabb lövés hangokat. Látom Diane gyorsan újratáraz én meg bután nézek a saját fegyveremre, lövésem sincs mennyi lőszer lehet benne úgy egyáltalán.
Ms. S tűnik fel a sarok mögül és egy kocsi a nyomában amiben az egyik gorilla és a Kisfőnök ül, ez utóbbi kezében egy sörétes puska. Ó basszus tudtam, hogy találkozni fogok én ezzel. Mielőtt Diane-nel együtt visszahúzódtunk volna a fedezéket nyújtó fal közé Ms. S. közelében láttam pár fedezéket bár nem hiszem, hogy képes elérni. A kocsi hirtelen teljesen lefékez és a sörétes mély dörmögése beszélget a nagykaliberű revolver ugatásával. Diane oldalba lök és rámutat az autó elejére amire innen is jól rálátunk. Próbálok nem a söfőrre lőni, de sose lőttem még szóval oda mennek a golyók ahova akarnak. Azért elég jó károkat okozunk, kilőjük a szélvédőt és még egy oldalsó ablakot, majd mindkét kereket, és halljuk a sofőr üvöltését is ahogy az üvegszilánkok beborítják.
Aztán a világ sebessége egy hatalmas dördüléssel a tizedére lassul, és érzem ahogy finoman meleg vér pöttyöz be és hallom Diane elnyújtott sikolyát is. Nagyon lassan tudok csak megfordulni, és a pisztoly is ólmós súllyal húzza le a kezem, közben az agyam azon pörög mit csináljak. Lőjek a pasira aki már egyszer elment, vagy Diane-t nézzem meg? Aztán egy suhanó hangot hallok és szemem sarkából látom, hogy Ms.S. áll felettem és célra emeli a fegyverét. Az újabb dördülés visszarántja az idő folyását a szokott medrébe így nem kell hosszan csodálnom ahogy a szétrobbant fejű hulla beteríti agyvelővel az egész sikátort és minket is. Elemi erejű sikoltozhatnékom támad, de mikor meghallom Diane fájdalmas nyögését mellé térdelek és látom meglőtték a jobb combját.
A kissé lelakott kocsi fékez a sikátor bejárata előtt, majd a puska csöve Ms. S. felé irányul aki riadtan pördül meg, de későn, a sörétek az egész sikátort beterítik. Valami csodával határos módon engem egy se talál el, de Diane vállába belemar egy fél marék forró ólom. Hallom ahogy a pumpa hátrahúzódik és újra előre, sikítva borulok fölé, és felsikítok a fájdalomtól, mikor a bal lábamat lángba borul a fájdalomtól. Zavartan, sírva és minden méltóságomat elvesztve tekintek fel. Várakozásommal ellentétben Ms. S. nem fekszik holtan a sikátor kövein, hanem félig a kocsiba bemászva hadakozik Alisonnal. Vadállati hörgéseket hallani a kocsiból, és látom a gorilla tövig nyomja a gázpedált. Lapos első kerekekkel, de igen gyorsan tűnnek el szem elől. Pár lövéshangot és sikolyt hallok, úgy döntök Ms. S. ide Juliett oda, segítek magunkon. Egymás segítségével valahogy talpra kecmeregünk, összehúzom mindkettőnk kabátját, és amennyire tudom, Diane-t támogatva elindulok visszafelé a sikátorban. Nem lehet messze a metrómegálló.
Lábjegyzet: Ms. S megpróbálta védeni a maszkabált, hisz egy olyan halandó is volt vele akivel nem voltak tervei, de ha elhagyná Lauren nem jönne vele. Később a sikátorban megelégelte a kilátástalan tűzharcot Juliett sofőrjével és gyorsan odaszaladt és egy ütéssel ártalmatlanná tette. Majd mikor előre ment felderíteni és az autó üldözni kezdte sajnos nem nagyon érte el a fedezéket, így leginkább a sörétek kerülgetés foglalta le az idejét. Mikor meghallotta Lauren sikolyát minden, mindegy alapon szaladt oda segíteni. A két sörétes lövés után aminek a célpontja ő volt (a lányok csak túl közel voltak) az Fenevad vette át felette az uralmat. Csodával határos módon a Kisfőnök súlyos sérülésekkel de gyalog eltudott menekülni a gorilla erre nem volt képes.
Az utolsó napunkon állítom többet melóztunk mint ketten mint általában, mert amíg a lökdöséstől kergetik a gondolataim egymást a fejemben, nem érek rá izgulni. Hazaérés után gyorsan átkészítettem magam Diane-hez és megpróbáltunk pihenni, igen kevés sikerrel.
Arra riadtunk fel, hogy Ms. S. éppen bemászik a tűzlétrára nyíló ablakon, nos mégis sikerült elaludni ezek szerint. Fojtott hangon sietségre biztat minket és én és Diane rekordidőt érő öt perc alatt teljesen menetkészek vagyunk. Farmer, pulóver, bakancs és kabát és indulás. Hála az égnek nem a tűzlétrán akar minket Ms. S. levezetni, hanem rendesen az ajtón távozunk. Mikor kiérünk az utcára előremegy és azt mondja kövessük őt, mintha csak sétálnánk együtt valahova és nem szökni próbálnánk. Hát az ijedt kismadár totyogást levetkőzzük de teljesen fesztelenek nem igen sikerül mutatkoznunk ez tuti. A nő kicsit letol minket, hogy azért haladási sebességet is tartani kéne, mi pedig riadtan bólogatunk. Látjuk amint egy utcával lejjebb egy sikátort kezd el méregetni, ahol igen nagy utat tudnánk levágni szerinte. Szerintem meg én kurvára nem akarok oda bemenni, de Diane megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj.
Lószart nem lesz, gondolom magamban és igazam is lesz. A sikátor felénél járhatunk pont egy kisebb konténer mellett amikor velünk szembe Juliett sofőrje lép ki a sikátor szájába kezében egy szép nagy pisztollyal. Én és Diane riadtan hőkölünk hátra és mikor sarkon fordulunk meglátjuk Juliett másik emberét. Azt aki megmentett minket az őrülttől a múltkor. Hát most ő is egy méretes mordályt tart a kezében és nem úgy néz ki nagyon megmenteni akarna minket. Mire rájöhetnénk, hogy be vagyunk szorítva egy lökést érzek, és máris halkan felkenődünk a konténer melleti falra mind a ketten. Ms. S. guggol mellettünk és mint egy csapdába esett vadállat forgatja a fejét kiút után.
Kilesve látom, hogy az egyik fegyveres szóra nyitná a száját, amikor a sofőr fegyvere eldördül és egy kisebb ökölnyi téglát mar ki Ms.S. feje mellett a falból. Ő behúzódik egy alumínium kuka mögé - hát az nem keményebb mint a tégla fut át az agyamon - és egy hatalmas revolvert ránt elő. A támadója alig tud fedezékbe ugrani máris két lövés dördül és egy kis kevés vér látszik a havon. Ekkor a másik oldalról is golyó csapódik a fedezékül szolgáló konténerünkbe. Riadtan húzódok vissza a falhoz és látom Diane már remegve, de elővette a saját kis revolverét. Dühöngve és tehetetlenül tekintek körbe, amikor egy pisztoly agyát látom megjelenni az orrom előtt.
- Fogd! - mikor Ms. S. látja a kérdő kifejezést az arcomon folytatja. - Ki van biztosítva! Csak fogd rá arra akinek nem kívánsz semmi jót és húzd meg a ravaszt.
Gyorsan elveszem a fegyvert és még látom amint a segítőnk megtántorodik, először azt hittem eltalálták, mert mintha tompa puffanást is hallottam volna, de viszonozza a tüzet. Nagy baja nem lehet.
Az aki néha néha rálő a konténerünkre nem is húzódott fedezékbe, úgy látszik nem tart minket nagy fenyegetésnek, és amilyen direkt a fedezéket lövi lehet élve kellünk Juliettnek. Összenézek Diannel és egyszerre hajolunk ki és szórjuk meg a sikátor végén álló alakot. Az felkiált és oldalra veti magát a fal mögé, komolyan nem sérülhetett meg de nyakam rá mindketten legalább megsúroltuk. CSak a fal mögül kihajolva lő felénk a pasi, de az egyik lövése után Diane felsikkant és visszaesik a falhoz. Riadtan fordulok hozzá de látom, nem komoly csak elvitt egy kis bőrt. Fellélegzem és próbálom nem elképzelni mennyire fájhat neki. Dühödten lövünk vissza párat de nem találjuk el, közben feltűnik, hogy nem hallom Ms. S. nehéz revolverét. Hátralelek és látom, hogy a véres arcú sofőr felett áll harciasan. Talán leütötte?
Egy pillanatra kihagy az agyam és a lábamtól alig tíz centire becsapódó lövedék térít magamhoz, és jövök rá mi még azért szarban vagyunk. Látom, ahogy a mi ellenfelünk kilép a sikátor óvó fala mögül és a földre veti magát miközben több lövést is megereszt Ms. S. felé és viszont. Nos ő jár rosszabbul, a lábába és a vállába fúródik egy lövedék, és a fegyverét otthagyva gördül vissza a fal mögé.
Durván felrángat minket a fedezék mögül a nő - nem kellett volna, hogy eltalálják ebben az utolsó "leszámolásban" fut át rajtam a gondolat -és elterel minket a sikátor másik végéhez. Ott meglátom a borzalmas állapotban fekvő sofőrt, mintha fejbelőtték volna egy pisztollyal de még mintha gyengén lélegezne. Diane az utcát figyeli amin Ms. S. előre ment felderíteni. Szinte ahogy befordul a sarkon egy kocsi csikorgó kerekeit halljuk, majd újabb lövés hangokat. Látom Diane gyorsan újratáraz én meg bután nézek a saját fegyveremre, lövésem sincs mennyi lőszer lehet benne úgy egyáltalán.
Ms. S tűnik fel a sarok mögül és egy kocsi a nyomában amiben az egyik gorilla és a Kisfőnök ül, ez utóbbi kezében egy sörétes puska. Ó basszus tudtam, hogy találkozni fogok én ezzel. Mielőtt Diane-nel együtt visszahúzódtunk volna a fedezéket nyújtó fal közé Ms. S. közelében láttam pár fedezéket bár nem hiszem, hogy képes elérni. A kocsi hirtelen teljesen lefékez és a sörétes mély dörmögése beszélget a nagykaliberű revolver ugatásával. Diane oldalba lök és rámutat az autó elejére amire innen is jól rálátunk. Próbálok nem a söfőrre lőni, de sose lőttem még szóval oda mennek a golyók ahova akarnak. Azért elég jó károkat okozunk, kilőjük a szélvédőt és még egy oldalsó ablakot, majd mindkét kereket, és halljuk a sofőr üvöltését is ahogy az üvegszilánkok beborítják.
Aztán a világ sebessége egy hatalmas dördüléssel a tizedére lassul, és érzem ahogy finoman meleg vér pöttyöz be és hallom Diane elnyújtott sikolyát is. Nagyon lassan tudok csak megfordulni, és a pisztoly is ólmós súllyal húzza le a kezem, közben az agyam azon pörög mit csináljak. Lőjek a pasira aki már egyszer elment, vagy Diane-t nézzem meg? Aztán egy suhanó hangot hallok és szemem sarkából látom, hogy Ms.S. áll felettem és célra emeli a fegyverét. Az újabb dördülés visszarántja az idő folyását a szokott medrébe így nem kell hosszan csodálnom ahogy a szétrobbant fejű hulla beteríti agyvelővel az egész sikátort és minket is. Elemi erejű sikoltozhatnékom támad, de mikor meghallom Diane fájdalmas nyögését mellé térdelek és látom meglőtték a jobb combját.
A kissé lelakott kocsi fékez a sikátor bejárata előtt, majd a puska csöve Ms. S. felé irányul aki riadtan pördül meg, de későn, a sörétek az egész sikátort beterítik. Valami csodával határos módon engem egy se talál el, de Diane vállába belemar egy fél marék forró ólom. Hallom ahogy a pumpa hátrahúzódik és újra előre, sikítva borulok fölé, és felsikítok a fájdalomtól, mikor a bal lábamat lángba borul a fájdalomtól. Zavartan, sírva és minden méltóságomat elvesztve tekintek fel. Várakozásommal ellentétben Ms. S. nem fekszik holtan a sikátor kövein, hanem félig a kocsiba bemászva hadakozik Alisonnal. Vadállati hörgéseket hallani a kocsiból, és látom a gorilla tövig nyomja a gázpedált. Lapos első kerekekkel, de igen gyorsan tűnnek el szem elől. Pár lövéshangot és sikolyt hallok, úgy döntök Ms. S. ide Juliett oda, segítek magunkon. Egymás segítségével valahogy talpra kecmeregünk, összehúzom mindkettőnk kabátját, és amennyire tudom, Diane-t támogatva elindulok visszafelé a sikátorban. Nem lehet messze a metrómegálló.
Lábjegyzet: Ms. S megpróbálta védeni a maszkabált, hisz egy olyan halandó is volt vele akivel nem voltak tervei, de ha elhagyná Lauren nem jönne vele. Később a sikátorban megelégelte a kilátástalan tűzharcot Juliett sofőrjével és gyorsan odaszaladt és egy ütéssel ártalmatlanná tette. Majd mikor előre ment felderíteni és az autó üldözni kezdte sajnos nem nagyon érte el a fedezéket, így leginkább a sörétek kerülgetés foglalta le az idejét. Mikor meghallotta Lauren sikolyát minden, mindegy alapon szaladt oda segíteni. A két sörétes lövés után aminek a célpontja ő volt (a lányok csak túl közel voltak) az Fenevad vette át felette az uralmat. Csodával határos módon a Kisfőnök súlyos sérülésekkel de gyalog eltudott menekülni a gorilla erre nem volt képes.
Kérlek! Engedj be!
Késő éjjeltől - Másnap reggelig / Utcákon és a Richards kúriában
Miközben a metró felé vonszoltuk magunkat, azon imádkoztam, ne legyen Juliett-nek még több mozgosítható embere. Valaki segíthetett odafentről, mert egy fakó vércsíkot húzva leértünk a metróhoz. Igaz az ott tébláboló egyik alkalmazott mindjárt mentőt akart hívni, de én hisztériázni kezdtem neki, hogy a barátnőmnek most azonnal kórházba kell kerülnie és kinn még lőnek addig úgyse jönnek a mentők. Diane-nek meg könnyen ment, hogy a súlyosan sebesültet lejátssza, mondjuk nekem se kellett volna hatalmas színészi képesség. A megzavarodott őrt magunk mögött hagyva felültünk a pont megérkező szerelvényre. Lihegve és remegve rogytunk le az egyik ülésbe. Nem is vettem észre, hogy van más is a vagonban egészen addig még elém nem állt. Egy talán tizenhat éves fekete kölyök, kapucnis pulóverben és a kezében egy pillangó késsel. A pénzünket követelte, én csak elegánsan előhúztam a pisztolyt és rászegeztem éppen hogy csak remeg kézzel. Először meglepődőt és látszott, nem tudja mit csináljon de győzött benne a "faszagyerek" személyiség.
- Gyáva vagy te ahhoz, hogy meghúzd a ravaszt! - sziszegte az arcomba és láttam nyúlni akar felém.
- Kérlek! - sóhajtottam és szemrebbenés nélkül lőttem vállon. Nos mindketten meglepődtünk, mert én a feje fölé akartam lőni. Mivel pont begördültünk egy állomásra, a gyerek rémülten sikoltozva botladozott ki a metróból. Diane megkérdezte miért lőttem le, arra őszintén válaszoltam, hogy nem akartam. Adott egy jó tanácsot, hogy legközelebb mellé akarok lőni akkor célozzak rá az már úgyis bejött. Elmosolyodtam és óvatosan megöleltem. Aztán rájöttünk, hogy ha nagyon csöpög a lábunkból a vér feltűnőek vagyunk. Előszedtem az egyik pulóverom és a suhanc késével szétszabdaltam Diane meg egész tűrhető szorítókötéseket csinált belőle. Ritka ziláltan, de legalább nem feltűnően vérezve szálltunk le a metróról, és mikor felértünk azon gondolkoztam mit tegyünk. Ahogy egymást támogattuk megbeszéltük, hogy a legjobb talán az lenne, ha megkeresnénk Darren-t ő és az apja elég híres, ott Juliett nem bánt minket és Darren úgyis lóg nekem. Isten adja, hogy ezt ő is így gondolja. Tanácstalanul dülöngéltünk, hogy is mehetnénk oda amikor ismerős szagot éreztem. Büdös Joe jött oda hozzánk és segíteni akart, én csak azt kértem tőle, hogy fogjon valahogy egy taxit nekünk. Miután betettem Diane-t a hátsó ülésre még hátrafordultam és belenyomta Joe kezébe egy húszast és én is bemásztam. Kettőnknek sikerült összehozni a Richards birtok címét és a taxisofőr szerencsére nem volt kíváncsi típus. Mikor odaértünk megkértem várjon meg itt, és kitámolyogtam a hatalmas kovácsolt vas kapuig ami mellett beszélős csöngő volt. Láttam, hogy odabenn egy szökőkút van egy hatalmas ház és kert, no ezért költi ennyire apuka pénzét a fiacskája. Egy álmos hang - talán egy inas - válaszolt a csöngetésre, és a tudomásunkra hozta hogy Darren úrfi (mi-a-fasz?) nem tartózkodik itthon, nem tudja merre jár és mi nem jöhetünk be. Alig kicsi hiányzott hozzá, hogy ne bőgjem el magam, mikor visszamásztam a kocsiba és elmondtam a hírt Diane-nek. Aztán hirtelen beugrott a klub amivel szerződése van és hétvége van. Ott lesz! Szóltam a sofőrnek, hogy taposson bele írány az Utolsó Töltényig klub. Az ajtónálló nem igazán akart minket beengedni inkább orvost erőltette volna. De mikor magamból kikelve sikoltoztam, hogy márpedig Ms. Scott ezt baromira megfogja tudni hajlandó volt arra, hogy megnézze Darren itt van-e. Amikor öt perc múlva az útpadkáról felnézve megláttam Darren arcát amint fölénk hajol, azt hiszem akkor volt a legszebb nekem. Miután megmutattam a sebemet a kabátomat félrehúzva és látta, hogy Diane sincs jól, besegített minket a taxiba. Először kórházba akart minket vinni ő is, de elmondtam neki akkor Juliett megtalál minket és nekünk annyi, ezeket a sebeket is tőle menekülve szereztük. Láttam a szemén, hogy legalább annyira megvan ijedve mint mi, szóval hál isten hazafelé vettük az irányt.
A taxist is kifizette és mivel megkértem rá feltűnés nélkül támogatott be minket a saját szárnyába. Ekkora házat még sosem láttam, büszkén vérezhetem össze a padlót. A szobája talán csak egy kicsit lehetett nagyobb mint az én lakásom az ágya meg mint a nappalim. Felfeküdtünk rá, és Diane egy elsősegély csomagot kért, remélem van olyan állapotba hogy használni is tudja mert én aztán semmit nem értek hozzá. A mi asszisztálásunkkal azért sikerült őt és engem is átkötözni és kitisztítani a sebeket. A sörétek kiszedését különösen élveztem, Diane-nek nagy szerencséje volt, hogy a pisztolygolyó átment a lábán, azt nem kellet legalább keresni. Holtfáradtan, mocskosan és tele fájdalomcsillapítókkal ájultunk egymáshoz bújva álomba mikor felkelt a nap.
- Gyáva vagy te ahhoz, hogy meghúzd a ravaszt! - sziszegte az arcomba és láttam nyúlni akar felém.
- Kérlek! - sóhajtottam és szemrebbenés nélkül lőttem vállon. Nos mindketten meglepődtünk, mert én a feje fölé akartam lőni. Mivel pont begördültünk egy állomásra, a gyerek rémülten sikoltozva botladozott ki a metróból. Diane megkérdezte miért lőttem le, arra őszintén válaszoltam, hogy nem akartam. Adott egy jó tanácsot, hogy legközelebb mellé akarok lőni akkor célozzak rá az már úgyis bejött. Elmosolyodtam és óvatosan megöleltem. Aztán rájöttünk, hogy ha nagyon csöpög a lábunkból a vér feltűnőek vagyunk. Előszedtem az egyik pulóverom és a suhanc késével szétszabdaltam Diane meg egész tűrhető szorítókötéseket csinált belőle. Ritka ziláltan, de legalább nem feltűnően vérezve szálltunk le a metróról, és mikor felértünk azon gondolkoztam mit tegyünk. Ahogy egymást támogattuk megbeszéltük, hogy a legjobb talán az lenne, ha megkeresnénk Darren-t ő és az apja elég híres, ott Juliett nem bánt minket és Darren úgyis lóg nekem. Isten adja, hogy ezt ő is így gondolja. Tanácstalanul dülöngéltünk, hogy is mehetnénk oda amikor ismerős szagot éreztem. Büdös Joe jött oda hozzánk és segíteni akart, én csak azt kértem tőle, hogy fogjon valahogy egy taxit nekünk. Miután betettem Diane-t a hátsó ülésre még hátrafordultam és belenyomta Joe kezébe egy húszast és én is bemásztam. Kettőnknek sikerült összehozni a Richards birtok címét és a taxisofőr szerencsére nem volt kíváncsi típus. Mikor odaértünk megkértem várjon meg itt, és kitámolyogtam a hatalmas kovácsolt vas kapuig ami mellett beszélős csöngő volt. Láttam, hogy odabenn egy szökőkút van egy hatalmas ház és kert, no ezért költi ennyire apuka pénzét a fiacskája. Egy álmos hang - talán egy inas - válaszolt a csöngetésre, és a tudomásunkra hozta hogy Darren úrfi (mi-a-fasz?) nem tartózkodik itthon, nem tudja merre jár és mi nem jöhetünk be. Alig kicsi hiányzott hozzá, hogy ne bőgjem el magam, mikor visszamásztam a kocsiba és elmondtam a hírt Diane-nek. Aztán hirtelen beugrott a klub amivel szerződése van és hétvége van. Ott lesz! Szóltam a sofőrnek, hogy taposson bele írány az Utolsó Töltényig klub. Az ajtónálló nem igazán akart minket beengedni inkább orvost erőltette volna. De mikor magamból kikelve sikoltoztam, hogy márpedig Ms. Scott ezt baromira megfogja tudni hajlandó volt arra, hogy megnézze Darren itt van-e. Amikor öt perc múlva az útpadkáról felnézve megláttam Darren arcát amint fölénk hajol, azt hiszem akkor volt a legszebb nekem. Miután megmutattam a sebemet a kabátomat félrehúzva és látta, hogy Diane sincs jól, besegített minket a taxiba. Először kórházba akart minket vinni ő is, de elmondtam neki akkor Juliett megtalál minket és nekünk annyi, ezeket a sebeket is tőle menekülve szereztük. Láttam a szemén, hogy legalább annyira megvan ijedve mint mi, szóval hál isten hazafelé vettük az irányt.
A taxist is kifizette és mivel megkértem rá feltűnés nélkül támogatott be minket a saját szárnyába. Ekkora házat még sosem láttam, büszkén vérezhetem össze a padlót. A szobája talán csak egy kicsit lehetett nagyobb mint az én lakásom az ágya meg mint a nappalim. Felfeküdtünk rá, és Diane egy elsősegély csomagot kért, remélem van olyan állapotba hogy használni is tudja mert én aztán semmit nem értek hozzá. A mi asszisztálásunkkal azért sikerült őt és engem is átkötözni és kitisztítani a sebeket. A sörétek kiszedését különösen élveztem, Diane-nek nagy szerencséje volt, hogy a pisztolygolyó átment a lábán, azt nem kellet legalább keresni. Holtfáradtan, mocskosan és tele fájdalomcsillapítókkal ájultunk egymáshoz bújva álomba mikor felkelt a nap.
Mennyi idő, még rendbe jövök doki?
A támadás utáni körülbeli egy hét / Richards Kúria
Arra ébredtem, hogy fáj a lábam és Diane nyöszörög az ölelésemben. Megsimogattam a fejét és körbenéztem hol vagyok. Lassan állt helyre a tegnapi mozgalmas éjszaka emléke de már tudtam Darren-nél vagyok, ebben az is segített, hogy magát szétdobva horkolt az ágy másik felén. A jó lábammal belerúgtam egyet mire riadtan felült és próbált ő is rájönni mit keresek az ágyában. Mikor mindenki magához tért megkérdeztem Darren-t merre van a mosdó, mert négy ajtó volt és nem nagy kedvvel sétálgattam volna közöttük. Diane és én beléptünk egy másik kisebb apartman méretű szobába, ez volt Darren fürdője. Nagy nehezen segítettünk egymásnak elintézni a helyváltoztatást az ajtó és a wc között, miután Diane örömmel jelentette be hogy nem véreztek át a kötéseink. De attól még cserélni kéne őket. Én egy vágyakozó pillantást vetettem a hatalmas négyszemélyes kádra és miután Darren újra segített bekötözni minket, megkértem rá segítsen bemászni oda és ha nem csinál hülyeségeket meg is fürdethetne. Javára legyen mondva még Diane-t is nagy nehezen beemelte a kádba majd besiklott mellénk és bekapcsolta a tévét ami eddig egy szekrénybe rejtőzött. Nem tudtam felsírjak, vagy röhögni kezdjek de mindegy is legalább megnézzük, benne vagyunk-e a hírekben. Csak egy banda leszámolást emlegettek azon a környéken, aminek nem volt túlélője. Nem is vártam mást gondoltam, majd lefröcsköltem Darren-t vízzel mert nagyon belefeledkezett a sértetlen jobb lábam fürdetésébe. Rám vigyorgott és folytatta a fürdetést. Örülök, hogy befogadott minket, de remélem nem akar pont most belém esni, nagyon különösen viselkedik. Mire visszaértünk az ágyba Darren egy filmekből látott kis zsúrkocsit tolt be a szobájába rajta mindennel ami szem-szájnak ingere. Az evés után mindketten kajakómába kerültünk, de homályosan észleletem amint Darren járkál ki és be a szobában néha.
Mire stabilan kitudtam nyitni a szemem már másnap dél volt, és valószínűleg arra a nagy adag gőzölgő ebédre ébredtem fel amit egy igazi komornyik tolt be az ajtón.
- Jó reggelt hölgyeim! Darren úrfi kérte, hogy hozzam ide az ebédjüket, és adjam át az üzenetét, hogy valamikor a délután érkezik vissza. Oh és ezeket is önöknek küldi. - nyújtott át két kis dobozkát.
Illedelmesen megköszöntem, majd megvártam még kimegy és Diane-t is felébresztettem. Rávetettük magunkat a kajára, majd utána újra átkötöztük magunkat és megnéztük mi kaptunk. Két okostelefon! Basszus ez sokba kerülhetett! Miközben vártunk felfedeztük a nappaliban a tévét, a játékkonzolt és Darren laptopját is, szóval tartalmasan vertük el az időt. Mikor megjött Darren - persze inkább este volt mint délután - megkértem, hogy figyeljen rám mert komoly beszédem van vele. Azt akartam, hogy semmiképpen ne menjen vissza a kupiba és ne álljon le üzeltelni Juliettel akkor se ha ő keresi meg. Megígértem neki, hogy ahogy talpra tudunk állni lelépünk tőle, és örülök a segítségének, de egy dolgot még kérnem kell tőle. Egy szerződést amivel úgymond bevásárlom magam a zenekarba, mikor erre furcsán kezdett pislogni elővettem a táskám aljáról pár köteg pénzt és a kezébe nyomtam talán ezer-kétezer dollár lehetett. Félórás könyörgéssel rábeszéltem a pénzt, majd visszahanyatlottam az ágyba. Éreztem ő is elnyúlik a túlsó félen és utána újra elaludtam.
Másnap egy cetli volt az ágyban amit Darren írt, hogy koncertje van és csak este jön, a szerződést meg hozni fogja. Mi aktívan próbáltunk gyógyulni és pihenni, de közben azon agyaltam mi történhetett Ms. S.-el ha túlélte akkor meg kéne keresni őt hátha volt kész terve. Ha nem, nos akkor meglátjuk mi lesz. Darren hajnalban esett be az ajtón kezében a szerződéssel amit azonnal az orrom alá tolt meg két szatyor ruhával amit nekünk hozott. Meghökkent mikor szemüveg nélkül is eltudtam olvasni és aláírva visszaadtam, de nem tette szóvá a dolgot. pont megakartam kérni nézzen utána Ms. S.-nek hisz ő minimum egyszer már látta mikor csöngött a telefon. Juliett volt az! Darren kihangosította a telefont és mi pisszenés nélkül hallgattuk Diane-nel, hogy tájékoztatja arról, hogy nem vagyok elérhető. Sőt később se biztos, hogy leszek, de ő személyesen kiszolgálja Darren-t minden szempontból. Darren eljátszotta, hogy rágódik a kérdésen, majd azt mondta, akkor jelentkezik újra inkább, ha meggyógyultam. Ugyanis Juliette szerint valami durva kór támadott meg. Mondhatjuk így is. Végül Diane emlékeztetett mit is akartam kérni a vendéglátónktól, így megkértem, hogy próbáljon meg valahogy kapcsolatba lépni Ms. S.-el.
Másnap arra ébredtem, hogy felkeltem és kimentem pisilni. Mikor leültem akkor jöttem rá, hogy a sérült lábamra is rátudtam állni igaz bicegve. Diane le is szedte a kötéseket és igaz kicsit úgy nézet ki a lábam mint a hold felszíne de működött. Később valamikor este Darren is beesett azzal a hírrel, hogy üzenetet hagyott még tegnap éjjel az Utolsó Töltény klubban és ma válaszolt is rá Ms. S. Még három nap és elvisz minket innen. Megakartam valahogy hálálni Darren-nek amit értünk tett szóval, próbáltam az ajándékait és a vendéglátását kifizetni, de ő ezt semmiképpen nem akarta elfogadni. Én meg utálok adós maradni, Diane éppen elmélyülten próbált ébren maradni a tévéműsoron, szóval Darren fülébe súgtam kövessen és bementem a fürdőbe. Furcsán nézett rám, miközben beparancsoltam a kádba és én is utána másztam, majd elkezdtem simogatni. Meglepődött de nem ellenkezett szóval folytattam amit elkezdtem, és megvártam még menetkész nem lett, és akkor óvatosan rácsusszantam próbálva kímélni a sérült lábam. Majdnem felüvöltött az élvezettől, de én gyorsan megcsókoltam nehogy túlzottan felkeltse mások figyelmét. Eltöltöttem vele egy negyedórát a kádban majd mikor végzett és hülyén vigyorgott megkérdeztem tőle kvittek vagyunk-e.
- Mi az hogy! Többszörösen!
Bólintottam, pontosan ezt a választ vártam és kimásztam a kádból. Mikor kijöttünk a fürdőből láttam Diane csak imitálja az alvást és mikor Darren óvatosan távozott - próbált fapofát vágni amit magamban megköszöntem neki. - mellé bújtam.
- Ugye megérted? - kérdeztem
- Meg. - hallottam Diane válaszát és éreztem, ahogy megölel és azt is, hogy megérti de attól még kurva szarul esik neki. Nem tettem hülye ígéreteket, hogy sosem fogunk többet a testünkből élni, mert jelenleg nem volt túl rózsás a helyzetünk így csak egyetlen dolgot mondtam amit ilyenkor lehet.
- Szeretlek! - és megcsókoltam. Ms. S. remélem tényleg te leszel nekünk a herceg fehér lovon.
Mire stabilan kitudtam nyitni a szemem már másnap dél volt, és valószínűleg arra a nagy adag gőzölgő ebédre ébredtem fel amit egy igazi komornyik tolt be az ajtón.
- Jó reggelt hölgyeim! Darren úrfi kérte, hogy hozzam ide az ebédjüket, és adjam át az üzenetét, hogy valamikor a délután érkezik vissza. Oh és ezeket is önöknek küldi. - nyújtott át két kis dobozkát.
Illedelmesen megköszöntem, majd megvártam még kimegy és Diane-t is felébresztettem. Rávetettük magunkat a kajára, majd utána újra átkötöztük magunkat és megnéztük mi kaptunk. Két okostelefon! Basszus ez sokba kerülhetett! Miközben vártunk felfedeztük a nappaliban a tévét, a játékkonzolt és Darren laptopját is, szóval tartalmasan vertük el az időt. Mikor megjött Darren - persze inkább este volt mint délután - megkértem, hogy figyeljen rám mert komoly beszédem van vele. Azt akartam, hogy semmiképpen ne menjen vissza a kupiba és ne álljon le üzeltelni Juliettel akkor se ha ő keresi meg. Megígértem neki, hogy ahogy talpra tudunk állni lelépünk tőle, és örülök a segítségének, de egy dolgot még kérnem kell tőle. Egy szerződést amivel úgymond bevásárlom magam a zenekarba, mikor erre furcsán kezdett pislogni elővettem a táskám aljáról pár köteg pénzt és a kezébe nyomtam talán ezer-kétezer dollár lehetett. Félórás könyörgéssel rábeszéltem a pénzt, majd visszahanyatlottam az ágyba. Éreztem ő is elnyúlik a túlsó félen és utána újra elaludtam.
Másnap egy cetli volt az ágyban amit Darren írt, hogy koncertje van és csak este jön, a szerződést meg hozni fogja. Mi aktívan próbáltunk gyógyulni és pihenni, de közben azon agyaltam mi történhetett Ms. S.-el ha túlélte akkor meg kéne keresni őt hátha volt kész terve. Ha nem, nos akkor meglátjuk mi lesz. Darren hajnalban esett be az ajtón kezében a szerződéssel amit azonnal az orrom alá tolt meg két szatyor ruhával amit nekünk hozott. Meghökkent mikor szemüveg nélkül is eltudtam olvasni és aláírva visszaadtam, de nem tette szóvá a dolgot. pont megakartam kérni nézzen utána Ms. S.-nek hisz ő minimum egyszer már látta mikor csöngött a telefon. Juliett volt az! Darren kihangosította a telefont és mi pisszenés nélkül hallgattuk Diane-nel, hogy tájékoztatja arról, hogy nem vagyok elérhető. Sőt később se biztos, hogy leszek, de ő személyesen kiszolgálja Darren-t minden szempontból. Darren eljátszotta, hogy rágódik a kérdésen, majd azt mondta, akkor jelentkezik újra inkább, ha meggyógyultam. Ugyanis Juliette szerint valami durva kór támadott meg. Mondhatjuk így is. Végül Diane emlékeztetett mit is akartam kérni a vendéglátónktól, így megkértem, hogy próbáljon meg valahogy kapcsolatba lépni Ms. S.-el.
Másnap arra ébredtem, hogy felkeltem és kimentem pisilni. Mikor leültem akkor jöttem rá, hogy a sérült lábamra is rátudtam állni igaz bicegve. Diane le is szedte a kötéseket és igaz kicsit úgy nézet ki a lábam mint a hold felszíne de működött. Később valamikor este Darren is beesett azzal a hírrel, hogy üzenetet hagyott még tegnap éjjel az Utolsó Töltény klubban és ma válaszolt is rá Ms. S. Még három nap és elvisz minket innen. Megakartam valahogy hálálni Darren-nek amit értünk tett szóval, próbáltam az ajándékait és a vendéglátását kifizetni, de ő ezt semmiképpen nem akarta elfogadni. Én meg utálok adós maradni, Diane éppen elmélyülten próbált ébren maradni a tévéműsoron, szóval Darren fülébe súgtam kövessen és bementem a fürdőbe. Furcsán nézett rám, miközben beparancsoltam a kádba és én is utána másztam, majd elkezdtem simogatni. Meglepődött de nem ellenkezett szóval folytattam amit elkezdtem, és megvártam még menetkész nem lett, és akkor óvatosan rácsusszantam próbálva kímélni a sérült lábam. Majdnem felüvöltött az élvezettől, de én gyorsan megcsókoltam nehogy túlzottan felkeltse mások figyelmét. Eltöltöttem vele egy negyedórát a kádban majd mikor végzett és hülyén vigyorgott megkérdeztem tőle kvittek vagyunk-e.
- Mi az hogy! Többszörösen!
Bólintottam, pontosan ezt a választ vártam és kimásztam a kádból. Mikor kijöttünk a fürdőből láttam Diane csak imitálja az alvást és mikor Darren óvatosan távozott - próbált fapofát vágni amit magamban megköszöntem neki. - mellé bújtam.
- Ugye megérted? - kérdeztem
- Meg. - hallottam Diane válaszát és éreztem, ahogy megölel és azt is, hogy megérti de attól még kurva szarul esik neki. Nem tettem hülye ígéreteket, hogy sosem fogunk többet a testünkből élni, mert jelenleg nem volt túl rózsás a helyzetünk így csak egyetlen dolgot mondtam amit ilyenkor lehet.
- Szeretlek! - és megcsókoltam. Ms. S. remélem tényleg te leszel nekünk a herceg fehér lovon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése