Hatodik fejezet (2. rész) - Társasági élet

Forgolódás halott körökben

Márcus első éjjele / Az elhagyatottan álló The Liberty Theatre színház

Eljött az általunk kevéssé várt pillanat, elmegyünk egy városi vámpír találkozóra, amire nem elég hogy Stephanie elrángat, még valami nagy bejelentések is lesznek. Diane-nel nem igazán jöttünk rá mik lehetnek ezek, talán megmutogat minket Stef, hogy lássa mindenki vele vagyunk, nem tudom. Atyánk nem szól semmit öltözködési szabályokról de mikor meglátok rajta egy kosztümöt a készülése alatt úgy döntök mi is a saját új hasonló szerzeményeinket vesszük fel. Heather "úrnője" haját igazítgatja az alkalomhoz illőre én csak tarkó alatt összefogom és segítek kifésülni Diane-ét majd egyetlen fontos ékszerünket felvéve várjuk az indulás előtti eligazítást. Nos nem kellett csalódnom megkapjuk a rövid utasítás csomagunkat. Ne távolodjunk el tőle egy lépésnél messzebbre, ne szólaljunk meg csak ha ő bólint, ne fogdossuk egymás kezét, és lehetőleg próbáljunk meg minnél kevésbé feltűnőek lenni és végül de nem utolsó sorban bármit is tesznek velünk, vagy mondanak nekünk maradjunk nagyon higgadtak.

Induláskor Diane hívja fel rá a figyelmem, hogy Heather kicsit vaskosabb mint szokott és a hóna alatt biztos nem egy kis táska domborodik. Mikor beszállunk Stef egy eddig sosem látott kocsijába - bőrülés és leválasztó fal, jesszus - akkor megbizonyosodhatok róla, hogy egy igen méretes mordályt tart magánál a sofőrünk amit az anyósülésre helyez. Riadtan nézem át a magammal hozott kis táskát, nehogy véletlen benne legyen a pisztoly, amit pusztán elővigyázatosságból cipelek ha dolgozom. A többiek kérdőn néznek rám miért kutogatok megszállottan, de csak a pót tárat találom meg azt is jó öt perces keresés után. Stef azt javasolja, jobb lenne ha ezt itt hagynám, majd belekezd újra a mit ne csináljunk dolgok ecsetelésébe, de most hozzá teszi azt is vannak olyanok is a vértestvérek közül, akik nagyon máshogy néznek ki. Nagyon, szóval bármit is látunk próbáljunk meg halkan sikoltozni, mi értetlenül bólogatunk. A kérdésre, hogy mégis hova megyünk meglepetésünkre végre válaszol, méghozzá azt, hogy egy régóta üresen álló színházba megyünk amit csak a vértestvérek használnak pont ilyen összejöveteli célokra. Kis idő múlva lassan elhajtunk a színház bejárata előtt, és ahhoz képest, hogy mennyi látogató van odabenn nem látni senkit sehol.

The Liberty Theatre

Leparkolunk pár utcával lejjebb, ahol hasonló kategóriájú autók állnak, majd Heather kinyitja az ajtókat, bár ahol mi szállunk ki azt láthatóan igen kis lelkesedéssel. Diane-el egymás kezét fogva topogunk Stef után aki határozott léptekkel tart a kissé elhagyatottnak tűnő épület felé. Stef éppen befordul a kis sikátorba a színház mellett, Diane pedig húzna a főbejárat felé automatikusan így zavartan megállok, érzem ahogy barátnőm ereje legalább jó egy lábnyit csúsztat a betonon, mire észbe kap. Stef finoman felvilágosítja, hogy egy elvileg ötven éve üresen álló és elhagyatott épületbe talán nem a legfeltűnőbb úton kéne érkezni, szóval felsorakozunk az oldalbejárat mellett, és Atyánk szúrós pillantása után elengedjük egymás kezét. Ő csak kopog az ajtón amin félrecsúszik a kémlelőnyílás, majd szélesre tárul a bejárat előttünk. Odabenn egy vékony de izmos férfi alak áll zakóban és kicsit mesterkélten de nem sugárzóan ellenségesen üdvözli Stephanie-t. Mi kényszeredetten vigyorogva állunk Stef mögött és próbálunk minnél inkább a sötét, szemetes és szűk folyosó tartozékának tűnni. Végül pár percnyi udvarias társalgás után, ami alatt a férfi úgy mér minket végig mintha valami igen ritka kis állatok lennénk végre elindulunk a hely belseje felé. Érzem, ahogy Diane is megremeg mellettem a belépés után. Ezt nem csak a terem mérete, elhanyagoltsága és úgy általában a nyomasztó kisugárzása okozta, hanem az a tény, hogy odabenn legalább három-négy tucat alak - halott vérszívó szörnyeteg akárcsak mi - társalog és sétálgat benne. 

Egy pillanatra mintha megállna az élet a közvetlen közelünkben végigmérnek mindhármunkat majd nem tudok attól a baljós érzéstől szabadulni, hogy a társalgás rólunk kezd el folyni. Stephanie csak finoman megáll nem messze a bejárattól és felméri a termet, én is ezt teszem de leginkább a többi társalgó szavait figyelem. Igen, kétségtelenül mi vagyunk a téma, és valami nagy bejelentés ami túl mutathat rajtunk és kapcsolatba áll azzal, hogy nagyon elcsendesedtek az Anarchok. Némi gondolkodás után világosság gyúl bennem és arra gyanakszom, most fognak az eddig számomra homályba rejtőző szálak összefutni. Diane is hasonló következtetésre juthat mert lehajol hozzám és annyit mond csak, hogy baromira nem tetszik neki ez az egész helyzet. Némán pislogunk egymásra és néha összesúgunk egészen addig, még Stef meg nem ragadja a kezünket és egy beszélgető pár felé nem kezd el húzni minket. Érzem, ahogy a többi jelenlévő a szeme sarkából minket figyel és mintha újra csendesedett volna a beszélgetés. Végül megállunk előttük. Az egyikük Michael a csodálatos érzéki férfi díszpéldánya a másik pedig a Black Rose tulajdonos/énekesnője akit Rebecca Watson-nak hívnak mint kiderül. A magas fekete hajú diszkótulaj finoman háttérbe húzódik a beszélgetés alatt és Michael tartja inkább szóval Atyánkat és néha fura tekinteteket lövvel felénk. Már majdnem sikoltani tudnék a félelemtől és az idegességtől amikor érzem Diane puha kezét amit az enyém köré fonódik. Azonnal nyugodtabb leszek, de sajnos csak egy pillanatra, mert Michael szemében az érdeklődés vad tüze lobban és felénk fordulva szavalni kezd. Először bambán bámulok, majd mikor rájövök a vers egy nőről szól akinek a szerelme, nem igazán szokványos zavartan engedem el Diane-t és próbálok nem ott helyben elsüllyedni mikor Stephanie végigmér minket. Végül Stef kimenti magát, hogy még sok megbeszélni valója van másokkal és végre otthagyjuk őket. Minimum egy vaskos lebaszásra számítok de semmi ilyent nem mond Stef.
 - Nos igen Toreadorok, valahogy gondoltam, hogy ők észreveszik mások vagytok ti ketten. - motyogja.
Mikor megkérdezem szeretnek bikaviadalozni először értetlen grimasz tolul az arcára, majd elmosolyodik és annyit mond, nem azt nem szeretik sokkal inkább a halandókkal való játszadozást és mindenféle művészeteket. Mikor rákérdezek ez a művészet imádat mit is jelent annyit mond, ha lenne egy igazán jó verses kötetem és elkezdeném felolvasni Michael-nek nem tudna semmit tenni, amíg hallgatja. Érdekes. A hármasunk fojtott társalgását egy másik ismerős férfi zavarja meg méghozzá Arthur, nem hiszem el ebben a városban ennyi mindenki vámpír?! Kedélyesen üdvözöl mindőnket, majd hátborzongató vigyorral néz minket és annyit mond, hogy üdvözöl minket és nagyot változtunk az utolsó találkozásunk óta - nincs kedvem nevetni - és a Gyermeke majd biztos kíváncsi lesz ránk. Uh azt nem kéne! Végül megkérdezi Stef-et mi is lesz pontosan itt ma este, de ő csak kitérő válaszokat ad.
 - Hát mindegy is, egy dolgot biztosan érzek, itt vér fog folyni... és nekem szereznem kell ahhoz egy poharat. - válaszolja még mindig udvariasan mosolyogva.
Miután távozik Stef értetlenül néz ránk, honnan ismerjük őt és a gyermekét, úgyhogy röviden vázoljuk a múltbeli eseményeket.
 - Meg sem kéne lepődöm, hogy pont Malkavitákba futottatok bele, ebben a városban. - jelenti ki.
Mikor Diane már nyitná a száját, gyorsan el is mondja mi is az. Olyan vámpírok csoportja akik az Ölelésük után igen máshogy értelmezik a valóságot. Erre én felemelem a mutatóujjam és sokat sejtetően megpörgettem a fejem mellett és fütyülök hozzá kicsit. Stephanie csak óvatosan körbenéz és mikor látja nem voltunk túl feltűnőek egyszerűen csak bólint egyet.
Ezután hál isten zavartalanul tudunk sétálgatni páran odaköszönnek Stefnek de őket már láttuk a raktárból a Last Roundos éjszakán és nem is időznek sokat mellettünk. Végül követem Stephanie tekintetét ami már egy ideje egy kisebb csoporton állapodott meg. Három férfi és két nő éppen valamilyen elmerült társalgást folytat amit láthatóan egy állandóan cigarettázó alacsony kis nő vezet, bár mintha nem barátságos egyetértő társalgás folyna közöttük. Nem igen tudom őket szemmel tartani már a méretemnél fogva se, így végül el is vesztem az érdeklődésem és Diane-nel elemezgetjük suttogva a jelenlevőket. Aztán mintha menetrend szerint menne újra érzem, ahogy Stef a karunknál fogva húzni kezd minket és mikor felnézek, látom is az előttünk nyílt test alagútban hova is. Egy férfihoz és egy nőhöz akik az előbb még a kis beszélgető csoportban álldogáltak, bár most is lefoglalja őket valaki nem látom, hogy ki mert kitakarják, és mire mi odaérünk nincs már ott senki sem. A férfi igazi régi vágású középkorú gentlemen-nek néz ki, drága ámde avitt szabású öltöny, szemüveg és egy sétapálca, a nő aki ugyanolyan magas majdnem mint a társa - azaz hat láb körül - és hasonló korú is már jóval merészebben öltözött ki és kirakott mindent előtérbe. Ez nekem főleg azért furcsa mert egy melle akkora mint a fejem és körülbelül ugyanolyan magasságba helyezkedik el. Látom Diane is vizsgálgatja a furcs párocskát, de én nem tudom vissztartani magam és Stef fülébe suttogok.
 - Nincs az az isten, hogy azok igaziak legyenek!
Stephanie értetlenül néz rám majd miután a fejemmel a szőke bögyös nő felé intek látom leesik neki és csak annyit mond, hogy túl öreg ahhoz, hogy másmilyen legyen, de esetleg próbáljak meg figyelni másra is. Azt válaszolom, hogy figyelek én de attól félek rám dőlnek és meghalok. Stef a karom megszorításával zárja le a témát mikor a közelükbe érünk. A férfi Christopher Walami a nő pedig Chrisitine Walami néven mutatkozik be, igaz nem tudtam megjegyezni a nevüket de más volt kicsit, azt hiszem. Mr. C - magamban én így fogom hívni, a nőt pedig Ms. C-nek - a bemutatkozás alatt meghajol felénk és nem őszinte de azért elég barátságosnak látszó mosolyt küld felénk. Azt várom Ms. C pukedlizni fog, de csak fensőbbségesen biccent nekünk. Szinte érzem, ahogy körbefogja valami szexuális töltés és annyi baljóslatú erő és hatalom kisugárzása, hogy azt leírni nem is igazán lehet. Mr. C csak finoman követi a társalgást amit Ms. C kezdett el Atyánkkal az üzletéről. Nos nem is tudtam, hogy van üzlete, még hozzá őrző-védő vállalat szerűség ha jól vettem ki a szavaikból. Amikor STef arra panaszkodik kicsit visszaestek a százalékos mutatók Ms. C picit leereszkedően de egyszersmind sajnálkozva adja azt a tanácsot nézzen kröül az emberei körében hátha van valami szabotőr köztük, ő is elbánt már eggyel kettővel. Itt valahogy úgy érzem én véletlen se szeretnék ez ellen a nő ellen dolgozni semmilyen esetben. Végül Ms C. is belekezd gyorsan az üzlete leírásába ami leginkább egy igen vad BDSM/Fétis klub lehet. Elképedt arcot vágok még Diane egy kósza - Mi van?-t is kinyög. Stef elmondja van némi közünk a szakmához én pedig nem örülök hirtelen támadt érdeklődésnek a szőkeség szemében. Hát nem vág igazán Juliett profiljába azért nem hallottam még erről a helyről valószínűleg. Valahol itt tartok a gondolataim közt amikor látom engem és még inkább Diane-t méri végig majd annyit kérdez Steftől hol lehet ilyen szép és leginkább átlagos munkás lányokat találni, mert hallotta Juliett kezd kiesni a képből és beakarja tölteni az űrt amit okoz. Zavartan nézünk össze majd Atyánkra és Ms. C-re. Stef csak annyit mond, hogy megkérdezi akarunk-e számukra tanácsokkal szolgálni, ezután pedig az eddig hallgatásra kárhoztatott Mr C. előrehajol és csípősen tájékoztat minket, hogy az ő cége is igen jól megy és most távozniuk kell. Elképedten nézek a távozó pár után, miközben hallom Diane kérdésére válaszolva, elmondja ők Ventrue-k voltak. Pénzszag, számító lépések és álságosság, plusz kényes ízlés ami az evést illeti. Hát nagy bizodalmam nem lett irántuk, de ha van pénzük lehet tudnának fizetni azokért a tanácsokért.
Amikor azt hittem az előzőbbnél rémítőbb alakokkal nem is találkozok Stef meghazudtol és elindul két valami felé. Eddig fel sem tűntek, de mikor célirányosan feléjük fordulunk és meglátjuk őket mindketten összerándulunk és akaratlanul és megszorítjuk egymás kezét. Az egyik valaha nő lehetett legalábbis a meztelen alakja arra emlékeztet, igaz nincs rajta semmi elsődleges nemi jegy még a mellbimbói is hiányoznak, az egész bőre sápadtan vílágító fehér apró kis sötétebb törtfehér foltokkal, és az egész testét valami nyálkás zselés anyag fedi ami halkan mintha lecsurogna róla. Szemei is ugyanilyen fehérek és még szempillája sincs, nemhogy más szőrzete. A mellette álló alak bő ruhákat és egy kapucnis pulóvert visel egyedül az az alól kilógó enyhén furcsa álla és a karomvékony hosszú ujjai mutatják ő sem emberi igazán. Stephanie szerint a nőt Hófehérnek hívják a másik pedig a Gyermeke, de az ő nevére már egyikünk se figyel próbálunk se nem sírni se nem nevetni a az első név hallatán. Alighogy odaérünk és elkezdünk bemutatkozni a kapucnis alak lassan megfontoltan letolja a fejtakaróját - és felfedi nem evilági borzalmas arcát - és közelebb hajol hozzánk. A szemei, a szemei teljesen emberi szemek és valahogy ismerősek is, bár lehet a túlzott feszültésg miatt érzem így. Végül csak annyit mond biztos tévedett is visszahúzza a kapucniját és mozdulatlan hallgatásba burkolózik. Eközben mellettünk Hófehér - elfogom sírni magam a borzalomtól ha nem megyünk innen, suttogom Diane-nek - és Stephanie is befejezték a bájcsvejt ami a mai nagy eseményről és a Last Roundnál történtek kapcsolatáról szólt, de nem igazán tudtam odafigyelni. Azt azért meghalljuk, hogy megkérdezi Stef-et, hogy mit tud az egyik klántagjukról de Atyánk szerint nyugodtan ki adhatják a szobáját. Diane-nel egyszerre sóhajtunk fel mikor végre odébbállunk, és még én hozzáteszem, hogy a fenébe mászkálnak ezek a városban. Stef szerint a klánjuk neve Nosferatu - érdekel is engem alig tudok valamit megjegyezni már - és igen tehetségesen álcázzák magukat, de itt udvariatlanság lenne ezt tenniük. Diane állítása szerint ennyi udvariatlanságot bőven kibírt volna és én is bólogatok bőszen.
Atyánk látja igen komoly sokkhatás alá kerültünk így csak megállunk az egyik tisztább falnál és rámutat két férfire. Az egyik mintha valami furcsa módon szőrös denevérszerű fület és karmos ujjperceket növesztett volna - ezek a Gangrelek, közel állnak a fenevadhoz és magányos fajta - a másik pedig egy öltönyös fazon annyi fura misztikus csingi-lingivel magán mint egy karácsonyfa - ő pedig egy Tremere, mi a fenét jelent nem tudom, de már nem is akarom. Diane azért előhozakodik azzal a kérdéssel ami bennem is megfordult már párszor mi a mi bibink, mert itt mindenkinek van családonként. Ő csak fáradtan elmosolyodik és annyit mond, az a vérgőzös borzalom - Fenevad - aki bennünk lakik sokkal jobban szeret kiásítani belőlünk ha esélyt lát rá min másokból. Felfortyanok és nekivágom a kérdést, hogy akkor azért érzem magam ennyire feszültnek és morgósnak amióta megváltozott minden, de csak újabb immár cinikus mosolyt kapok és annyit válaszul, hogy én mindig is sokat pattogtam. Éppen készülök valami igen csípős visszavágásra mikor érzem Diane megölel és annyit súg csak nekem.
 - Puffogós!
Egyből fájdalom hasít belém, hisz legjobban az igazság fáj mindig is ilyen voltam, nem éri meg másra ráverni a saját hibáimat és amúgy is csak felidegesíteném magam, és abból pontosan tudtam semmi jó nem sül ki. Stef azért egy idő után, finoman figyelmeztet minket, hogy túl közel állunk egymáshoz és pont mikor szétválunk, kisebb felfordulás támad a bejáratnál. Az a férfi jelenik, meg aki beengedett minket és az egybegyűltek figyelmét kéri mert bejelentene valakit, ahogy kiveszem a szóvirágaiból
 - Üdvözöljék a város hercegét Aurelio Vittorio da Firenze urat! - hajol meg és teátrálisan int az ajtón belépő alak felé.
Átlagos magasságú, talán kicsit alacsonyabb fekete hajú és barna szemű férfi a belépő. Már-már átlagosnak látszana, ha a terem másik felében is ahol állunk nem éreznénk a belőle sugárzó hatalmat. Komor arccal végigméri a színházban összegyűlteket, mintha csak egy földesúr szemrevételezné a birtokát és a népét, majd finoman elmosolyodik és hagyja, hogy körbe ölelje a tömeg. Stefhez fordulok és csak annyit mondok, ne mondjon semmit rájöttem ő itt a főnök. Hála az égnek nem jön oda hozzánk és mi se közelítjük meg de pont eléggé furcsa látogatókat kapunk. Nick és a kis gót ribanca Susan jön oda hozzánk. A lányon valami hasonló riadalom látszik mint ami rajtunk is lehet bár hogy mitől azt nem tudom megfejetni, és mindig Nick takarásában marad. Hát azt, hogy vámpírok sejtettem amióta mi is azok lettünk. Folytatunk egy kis vontatott társalgást az új éjszakáinkról, majd érdeklődnek ők is Stefnél mi is lesz az est fénypontja de ő nem válaszol erre a kérdésre. Végül a bemutatkozás után először újra Susan szólal, meg hogy menniük kell. Kicsit értetlenül bámulok utánuk de valami fenséges illat csapja meg az orromat. Látom Diane szeme is kitágul és az ajkain éppenhogy túllógva az ő fogai is megjelennek, ahogy az egyik pincér után fordul aki egy tálcát egyensúlyoz a kezén amin vérvörös folyadékkal teli poharak állnak. Stef megrovón néz ránk, és felemlíti, hogy éhesen nem kéne idejönnünk de biztosítjuk őket, nem vagyunk éhesek de ez az illat nagyon is csábító, ő pedig csak megvonja a vállát és a kérdésünkre, ihatunk-e bólint egyet. Diane elhoz két poharat még Stef egy másik pincértől szerez egyet. Én mielőtt beleiszok, megszagolom ami a pohárban van és viccesen megkérdezem Stephanie-t, hogy lefosztottak egy vérbankot vagy mi történt, ő csak megvonja a vállát és azt mondja nem tudja de látom rajta eltitkol valamit. De mivel a jelenlevők legalább felénél látok hasonló magasnyakú poharakat úgy döntök nem lehet baj belőle és beleiszom. Utána kitágult és enyhén vörösben úszó szemekkel nézek fel Diane-re akit szintén letaglózott az íze. Nem is tudom megriadjak magamtól, vagy a helyzettől így inkább ha nagyon elszabadulnak a gondolataim kortyolok egy-egy aprót. Eközben valami mozgolódás támad a színpadon és ahogy látom az ittlévők is kezdik tekintetüket a színpad felé fordítani. Látom, hogy fények irányulnak a színpadra de nem nagyon látok át a tömegen és körömcipőben sem egészséges ugrálni így nem látok semmit. Stef csak annyit súg nekünk oda hogy Diane vegyen fel én meg halkan felkacagok, hogy jól fogok kinézni a nyakában, de Stef szúrós tekintettel annyit mond üljek az egyik karjára és ő majd megtart. Nos engem nem zavar és legalább fél kézzel átkarolhatom Diane-t is közben ahogy egy magasságba emel engem a saját magával. Látom páran ránk néznek, de nem okozunk nagy látványosságot főleg mikor kényszeredetten mosolyogva beletemetem az arcom a poharamba.

Lauren az Elysiumban

Elkezdődik az előadás

A színpadon a függönyök előtt az ajtónálló férfit látjuk újra aki felkér mindenkit, hogy figyeljen mivel eljött a Herceg bejelentésének az ideje. Ezzel a végszóval szétválnak a függönyök és legelőször mi ketten Diane-nel egy dolgot látunk meg. Véres, alig élő vagy éppen halott emberek vannak felszögelve a falra a díszlet hátterében és allattuk Puncsos tálakban gyűlik a vér. Felismerem az egyik az aki a sikátorban támadta meg Stephanie-t de ettől nem lesz jobb. Mindketten egyszerre nyújtjuk oda a poharainkat Stefnek aki mintha már várta volna ezt azonnal elveszi azokat tőlünk. Nem nézek oda mit csinál velük, de ne legyenek nálam.
Ezután mérem fel a színpad többi részét és látom amint négy alak van térdre kényszerítve és összekötözve, mögöttük pedig még mások állnak, hogy véletlen se tudjanak menekülni. Mégis a színpadot a Herceg uralja kezében egy valódinak tűnő karddal amit lazán a lába mellett lógat. Ahogy érzékszerveimmel iszom be az élőképet tudatosul bennem, itt olyan dolog lesz amit nem igen akarok látni, de nem vagyok képes elkapni a tekintetem. Sőt ekkor tudatosul benne, hogy a herceghez legközelebb eső nőt ismerem, ő az akivel tárgyaltam mikor elintéztem hogy Darren-ék a Last Round-ban lépjenek fel. Felette két ismerős áll őrt, a nő akit a garázsban láttam súlyos sérülésekkel és Theophilus. A Herceg hangja dörögve hangzott fel és betöltötte többszörösen is a színházat.
 - Tisztelt Egybegyűltek! A ma esti összejövetelünk témája az árulás. Vegyük például ezt a nőt. - int a fejével az "üzlettársam" felé. - Segítette az Anarchokat. Azokat az Anarchokat akik nem tartják tiszteletben a város és a Kamarilla törvényeit. Tette mindezt úgy, hogy felszínen hűséget esküdött nekem és a saját elsőszülöttjének. Ezzel elárulta a hagyományainkat, a városunkat, az elsőszüléttjét és leginkább engem.
Némi pusmogás fut végig a tömegen a hatásszünet alatt amit a herceg tart a beszéde közben.
 - Így az ítélete nem lehet más mint halál! - ezeket a szavakat szinte mennydörgi és a mellette lévő nő megpróbálja belefúrni magát a talajba és talán bocsánatért is esedezne ha tudná elérhet vele valamit.
A herceg az elítéltje felé fordul akinek a fejét már a másik Brujah nő lefogta és Theo vasmarokkal tartja a többi részét, amíg a kard lesújt. Látom, ahogy a fej elválik a testtől és azonnal gyors oszlásban kezd pedig még el sem érte a talajt, én pedig halkan felsikkantva a szintén zaklatott Diane hajába temetem az arcom és viszont.
Újabb, de leginkább egyetértőnek tűnő morgmogás fut végig a tömegen majd pedig újra a Herceg hangját hallani.
 - Mielőtt folytatnánk megkérdem, van-e itt bárki aki kegyelmet akarna kérni a másik három közül bárkire?
Csak a még néhány élő szerencsétlen nyögései hallatszanak és a tálakba eső vér placcsanásai.
 - Hát akkor ki lenne az akinek fájdalmat okoztak ezek a törvénysértők?
Arra számítottam, itt már nagyobb hangzavar lesz de csak Theo hangját hallom meg és erre félig újra a színpad felé fordítom a fejem. Ugyanebben a pillanatban éreztem, ahogy Stef hatalmas erővel ránt vissza a földre. Diane is alig őrzi meg az egyensúlyát de végül megtartjuk egymást én meg értetlenül meredek Atyánkra.
 - Nekem! Az egyikük a rajtaütés alatt halálosan megsebesítette a legkedvesebb ghoulomat, akit ezért Ölelésben kellett részesítenem. - itt széles mozdulattal pontosan Diane-re mutat a tömegben. Többen is felénk fordulnak és a pusmogás még erősebb lesz mint eddig. A Herceg bólint, majd királyi fensőbbséggel elmosolyodva csak ennyit szól.
 - Legyen hát! - és átnyújtja a kardot a nála jóval magasabb, bár vékonyabb Elsőszülöttnek.
Látom Diane nem igazán néz a színpad felé én meg amúgy se sokat látok, csak a kard suhanását hallom és a koppanást utána, nyelek egy nagyot és próbálok erőt venni magamon, hogy ne rohanjak ki.
Végül újra a Herceg hangja dörren fel amint újra megkérdezi, ki akar lenni a következő vállalkozó. Többen is felszólalnak de egyszer csak néma csend támad és egy nyálkás, vakító fehér kezet látok a tömeg felett. A Herceg a szemöldökét felhúzva biccent Hófehér felé, hogy beszéljen.
 - Egy társunkat elcsábították maguk közé, és ezért Végső Halált halt. Lehet nem jelentett már ezek után sokat a Klánnak, de bosszút akarok.
 - A követelése jogos, így hát jöjjön fel Hölgyem! - hallom a választ és próbálok halkan rémüldözni a hölgyem megszólításon, kb mintha engem hívtak volna így, vagy rosszabb.
Sokat nem látok, de Diane szerint a kardot átveszi Hófehér majd vissza is adja színpadiasan a hercegnek és puszta kézzel lép a szerencsétlen fogoly elé. Diane egy pillanatra kimereszti a szemeit majd gyorsan lesüti a tekintetét én értetlenül meredek rá amíg meg nem hallom az eltörő csont és a szakadó hús hangját. Jobb is hogy nem nagyon látok innen.
Végül már harmadjára teszi fel a Herceg a kérdését, és erre egy kisebb fogadó óra veszi kezdetét ahol meghallgatja a sérelmeket és mérlegeli a pályázókat. Én szerintem már azt fontolgatja nincs eléggé fajsúlyos jelentkező így talán ő végzi el ezt a kivégézést is amikor egy újabb kéz emelkedik a magasba és elhallgat újra a terem.
 - Igen Dr. Anderson? - kérdezi érdeklődve a herceg a jelentkezőt akiből semmit nem látok.
 - Nekem igen szükségem lenne egy alanyra. Egy még létező alanyra akin különböző teszteket tudnék elvégezni.
 - És pedig? - hallom újra a Herceget.
 - Különböző savak hatása a fajtánkra, napfény és tűz pontos sebeinek felmérése ecetera, ecetara.
 - Ó ez az igazi büntetés. Az öné!
Hallom az utolsó elítélt elkínzott üvöltését, és mintha talán leakarná rázni a fogva tartóit de azok előkapnak valamit - valami hosszúkás tárgyat nem látom jól - és egy reccsenő hanggal beledöfik ettől azonnal elcsendesedik.
A színpadot mindenki elhagyja kivéve a felszögezett alakokat és a Herceget magát, aki még egy utolsó bejelentést tesz.
- A Brujah klán kimutatta hűségét és odaadását a Hercege és a városa felé ezért Ms. Diane Lamb - itt a véres karddal ő is szegény Diane felé int - teljeskörű gyermekként léphet be a társadalmunkba. A felügyelője a mellette álló Ms. Stephanie Tyler. - újabb kis hatás szünet - További jó éjszakát!

Mit ér egy estély ellenségek nélkül?

Kissé megviselten és a történek után kábultan álldogálunk Stephanie mellett aki több érdeklődővel is beszélget. Az egyik valami olyasféle szörnyszülött mint Hófehér, meg még legalább tucatnyian de nem nagyon figyeltünk rájuk, bár mintha Michael-t mindketten láttuk volna, bár ki tudja. Az első "gratuláló" akire tisztán emlékszem az Juliett.
Dühtől remegve törtet felénk, engem meg se lát mivel Diane takarásában állok, így pont mikor valami nem túl kedveset készül sziszegni kikerekedett szemekkel vesz észre. Hosszú másodperceken át áll egy helyben remegve a szemei vévörösben úsznak és látszik nem sok választja el attól, hogy valami visszavonhatatlant tegyen. Én bevallom úgy remegtem mint a kisnyúl a fűben, bár Diane se tűnt azért teljesen magabiztosnak, Stef eközben meg csak állt mellettünk és álságosan bazsajogva nézte Juliettet. Végül mikor megtalálja a hangját Juliett hisztérikusan kiabálva kezd beszélni.
 - Te szemét kis áruló ribanc! - ez Diane lesz gondolom - Mennyi ideje kémkedtél mi? Amióta nálam vagy? Vagy utána etettek be? Ezt meg fogod keserülni!
 - Egy éve. - jelenti ki meglepően nyugodtan Diane.
Annyira jól sikerült higgadtan előadnia. hogy még én is hitetlenkedve nézek rá egy pillanatra. Mire visszanézek Juliettre ő már nekem intézi a mondókáját.
 - És te! Magasra juthattál volna nálam! Tetves kis kurva! Magam mellé emeltelek volna!
Erre a kijelentésre Diane háta mögül továbbra is félig kihajolva egy fájdalmasan lesajnáló grimaszt vágok. Nem mindegy nekem, ugyanaz az szar.
Ahogy ezt Juliett észreveszi halk morgás tör fel belőle és enyhén előre dől, de Diane és STef lezárják az utat előttem és látom pár másik Brujah is áll a környékünkön. Ezt nemsokára Juliett is észreveszi és fejét felszegve lendületesen távozik az egész épületből.
Sok nyugtunk nincs mert ezek után Jack jön mögötte a kis félázsiai csajszival akit láttunk már a Black Rose-ban. konkrétan inkább olyan mintha a lány próbálná meg két kézzel visszatartani a férfit de az csak húzza maga után felindultságában.
 - Maga! Hogy tehette ezt? - kel ki magából Jack bár jóval konszolidáltabban mint Juliett.
Stephanie csak neked ehhez semmi közöd alapon méri végig őt, és nem válaszol.
 - Hogy vagytok lányok? - fordul felénk Jack.
Válaszolni nem tudunk az ijedségtől én is csak markolászom Diane kezét mint a fuldokló a mentőövet, de ez mintha furcsa módon megnyugtatná a dühöngő beszélgető partnerünket
 - Beszélhetünk négyszemközt? - próbálkozik újra a férfi Stephanie-nál.
 - Nos, nem.
 - És a lányokkal?
 - Velük sem.
 - Akkor további jó éjszakát! - veti oda neki majd újra végig mér minket és elrobog a néma kísérőjével az oldalán.
Ezután az incidens után van egy kis nyugtunk, amíg fel nem tűnik a Hófehér mellett már látott kapucnis alak. Elnézést kér a kotéria társa viselkedése miatt - ez valami brancs a vámpírok közt Stef szerint - és ő is végigmér minket. Mikor már kezd kicsit kényelmetlen lenni látom amint elvigyorodik a borzalmas arca, már amennyit látunk belőle.
 - Ha bármikor a Black Rose-ban jártok lányok foglalok helyet...
Mindkettőnkbe mint a villám csap bele a felismerés, és a név amit mondott bemutatkozáskor de nem figyeltünk rá. Nelson akit láttunk már lógni a többiekkel. Pedig, ő olyan normálisnak tűnt. Erre ő is vámpír, és pont ilyen! Elköszön majd ő is távozik és mi még mindig értetlenül meredünk utána, mos tmár értem, miért nem rohannak sikoltozva az emberek, ha meglátják őket. Mert nem is látják igazából őket.
Végül még pár udvariassági beszélgetés után amit Stephanie végez mi is távozunk. Odakint Heather és a kocsi ugyanott van ahol hagytuk még az éjszaka elején. Ekkor tudatosul bennem, hogy mennyi időt is töltöttünk el benn. Nos Diane kifejti az én egyetértésem mellett, hogy nem szeretnénk ezt a "buli formát" általánossá tenni, Stef biztosít róla, hogy ezt nem mi döntjük el. Nos ezt gondoltuk de a vélemény nyílvánítás még ingyen van ugye. Ahogy beülünk a kocsiba eszembe jut, Heather segítsége és a laptopja lehet nem lesz töretlen a múltkori követési fiaskó óta és igen kevés pénzünk van ha az egész lakást át kell alakítani szóval lehet pénzt kéne kérnem. Bármennyire is nem akarok, akár kölcsönbe is. Felvetem Stephanie-nak, hogy kellene a laptop erre ő csak értetlenül mered rám mire elmagyarázom mi az és miért kéne. Végül teljesen őszintén azt mondom neki igazán megvehetné ő ha mi ilyen ügyesen viselkedtünk itt és nem toltunk el semmit a vámpír estélyen. Félmosollyal nyugtázza az őszinteségem és a skót véremet, majd megemlíteni ha pénzt akarunk, akkor talán beszélhetnénk Ms. C-vel. Kicsit fészkelődünk, és megkérdezzük, hogy az a nő némi tanácsért és segítségért hajlandó lenne pénzt adni. Stef majdhogynem felkacag és azt mondja a Ventruek-nak az a legjobb ha némi zöldhasúval lerendezhetik a szívességeiket. Végül megállapdounk abban, hogy majd Stef kapcsolatba lép nekünk Ms. C-vel és elkísér minket a találkozóra, ha lesz. Nem szívesen maradnánk azzal a nővel egyedül egyetlen pillanatra sem. De a lényeg, hogy megúsztuk ezt az idegborzoló estét, és most már legalábbis Stef szerint, nem fenyegetnek minket állandóan azzal, hogy megölnek. Minden megoldódott? Nem, de legalább kicsit nyugodtabb lettem.