Bizonytalan remények
Három nap Február közepén / Richards Kúria
Másnap reggel is úgy telt mint az eddigi hét, lassan úgy éreztem valami luxus nyaraláson vagyok, de próbáltam nem hozzászokni. Diane lába is elérte azt a szintet, hogy némi sántítással tudott járni a vállán lévő seb meg egyre halványult. Mivel Darren-t megint elvitte valahova a nyughatatlan vére, így Diane-nel kettesben próbáltuk meg kitalálni, mi lesz a jövőnk. Mit kér ez a Ms. S. a segítségért, és hova visz majd minket? Vajon elakarna adni minket? Vagy új papírokat szerez és leléphetünk a városból?
Némi találgatás után ébredtünk rá, hogy egész életünkben egy óra "igazi" munkát se végeztük. Ami még szívenütőbb volt, valahol nem is nagyon vágytunk rá. Nem mintha annyira élveztük volna a "szakmánkat" de nem volt semmi gyakorlatunk másban, és hát annyira nem fizetett rosszul. Mégiscsak közel húszezer dollár van még mindig a táskámban. Mikor Darren este a banda fellépése után hazaért, leültünk vele beszélni hármasban. Mikor felhoztam a lehetőséget, hogy a tanácsadáson túl a szex is maradhat persze pénzért ő szokásos félvigyorát felöltve bőszen bólogatni kezdett. Diane-nel elétártuk a már többszörösen átbeszélt tarifákat és ő meglepődve ébredt rá, hogy bár félárat mondtam neki - plusz extrák persze - még így is több mint kétszeres hasznot szerzek.
Diane felvetette, hogy nem ártana valami edzés a lábunknak és egyetértően bólogattam, mert lassan kezdtem becsavarodni a bezártságtól. Darren szerint van egy edzőtermük, de valami sokkal jobbat akart nekünk mutatni. Sikerült is, egy télen fedett, fütőtt vízű medence mellett álltunk amit kisebb télikert vett körbe. Ez a család mocskosgazdag ütött újra szíven a felismerés. Mivel fürdőruhánk nem volt, így meztelenül totyogtunk be a medencébe - valami isteni volt- miközben Darren szintén pucéran beugrott úszni egy pár hosszt. Úgy éreztem a vízben erős lehetek, így ölembe kaptam Diane-t és ringattam, csókolgattam egy kicsit és viszont. Mikor feleszméltem, csak Darren halk nyál csöpögése hallatszott a partról, és finom felkérésünkre távozott. Remélem. Ami ugyanis ezután jött azon én is meglepdőtem! Diane lefektetett a medence szélén lépcsőkre és olyan heveset és hosszantartót szeretkeztünk, hogy még én is meglepődtem. Szinte dorombolva lebegtem a víz tetején, de a gyomrom kiűzött és elindultam valami ebédet keresni. A lábam jobb volt mint Diané de azért nem haladtam túl gyorsan, így időm se volt elhúzódni a szembejövő ötvenes plasztikcica útjából aki majdnem fellökött és utána arrogánsan leszólt. Mögötte, egy igazi izmos csődör állt, kidolgozott izmai csak úgy ugráltak az inge alatt és adoniszi arcéle hibátlan volt. Az összhatást rontotta a szeméből sugárzó mindent átható teljes sötétség. A ház úrnője távozott és rábízta Dave-re az edzőre, hogy vezessen el a konyhába. Dave nem volt túl okos de legalább jóindulatú volt és mindene a fizikai állapot csúcsra járatása volt. Magán és máson is, főleg az arrogáns ribancon. Gyorsan kiszúrta, hogy húzom a lábam és miután visszakísért némi bamba bámulás után Diane-n is meglátta a sebeket és felajánlotta, hogy a kissé beállt lábizmainkat átmasszírozza. Aranykeze volt, és még fizetünk is érte, hisz sűrűn legeltette rajtunk a szemét, főleg Diane-en.
Darren kora este két kabáttal állított be, amelyek teljesen olyanok voltak, mint amit a lövöldözésben elveszettünk. Ezek után közölte másnap olyan este kilenc óra fele lesz a találkozónk Ms. S.-el egy nagy pláza mellett. A következő napot én a készülődésre akartam fordítani, de Diane kikönyörgött még egy utolsó délelőtti úszást. Jó volt élvezni a luxust de féltem a vendéglátónk szüleinél már így is nagyon túlhúztuk a húrt. A szórakozás után gyakorlatisabb tevékenységet csináltunk. Megkértem Diane-t magyarázza el a pisztoly használatát kicsit, és megnéztük a fegyverek állapotát. Nos karbantartó felszerelésünk nem volt lőni se mentünk, de legalább pár dologgal tisztába kerültem. Darren riadtan nézett minket, újra szembesült vele mennyire nem egyszerű dolog Juliettel kapcsolatba kerülni. Végül este, a legkevésbé feltűnő autóval a garázsban, ami egy BMW volt, elindultunk.
Némi találgatás után ébredtünk rá, hogy egész életünkben egy óra "igazi" munkát se végeztük. Ami még szívenütőbb volt, valahol nem is nagyon vágytunk rá. Nem mintha annyira élveztük volna a "szakmánkat" de nem volt semmi gyakorlatunk másban, és hát annyira nem fizetett rosszul. Mégiscsak közel húszezer dollár van még mindig a táskámban. Mikor Darren este a banda fellépése után hazaért, leültünk vele beszélni hármasban. Mikor felhoztam a lehetőséget, hogy a tanácsadáson túl a szex is maradhat persze pénzért ő szokásos félvigyorát felöltve bőszen bólogatni kezdett. Diane-nel elétártuk a már többszörösen átbeszélt tarifákat és ő meglepődve ébredt rá, hogy bár félárat mondtam neki - plusz extrák persze - még így is több mint kétszeres hasznot szerzek.
Diane felvetette, hogy nem ártana valami edzés a lábunknak és egyetértően bólogattam, mert lassan kezdtem becsavarodni a bezártságtól. Darren szerint van egy edzőtermük, de valami sokkal jobbat akart nekünk mutatni. Sikerült is, egy télen fedett, fütőtt vízű medence mellett álltunk amit kisebb télikert vett körbe. Ez a család mocskosgazdag ütött újra szíven a felismerés. Mivel fürdőruhánk nem volt, így meztelenül totyogtunk be a medencébe - valami isteni volt- miközben Darren szintén pucéran beugrott úszni egy pár hosszt. Úgy éreztem a vízben erős lehetek, így ölembe kaptam Diane-t és ringattam, csókolgattam egy kicsit és viszont. Mikor feleszméltem, csak Darren halk nyál csöpögése hallatszott a partról, és finom felkérésünkre távozott. Remélem. Ami ugyanis ezután jött azon én is meglepdőtem! Diane lefektetett a medence szélén lépcsőkre és olyan heveset és hosszantartót szeretkeztünk, hogy még én is meglepődtem. Szinte dorombolva lebegtem a víz tetején, de a gyomrom kiűzött és elindultam valami ebédet keresni. A lábam jobb volt mint Diané de azért nem haladtam túl gyorsan, így időm se volt elhúzódni a szembejövő ötvenes plasztikcica útjából aki majdnem fellökött és utána arrogánsan leszólt. Mögötte, egy igazi izmos csődör állt, kidolgozott izmai csak úgy ugráltak az inge alatt és adoniszi arcéle hibátlan volt. Az összhatást rontotta a szeméből sugárzó mindent átható teljes sötétség. A ház úrnője távozott és rábízta Dave-re az edzőre, hogy vezessen el a konyhába. Dave nem volt túl okos de legalább jóindulatú volt és mindene a fizikai állapot csúcsra járatása volt. Magán és máson is, főleg az arrogáns ribancon. Gyorsan kiszúrta, hogy húzom a lábam és miután visszakísért némi bamba bámulás után Diane-n is meglátta a sebeket és felajánlotta, hogy a kissé beállt lábizmainkat átmasszírozza. Aranykeze volt, és még fizetünk is érte, hisz sűrűn legeltette rajtunk a szemét, főleg Diane-en.
Darren kora este két kabáttal állított be, amelyek teljesen olyanok voltak, mint amit a lövöldözésben elveszettünk. Ezek után közölte másnap olyan este kilenc óra fele lesz a találkozónk Ms. S.-el egy nagy pláza mellett. A következő napot én a készülődésre akartam fordítani, de Diane kikönyörgött még egy utolsó délelőtti úszást. Jó volt élvezni a luxust de féltem a vendéglátónk szüleinél már így is nagyon túlhúztuk a húrt. A szórakozás után gyakorlatisabb tevékenységet csináltunk. Megkértem Diane-t magyarázza el a pisztoly használatát kicsit, és megnéztük a fegyverek állapotát. Nos karbantartó felszerelésünk nem volt lőni se mentünk, de legalább pár dologgal tisztába kerültem. Darren riadtan nézett minket, újra szembesült vele mennyire nem egyszerű dolog Juliettel kapcsolatba kerülni. Végül este, a legkevésbé feltűnő autóval a garázsban, ami egy BMW volt, elindultunk.
Egy új fészek
Február közepei éjjel / Parkolóházban és Ms. S. lakásán
Igen feszült hangulatban értünk el a megbeszélt találkahelyre. Darren aggódott amiatt, hogy megtámadnak, én meg amiatt mi történik velünk ha mégis egyben eljutunk Ms. S.-hez. Mivel egy mozi kijárata mellett álltunk meg végül, kicsit kiengedtem, nagy gondra nem lehet számítani, hisz mégis csak forgalmasabb helyen vagyunk. Kiszálltunk mindannyian és én Diane kezét fogva felültem a kocsi elejére.
A megbeszélt időpontban egy elegánsabb de közel se annyira feltűnő autó mint a miénk gördül be, és megáll velünk szemben egy sötétebb részen. Hátulról kiszáll két alak, az egyik Ms. S. ebben valahogy teljesen bizonyos vagyok ahogy ránézek, a másik pedig egy magas öltönyös feketebőrű alak. Váltanak pár szót, majd Ms. S. hangját hallom, ahogy odahívja Darren-t magához. Mi ketten próbálunk lehetőségeinkhez képest a legkevésbé feltűnően hallgatózni. A férfi csak hümmög Ms. S. hangját meg lenyeli a távolság és az enyhe moraj de Darren-t azért értjük. Diane szép lassan elvörösödik ahogy a beszélgetés a kettőn kapcsolatára terelődik, főleg mikor előkerül a kettesben töltött medencés időnk is. Átölelem és próbálom a jelenlétemmel vigasztalni még elcsípek annyit, hogy Darren szerint annyira egymásba vagyunk esve, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Ms. S. visszaküldi őt hozzánk és miközben én a pillantásaimmal próbálom őt megölni, látom amint a férfi rövid de heves vitába kezd S.-el. Végül a fekete férfi megadóan széttárja a kezét és ingerülten felén int, majd a közvetlen fényt elkerülve távozik. Darren-en látszik, hogy szégyelli magát mikor visszajön, de én azért sem tudom megállni, hogy ne hozzam a tudomására mekkora tahónak tartom és Diane csak azért nem pofozza fel mert Ms. S. már előttünk is van.
- Üdvözlöm Lauren vagyok. Lauren Nichols. - mondom miközben lecsusszanok a motorháztetőről és felé nyújtom a kezem.
- Stephanie Tyler, örvendek! - válaszolja, de látom egy pillanatra meglepődik és alaposan végigméri a kesztyűbe bújtatott kezem.
Az udvariassági körök után Stephanie - kérte csak így hívjuk - elmondja hova megyünk. Amennyire tudom, az egy jobb környék, és pár üzletsor és lakások vannak arra, semmi elhagyatott raktárépület vagy ilyesmi. Diane-nel mindketten még bizakodóbbak leszünk. Beülünk a kocsiba, amit egy női sofőr vezet, bár az arcát nem igen lehet kivenni a felhajtott gallér és a sapkája miatt. Útközben én azért finoman érdeklődünk mi lesz velünk a jövőben és neki miért üzlet az, hogy segített nekünk elszökni. Stephanie a jövőre vonatkozóan, csak annyit mond, hogy most máshol húzzuk meg magunkat egy kicsit és közben neki kell információkat adni. Eközben nekünk kell eldönteni például azt, hogy a városban akarunk-e maradni vagy nem. Arra a kérdésre meg, hogy miért tette egyszerű választ kapunk, gyűlőli Julietett. A hangján hallatszik nem valami kis probléma lehet, majd rámutat arra, hogy elszöktette az egyik legjobb lányát, - engem - és még bónusznak egy másikat is. Diane kicsit félve kiböki, hogy van egy fix ügyfele aki igen befolyásos ember a városban és extra szolgáltatásért jár hozzá. Mikor Stephanie rákérdez mi ez, Diane már inkább vigyorogva közli, imádja a kuncsaft ha jól megpakolja egy nő és közben mocsoknak nevezi. Juliett arra használta ezt a perverziót, hogy kisebb szívességekre kérje meg Diane-en keresztül. Stephanie arca felderül és kicsit hátborzongatóan mosolyogva közli velem, mennyire jól is tettem, hogy ragaszkodtam ahhoz Diane is velünk jöjjön.
Egy kisebb nyolc emeletes téglás bérház előtt állunk meg nem sokkal később. Az egyik földszinti lakásba megyünk be ami csak picit nagyobb mint a kettőnk régi lakása. Kicsit steril a hely de Stephanie azzal mentegeti magát, hogy nemrég vette, és nem is használta még senki igazán. Úgy vezet körbe minket, mintha csak ígéretes vevők lennénk és megmutatja az egész lakást. Mikor felvetem, azt miből is élünk meg amíg itt vagyunk érdeklődve néz ránk. Diane felvilágosítja, hogy lehet folytatnánk a munkát de mint magánvállalkozók. Erre csak annyit reagál, hogy ő ebbe nem szól bele, de Darren-en és Diane perverzén kívűl másokat ne hozzunk el Juliettől mert könnyen lebukhatunk. Persze az, hogy mivel szerzünk pénzt a mi dolgunk ő csak örül, ha nem kell mindennel neki ellátnia minket.
Az egyik hálóban, ami úgy néz ki mintha használná is egy nő, titokzatosan mosolyogva megáll, majd kicsit erőlködve arrébb csusszantja az ágyat, hogy felfedjen egy lefele nyíló csapóajtót. Mikor kérdőn nézünk rá azt mondja ez a biztonság miatt van, hisz ha valaki megtalálna minket ide le lehet menekülni. Megkér nézzünk ott is körül, Diane-nek nem nagyon fűlik a foga hozzá és igaz ami igaz nekem se de Stephanie úgyse akar rosszat nekünk úgy érzem. Odalenn sötét van de a villany felkapcsolása után azonnal feltűnik a befalazott főpince ajtó. Nem használja senki a hzában a pincét gondolkodok el, de nincs időm töprengeni Stephanie a folyosón elterülő sok fémajtó egyikéhez vezet. Odabenn egy sápadozó villanykörte világítja meg a csupasz falakat és a szoba végében lévő letakart különböző bútorokat. Kissé klausztrofóbiásan óvakodunk be, Stephanie meg határozott léptekkel a romos bútorokhoz lép és elhúz párat, amivel felfedi az alatta lévő csatornafedőt, majd elmagyarázza, hogy kell kinyitni azt a falhoz támasztott feszítővassal. Hála az égnek nem akarja, hogy megnézzük milyen a csatorna, csak elmondja, hogy merre kell kijtuni egy elhagyatott mozi parkolójába. Még mindig kissé idegesen egymásra mosolygunk Diane-el és távozni készülünk, mikor érzem Stephanie mögénk lép és magához ölel mindkettőnket. Na jó ez tényleg bizarr! Felkapom a fejem és egyenesen a Stephanie vigyirgó arcába nézek.
- Szex lesz? - kérdezem riadtan, és mikor valami belső sugallatra hallgatva lenézek látom a lábam nem érinti a földet. Felsikoltok és hallom Diane is ugyanígy tesz, egyszerűen meg sem tudunk mozdulni a szorításában. Látom ahogy a szemfogai megnyúlnak és a szemeiben vörös tűz gyullad! Minden erőmmel készülök egy újat sikítani és legalább megrúgni őt, mikor csak egy reccsenő hangot hallok és úgy érzem telejsen elernyedek és nem tehetek semmit ez ellen az emberarcú szörny ellen. Fáradtnak és elveszettnek érzem magam mikor újra tudok uralkodni a testem felett, de rémületemre látom, ahogy Diane-be is belevágja a fogait ez a borzalom. Gyengén nyöszörögve próbálok szabadulni de a szorítás csak még erősebb lett, mintha fájna az oldalam is. Mikor újra felém fordul a borzalom arca, látom vér csöpög a fogairól és az álláról szemében pedig egy rettenetes fenevad figyel engem. Egy utolsó hangos sikoltásra pazarlom az erőmet és érzem valami meleg és szúrós szagú folyik végig a lábamon. Időm sincs, hogy felfogjam ezeket az ingereket, máris újra belém vágnak az agyarak.
A semmiben úszok. Lebegek talán? Nem látok semmit, legszívesebben sírnék de még arra se vagyok képes. Végül a félelem és a bánat helyét az enervált ernyedtség veszi át. Rájövök a lábamon állok és sétálok. De hova? Nem látok. Egyszercsak mintha egy egybefüggő ködfalból lépnék ki egy fekete semmibe vesző folyó sziklás partjá állok, kissé lejebb meglátom Diane-t is. Egymásra nézünk, majd a fejünket a folyó túloldaláról hallatszó csobbanások felé fordítjuk. Egy csónak indult el a túlpartról az elejében egy sápatag olajlámpás világítja meg a révészt. Sötét rongyok takarják és közönyösen húzza evezőjét, a szemünk előtt a folyóból kiemelkedő móló felé. Egyszerre indulunk meg oda, és ahogy egyre közelbb kerülök Diane-hez érzem, valami belső melegség jár át a folyópaton lévő csípős hideg ellenére. Már csak pár lépésre lehetünk az éppen kikötő csónaktól amikor a révész egy tálkát vesz elő a rongyai alól és megrázza. Hallom a különböző korok pénzérméinek a csöngését. Újra Diane-re pillantok de valami retteneteset látok meg. Egy vörösen világító luk nyílik a földben és vértől csöpögő karmos kezek ragadják meg őt. Bénultan nézem pár hosszú másodpercig ahogy ezek a kezek a luk felé rángatják őt. Végül lerázom az itt uralkodó szürkeséget magaról és sikoltva vetem magam Daine után de csak az ujjai végét tudom megérinteni mielőtt eltűnik a lukban és az bezárul. Kétségbeesve állok fel és látom, ahogy a révész újra még türelmetlenebbül megrázza edénykéjét. Tehetetlen álldogálásomat egy reccsenő hang vágja félbe ahogy egy ugyanolyan luk nyílik mellettem mint ami elragadta Diane-t. Látom a véres mancsokat felém nyúlni. Bánatosan hátranézek a révészre, majd veszek egy nagy levegőt és a kezek között levetem magam a pokol feneketlen gyomrába. Hisz hova máshova vezethet ez az nyílás?
A megbeszélt időpontban egy elegánsabb de közel se annyira feltűnő autó mint a miénk gördül be, és megáll velünk szemben egy sötétebb részen. Hátulról kiszáll két alak, az egyik Ms. S. ebben valahogy teljesen bizonyos vagyok ahogy ránézek, a másik pedig egy magas öltönyös feketebőrű alak. Váltanak pár szót, majd Ms. S. hangját hallom, ahogy odahívja Darren-t magához. Mi ketten próbálunk lehetőségeinkhez képest a legkevésbé feltűnően hallgatózni. A férfi csak hümmög Ms. S. hangját meg lenyeli a távolság és az enyhe moraj de Darren-t azért értjük. Diane szép lassan elvörösödik ahogy a beszélgetés a kettőn kapcsolatára terelődik, főleg mikor előkerül a kettesben töltött medencés időnk is. Átölelem és próbálom a jelenlétemmel vigasztalni még elcsípek annyit, hogy Darren szerint annyira egymásba vagyunk esve, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Ms. S. visszaküldi őt hozzánk és miközben én a pillantásaimmal próbálom őt megölni, látom amint a férfi rövid de heves vitába kezd S.-el. Végül a fekete férfi megadóan széttárja a kezét és ingerülten felén int, majd a közvetlen fényt elkerülve távozik. Darren-en látszik, hogy szégyelli magát mikor visszajön, de én azért sem tudom megállni, hogy ne hozzam a tudomására mekkora tahónak tartom és Diane csak azért nem pofozza fel mert Ms. S. már előttünk is van.
- Üdvözlöm Lauren vagyok. Lauren Nichols. - mondom miközben lecsusszanok a motorháztetőről és felé nyújtom a kezem.
- Stephanie Tyler, örvendek! - válaszolja, de látom egy pillanatra meglepődik és alaposan végigméri a kesztyűbe bújtatott kezem.
Az udvariassági körök után Stephanie - kérte csak így hívjuk - elmondja hova megyünk. Amennyire tudom, az egy jobb környék, és pár üzletsor és lakások vannak arra, semmi elhagyatott raktárépület vagy ilyesmi. Diane-nel mindketten még bizakodóbbak leszünk. Beülünk a kocsiba, amit egy női sofőr vezet, bár az arcát nem igen lehet kivenni a felhajtott gallér és a sapkája miatt. Útközben én azért finoman érdeklődünk mi lesz velünk a jövőben és neki miért üzlet az, hogy segített nekünk elszökni. Stephanie a jövőre vonatkozóan, csak annyit mond, hogy most máshol húzzuk meg magunkat egy kicsit és közben neki kell információkat adni. Eközben nekünk kell eldönteni például azt, hogy a városban akarunk-e maradni vagy nem. Arra a kérdésre meg, hogy miért tette egyszerű választ kapunk, gyűlőli Julietett. A hangján hallatszik nem valami kis probléma lehet, majd rámutat arra, hogy elszöktette az egyik legjobb lányát, - engem - és még bónusznak egy másikat is. Diane kicsit félve kiböki, hogy van egy fix ügyfele aki igen befolyásos ember a városban és extra szolgáltatásért jár hozzá. Mikor Stephanie rákérdez mi ez, Diane már inkább vigyorogva közli, imádja a kuncsaft ha jól megpakolja egy nő és közben mocsoknak nevezi. Juliett arra használta ezt a perverziót, hogy kisebb szívességekre kérje meg Diane-en keresztül. Stephanie arca felderül és kicsit hátborzongatóan mosolyogva közli velem, mennyire jól is tettem, hogy ragaszkodtam ahhoz Diane is velünk jöjjön.
Egy kisebb nyolc emeletes téglás bérház előtt állunk meg nem sokkal később. Az egyik földszinti lakásba megyünk be ami csak picit nagyobb mint a kettőnk régi lakása. Kicsit steril a hely de Stephanie azzal mentegeti magát, hogy nemrég vette, és nem is használta még senki igazán. Úgy vezet körbe minket, mintha csak ígéretes vevők lennénk és megmutatja az egész lakást. Mikor felvetem, azt miből is élünk meg amíg itt vagyunk érdeklődve néz ránk. Diane felvilágosítja, hogy lehet folytatnánk a munkát de mint magánvállalkozók. Erre csak annyit reagál, hogy ő ebbe nem szól bele, de Darren-en és Diane perverzén kívűl másokat ne hozzunk el Juliettől mert könnyen lebukhatunk. Persze az, hogy mivel szerzünk pénzt a mi dolgunk ő csak örül, ha nem kell mindennel neki ellátnia minket.
Zarándokút a Styx folyohóz
Ugyanakkor éjjel / Stephanie pincéje
- Szex lesz? - kérdezem riadtan, és mikor valami belső sugallatra hallgatva lenézek látom a lábam nem érinti a földet. Felsikoltok és hallom Diane is ugyanígy tesz, egyszerűen meg sem tudunk mozdulni a szorításában. Látom ahogy a szemfogai megnyúlnak és a szemeiben vörös tűz gyullad! Minden erőmmel készülök egy újat sikítani és legalább megrúgni őt, mikor csak egy reccsenő hangot hallok és úgy érzem telejsen elernyedek és nem tehetek semmit ez ellen az emberarcú szörny ellen. Fáradtnak és elveszettnek érzem magam mikor újra tudok uralkodni a testem felett, de rémületemre látom, ahogy Diane-be is belevágja a fogait ez a borzalom. Gyengén nyöszörögve próbálok szabadulni de a szorítás csak még erősebb lett, mintha fájna az oldalam is. Mikor újra felém fordul a borzalom arca, látom vér csöpög a fogairól és az álláról szemében pedig egy rettenetes fenevad figyel engem. Egy utolsó hangos sikoltásra pazarlom az erőmet és érzem valami meleg és szúrós szagú folyik végig a lábamon. Időm sincs, hogy felfogjam ezeket az ingereket, máris újra belém vágnak az agyarak.
A semmiben úszok. Lebegek talán? Nem látok semmit, legszívesebben sírnék de még arra se vagyok képes. Végül a félelem és a bánat helyét az enervált ernyedtség veszi át. Rájövök a lábamon állok és sétálok. De hova? Nem látok. Egyszercsak mintha egy egybefüggő ködfalból lépnék ki egy fekete semmibe vesző folyó sziklás partjá állok, kissé lejebb meglátom Diane-t is. Egymásra nézünk, majd a fejünket a folyó túloldaláról hallatszó csobbanások felé fordítjuk. Egy csónak indult el a túlpartról az elejében egy sápatag olajlámpás világítja meg a révészt. Sötét rongyok takarják és közönyösen húzza evezőjét, a szemünk előtt a folyóból kiemelkedő móló felé. Egyszerre indulunk meg oda, és ahogy egyre közelbb kerülök Diane-hez érzem, valami belső melegség jár át a folyópaton lévő csípős hideg ellenére. Már csak pár lépésre lehetünk az éppen kikötő csónaktól amikor a révész egy tálkát vesz elő a rongyai alól és megrázza. Hallom a különböző korok pénzérméinek a csöngését. Újra Diane-re pillantok de valami retteneteset látok meg. Egy vörösen világító luk nyílik a földben és vértől csöpögő karmos kezek ragadják meg őt. Bénultan nézem pár hosszú másodpercig ahogy ezek a kezek a luk felé rángatják őt. Végül lerázom az itt uralkodó szürkeséget magaról és sikoltva vetem magam Daine után de csak az ujjai végét tudom megérinteni mielőtt eltűnik a lukban és az bezárul. Kétségbeesve állok fel és látom, ahogy a révész újra még türelmetlenebbül megrázza edénykéjét. Tehetetlen álldogálásomat egy reccsenő hang vágja félbe ahogy egy ugyanolyan luk nyílik mellettem mint ami elragadta Diane-t. Látom a véres mancsokat felém nyúlni. Bánatosan hátranézek a révészre, majd veszek egy nagy levegőt és a kezek között levetem magam a pokol feneketlen gyomrába. Hisz hova máshova vezethet ez az nyílás?
 |
| Styx és a révész |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése