Ébredés után is vár a rémálom
Február közepei éjjel / Stephanie lakása
Egyszerre térünk magunkhoz Diane-nel a vérrel és haraggal telített álmukból. Pár másodperc önfeldt zavar után teljes súllyal nehezedik ránk a tegnap este borzalma. Valahogy éreztem éjjel van odakint és tényleg az egész nappalt átaludtuk. Megvizsgáltuk az ajtót amit belülről reteszek és torlaszok tartottak, majd nekiláttunk, hogy kinyissuk. Nem akartunk megszökni mert nem nagyon láttuk értelmét, de én nem akartam itt tétlenü ülni. Pont a torlaszként szolgáló acélrudat emeltük le Diane-el amikor Stephanie koporsójának a teteje félrecsúszott és derékból felült benne. Nos ha tényleg szökni akartunk volna nem tartott volna sokáig.
Miközben felmentünk a lakásba én megszorítottam Diane kezét, ő pedig a fülembe suttogta, nem érzem-e magam egyre éhesebbnek. Elkínzottan bólintottam mivel a tegnapi pirítóst amúgy is kihánytam, de nem is segített az ürességen ami gyomrom tájékán tanyázott. Amikor néha elborzadva bevillant a sofőr holtteste akkor éreztem, hogy bennem valami a vérét hiányolja. Azt az édes, sós csodás vért.
Odafenn rend várt minket de Heather-t nem láttam sehol, így csendben leültünk vissza a kanapéra és magunk köré tekertük a lepedőt újra. Stephanie szemei mintha egy pillanatra megváltoztak volna, de végül leült az egyik fotelba. Némi hallgatás és gondolkodás után egy józanító gondolat szikrázott fel az agyamban.
- Juliett is vámpír? - nyögtem ki elképedve.
Stef rosszallóan nézett rám a szóhasználatért de utána csak bólintott és elmondta a kupleráj valójában svédasztal volt vámpíroknak. Most ahogy Diane-nel próbáltunk visszaemlékezni rájöttünk volt pár igen különleges kuncsaft is. Bár tény ami tény haláleset nem történt odabenn így mások megölésének elkerülése tényleg lehetséges. Amíg mi enyhe sokk hatás alatt ültünk Stephanie felemelt egy tárcsázós telefont - ilyen még létezik? - és akkurátusan tárcsázni kezdett. Valami Mr. Jones keresett, de amikor nem találta mormogott valamit magában és újra tárcsázott. Nem tudom ki az a Mr. Jones de némi udvariassági sallang után megkérte ugyan ugorjon már be. Hát pár óra múlva ideér szóval van nálunk fontosabb dolga is.
Stephanie talán kissé feszülten ült vissza a fotelba, én pedig kezdtem lelkileg kimerülni, így Dianehez bújtam amennyire lehetett. Végül a csöndet megelégelve megkérdeztem, ő mikor változott át. Ha pillantással ölni lehetett volna szerintem ott helyben holtan fordulok le, így nem feszegettem a témát inkább. Pár perccel később Diane kérdezte meg félve miért is gyűlöli ennyire Julietett.
- Látom nem bírjátok ki csöndben! Hát jó a kettő egybefügg, szóval elmondom. - válaszolta Stephanie és belekezdett a meséjébe.
Miközben felmentünk a lakásba én megszorítottam Diane kezét, ő pedig a fülembe suttogta, nem érzem-e magam egyre éhesebbnek. Elkínzottan bólintottam mivel a tegnapi pirítóst amúgy is kihánytam, de nem is segített az ürességen ami gyomrom tájékán tanyázott. Amikor néha elborzadva bevillant a sofőr holtteste akkor éreztem, hogy bennem valami a vérét hiányolja. Azt az édes, sós csodás vért.
Odafenn rend várt minket de Heather-t nem láttam sehol, így csendben leültünk vissza a kanapéra és magunk köré tekertük a lepedőt újra. Stephanie szemei mintha egy pillanatra megváltoztak volna, de végül leült az egyik fotelba. Némi hallgatás és gondolkodás után egy józanító gondolat szikrázott fel az agyamban.
- Juliett is vámpír? - nyögtem ki elképedve.
Stef rosszallóan nézett rám a szóhasználatért de utána csak bólintott és elmondta a kupleráj valójában svédasztal volt vámpíroknak. Most ahogy Diane-nel próbáltunk visszaemlékezni rájöttünk volt pár igen különleges kuncsaft is. Bár tény ami tény haláleset nem történt odabenn így mások megölésének elkerülése tényleg lehetséges. Amíg mi enyhe sokk hatás alatt ültünk Stephanie felemelt egy tárcsázós telefont - ilyen még létezik? - és akkurátusan tárcsázni kezdett. Valami Mr. Jones keresett, de amikor nem találta mormogott valamit magában és újra tárcsázott. Nem tudom ki az a Mr. Jones de némi udvariassági sallang után megkérte ugyan ugorjon már be. Hát pár óra múlva ideér szóval van nálunk fontosabb dolga is.
Stephanie talán kissé feszülten ült vissza a fotelba, én pedig kezdtem lelkileg kimerülni, így Dianehez bújtam amennyire lehetett. Végül a csöndet megelégelve megkérdeztem, ő mikor változott át. Ha pillantással ölni lehetett volna szerintem ott helyben holtan fordulok le, így nem feszegettem a témát inkább. Pár perccel később Diane kérdezte meg félve miért is gyűlöli ennyire Julietett.
- Látom nem bírjátok ki csöndben! Hát jó a kettő egybefügg, szóval elmondom. - válaszolta Stephanie és belekezdett a meséjébe.
Szerencsétlen baleset
1926. egy ködös őszi éjjel / Liberty Theatre művészbejárója
Tehetséges balletművész voltam, és egy társulat tagjaként jártam az Államokat. Felléptünk, tapsoltak nekünk és elismertek minket, majd fogadásokra hívtak. Alig estünk túl az első előadásunkon itt New Haven-ben egy furcsa férfival találkoztam. Tény a közönség soraiból is kitűnt. Magas, vékony és tökéletesen öltözött feketebörű férfi volt. Már az is meglepő volt, hogy beengedték, de az mikor hátra jött gratulálni a táncosoknak az teljesen lehetetlennek tűnt. A férfiak morogva méregették, a lányok meg inkább messze elkerülték a niggert, de engem annyira nem érdekelt a bőrszín. Virág volt nála és gratulálni akart, a gyors üdvözlésből egy hosszabb beszélgetés lett, meglepve tapasztaltam mennyire művelt a származása ellenére és igen gazdagnak is tűnt. Ezek után minden fellépés után feltűnt gratulálni és beszélni velem, sőt egy fogadáson is láttam, és egy vacsorát is elköltöttem vele. Persze azért gyorsan a tudomására hoztam, hogy a toleranciámnak is vannak határai és nem lehet túl személyes a kapcsolatunk. Mintha nem is számított volna másra elfogadta ezt.
A harmadik és egyben utolsó fellépésünkön estünk túl a városban, amikor az egyik gazdag befektető megkeresett, hogy szeretne beszélni velem, ugyanis a társulat vezetőit éppen nem lehetett elérni. Túlzottan megünnepelték a jó fellépéseinket. Mintha egy fekete alak villanását is láttam volna a tömegben, de az üzlet fontosabb az elkötelezett rajongóknál. Mivel az öltöző és az előtér is nyüzsgött és forrongott a tömegtől kikísértem a férfit a művész bejárón a színház mögé és rágyújtottunk. Odakint sűrű köd ülte meg a levegőt és a látótávolság se volt túl nagy de nekünk éppen megfelelt. A férfi egy saját fellépést szeretet volna kifizetni a társulatnak amit az ő villájában és házi színpadán kellett volna megejteni. A felajánlott pénz szép kis summa volt és amúgy is ráértünk még indulni New York-ba annyira, hogy megtartsunk egy rövid előadást egy hóbortos de igen tőkeerős műkedvelőnek.
Éppen a pontos időt és helyet beszéltük meg, amikor több lövést is hallottunk az utca felől. Megdermedtünk és mindketten túl ijedtek voltunk reagálni, mikor egy előkelő ruhákba öltözött de mezítlábas vörös hajú nő szaladt be mellénk a sikátorba. Fegyver volt nála és feszülten fürkészte az átláthatatlan ködöt, ekkor láttam meg, hogy a ruhája elszakadt és több helyen véres. Mikor megfordult és ránk nézett mintha elmúlt volna a dermedtség, de nem mertünk mozdulni mégis csak fegyver van nála. A falhoz lapultam és fejemmel jeleztem felőlünk mehet tovább mi nem is láttuk őt. Úgy éreztem talán gond nélkül megúszhatjuk a dolgot, de mikor mellettünk haladt el szemrebbenés nélkül emelte fel a fegyvert és lőtte le a mellettem álló férfit. Sikoltani akartam és menekülni de azonnal a nyakamba ugrott és éreztem, ahogy a fogaival feltépi a nyakam. Erőtlenül dőltem oldalra és egy hatalmas puffanást éreztem mikor a mocskos kövezetre zuhantam. A vékony vörös nő szorítása egyre erősödött és mintha az életet is kiszorította volna belőlem. Fájt az oldalam, a lábam és a nyakam is, de éreztem valami hideg kezd kúszni fel bennem. Sírni kezdtem.
Valami távoli morajlást hallottam és a nő felugrott rólam, láttam ahogy felkapja a társam testét és futásnak ered vele. Elhomályosodott a világ előttem és egész testemben fáztam, amikor két pár láb lendült át felettem. Ahhoz se volt erőm, hogy felemeljem a földről a fejem még akkor se amikor az égből lezúduló eső már kis tócsába gyűlt a alatta. A szempilláim mintha ólomból lettek volna, és hiába áztatott szépen lassan át az eső nem fáztam. Rettenetesen féltem, hogy meghalok.
Nem is tudom mennyi idő telhetett el, de egy fekete alak hajolt fölém éppen. Lassan sikerült ráfokuszálnom és a rajongómat ismertem fel benne amint éppen lemondóan vizsgálta meg a nyakam. Szólni akartam neki, hogy segítsen, legalább vigyen innen, hogy ne itt haljak meg de nem jött ki hang a torkomon. Végül mintha töprengő kifejezés jelent volna meg az arcán és utána az elhatározás szilárd maszkja. Majd riadtan láttam, hogy ő is olyan agyarakat növeszt mint a vörös nő de csak a saját kezébe mar bele, utána pedig a számhoz nyomja azt. Ittam.
A harmadik és egyben utolsó fellépésünkön estünk túl a városban, amikor az egyik gazdag befektető megkeresett, hogy szeretne beszélni velem, ugyanis a társulat vezetőit éppen nem lehetett elérni. Túlzottan megünnepelték a jó fellépéseinket. Mintha egy fekete alak villanását is láttam volna a tömegben, de az üzlet fontosabb az elkötelezett rajongóknál. Mivel az öltöző és az előtér is nyüzsgött és forrongott a tömegtől kikísértem a férfit a művész bejárón a színház mögé és rágyújtottunk. Odakint sűrű köd ülte meg a levegőt és a látótávolság se volt túl nagy de nekünk éppen megfelelt. A férfi egy saját fellépést szeretet volna kifizetni a társulatnak amit az ő villájában és házi színpadán kellett volna megejteni. A felajánlott pénz szép kis summa volt és amúgy is ráértünk még indulni New York-ba annyira, hogy megtartsunk egy rövid előadást egy hóbortos de igen tőkeerős műkedvelőnek.
Éppen a pontos időt és helyet beszéltük meg, amikor több lövést is hallottunk az utca felől. Megdermedtünk és mindketten túl ijedtek voltunk reagálni, mikor egy előkelő ruhákba öltözött de mezítlábas vörös hajú nő szaladt be mellénk a sikátorba. Fegyver volt nála és feszülten fürkészte az átláthatatlan ködöt, ekkor láttam meg, hogy a ruhája elszakadt és több helyen véres. Mikor megfordult és ránk nézett mintha elmúlt volna a dermedtség, de nem mertünk mozdulni mégis csak fegyver van nála. A falhoz lapultam és fejemmel jeleztem felőlünk mehet tovább mi nem is láttuk őt. Úgy éreztem talán gond nélkül megúszhatjuk a dolgot, de mikor mellettünk haladt el szemrebbenés nélkül emelte fel a fegyvert és lőtte le a mellettem álló férfit. Sikoltani akartam és menekülni de azonnal a nyakamba ugrott és éreztem, ahogy a fogaival feltépi a nyakam. Erőtlenül dőltem oldalra és egy hatalmas puffanást éreztem mikor a mocskos kövezetre zuhantam. A vékony vörös nő szorítása egyre erősödött és mintha az életet is kiszorította volna belőlem. Fájt az oldalam, a lábam és a nyakam is, de éreztem valami hideg kezd kúszni fel bennem. Sírni kezdtem.
Valami távoli morajlást hallottam és a nő felugrott rólam, láttam ahogy felkapja a társam testét és futásnak ered vele. Elhomályosodott a világ előttem és egész testemben fáztam, amikor két pár láb lendült át felettem. Ahhoz se volt erőm, hogy felemeljem a földről a fejem még akkor se amikor az égből lezúduló eső már kis tócsába gyűlt a alatta. A szempilláim mintha ólomból lettek volna, és hiába áztatott szépen lassan át az eső nem fáztam. Rettenetesen féltem, hogy meghalok.
Nem is tudom mennyi idő telhetett el, de egy fekete alak hajolt fölém éppen. Lassan sikerült ráfokuszálnom és a rajongómat ismertem fel benne amint éppen lemondóan vizsgálta meg a nyakam. Szólni akartam neki, hogy segítsen, legalább vigyen innen, hogy ne itt haljak meg de nem jött ki hang a torkomon. Végül mintha töprengő kifejezés jelent volna meg az arcán és utána az elhatározás szilárd maszkja. Majd riadtan láttam, hogy ő is olyan agyarakat növeszt mint a vörös nő de csak a saját kezébe mar bele, utána pedig a számhoz nyomja azt. Ittam.
Egyezségek a fejünk felett
Február közepei éjjel / Stephanie lakása
Nem nagyon kellett elmagyarázni ki lehetett az a vékony vörös nő. Juliett. Tehát idősebb mint Stephanie ez biztos, és nem nagyon figyeli miket hagy maga után. Ez a történet szíven ütő volt, de attól még örülni nem fogok a saját állapotomnak. Bár Diane-nel mindketten rájöttünk nagyon mást eddig se csináltunk amíg éltünk akkor se. Éjjel vártuk, hogy megcsapoljuk mások pénztárcáját némi ellenszolgáltatásért. A csöndes töprengésből a kapucsengő zaja vert fel minket és nem sokkal utána Heather kisírt be egy magas, vékony öltönyös fekete férfit. Nos nevét nem tudom, de már mintha ismerném úgy mértem végig.
- Theophilus Jones a nevem. Örülök, hogy megismerhetem önöket! - mutatkozott be udvariasan visszafogott mosoly kíséretében.
A kölcsönös megismerkedés után - meg miután megtudtuk ő a klánunk elsőszülöttje, vagyis legöregebbje vagy mi - leült a másik szabadon álló fotelbe és úgy mért minket végig mintha valami nagyon különleges állatfaj utolsó két példánya lennénk. Megfigyel minket és mintha meglepődve, de mégis érdelődve fogadná, ahogy hozzábújok Diane-hez, ahogy simogatom a kezét, és néha összesúgunk. Stef vázolja azokat a dolgokat amiken előző éjjel kiakadt meg azt mennyire egymáshoz vagyunk nőve. Ez az utóbbi akkora dolog? Sose volt még szerelmes és rettegő egyszerre? Végül Theophilus megkér, hogy egyek valamit a hűtőből mert kíváncsi rá, hát legyen jó napja csinálok egy sonkás szendvicset és öntök magamnak egy adag naracslevet majd visszamegyek a díványra Diane mellé. Ő undorodva méri végig a szendvicset és kíváncsian dugja bele a nyelvét a gyümölcslébe de megrázkódva vissza is adja nekem. Igaz jólakottságot nem okoz, de az íze finom és legalább az ismerős ténykedések megnyugtatnak, így jóízűen elfogyasztom a figyelő szemek kereszttüzében a vacsorám. Ezután a két vámpír feláll és kimennek a konyhába beszélgetni. Sokat nem értek belőle inkább csak a férfi hümmögő igenléseit és pár kérdését, egészen addig amíg mély hangon fel nem kiált.
- Hogy micsoda?
Zaklatott és hitetlen arccal áll elénk majd minden kérdés nélkül bedugja a kezét Diane combjai közé, én és Diane is próbáljuk megállítani de nem sok sikerrel. Pár másodpercig hitetlenkedve mered ránk és mikor látja, hogy Diane szemeiben vörös könnyek gyűlnek hátralép és bocsánatot kér egy meghajlás közepette. Mire visszaér Stefhez addigra én már magamhoz húzom Diane fejét és haját simogatva próbálom megnyugtatni. Egy pillanatig, csak egyetlen pillanatig úgy éreztem képes lennék puszta kézzel neki rontani ennek a félelmetes alaknak bármi is lesz a végkimenetele.
Visszajönnek hozzánk némi fojtott vitatkozás után és visszaülnek a fotelekbe. Én csak úgy érzem valami nagyon fontos dologról beszélhetnek ami miket érint de nem nagyon értem. Valami Anarch-ok ellen indítottak akciókat. Mikor rákérdezek megtudom hogy az Anarch-ok nem követik a Kamarilla szabályait és igen túlszaporodtak a városban ezért ritkítani kell őket és ez a Brujah-k feladata a Herceg szerint. Kínai ugye? Meg hogy ez kapóra is jön nekünk, hisz a Herceg így szívességet kért szóval akár egy véletlen harctéri Ölelés is megmagyarázható. Volt egy ilyen Anarch aki volt annyira hülye, hogy a főbázisukra vezesse el őket. Mikor kiderült az a hely ketten is meglepődtünk. Stef azon, hogy végig a szemük előtt voltak - jelentsen ez bármit is- én meg azon, hogy a holnap rajtaütés lesz a klubban és Darren ott lép fel.
Nem érdekelt mennyire tűnök hülyének feltúrtam a táskámat és a telefonomon gyorsan felhívtam Darren-t. Kicsit másnapos volt de sikerült megígértetnem vele, hogy nem megy a Last Round-ba, helyette inkább az javasoltam menjen le bulizni a Black Rose-ba úgyis ráfér a bandára a lazítás. Mikor leraktam a telefont Stef rémisztő vigyorát láttam meg először.
- Ugye tudod, hogy most küldted az egyik legnagyobb vértestvér klubba?
Egy pillanatra megdermedtem de aztán úgy döntöttem inkább ez a veszély mint az hogy lelőjék őket. Annyit vettünk ki a továbbiakból, hogy pár fiatal és akik tartoznak valamivel Theophilus-nak már készülődnek is a holnap esti rajtaütésre. mint kiderült Stef-nek és nekünk is készülni kell, sőt Diane ezzel a férfival megy külön. Hát nem sírtam el magam örömömben, de rájöttem sokmindent nem tehetünk. Megígérték, hogy kimaradunk a balhéból csak a közelben kell lennünk, hogy mindenki lásson minket, ajánlom így is legyen. Stef kikíséri az Atyját majd Heather-rel együtt ő is távozik nem sokkal ezután. Persze a lelkünkre köti ne hagyjuk el a lakást, de rájöttem nem is akarom. Fene akarja tudni mi folyik kinn az éjszakában igazából.
A kölcsönös megismerkedés után - meg miután megtudtuk ő a klánunk elsőszülöttje, vagyis legöregebbje vagy mi - leült a másik szabadon álló fotelbe és úgy mért minket végig mintha valami nagyon különleges állatfaj utolsó két példánya lennénk. Megfigyel minket és mintha meglepődve, de mégis érdelődve fogadná, ahogy hozzábújok Diane-hez, ahogy simogatom a kezét, és néha összesúgunk. Stef vázolja azokat a dolgokat amiken előző éjjel kiakadt meg azt mennyire egymáshoz vagyunk nőve. Ez az utóbbi akkora dolog? Sose volt még szerelmes és rettegő egyszerre? Végül Theophilus megkér, hogy egyek valamit a hűtőből mert kíváncsi rá, hát legyen jó napja csinálok egy sonkás szendvicset és öntök magamnak egy adag naracslevet majd visszamegyek a díványra Diane mellé. Ő undorodva méri végig a szendvicset és kíváncsian dugja bele a nyelvét a gyümölcslébe de megrázkódva vissza is adja nekem. Igaz jólakottságot nem okoz, de az íze finom és legalább az ismerős ténykedések megnyugtatnak, így jóízűen elfogyasztom a figyelő szemek kereszttüzében a vacsorám. Ezután a két vámpír feláll és kimennek a konyhába beszélgetni. Sokat nem értek belőle inkább csak a férfi hümmögő igenléseit és pár kérdését, egészen addig amíg mély hangon fel nem kiált.
- Hogy micsoda?
Zaklatott és hitetlen arccal áll elénk majd minden kérdés nélkül bedugja a kezét Diane combjai közé, én és Diane is próbáljuk megállítani de nem sok sikerrel. Pár másodpercig hitetlenkedve mered ránk és mikor látja, hogy Diane szemeiben vörös könnyek gyűlnek hátralép és bocsánatot kér egy meghajlás közepette. Mire visszaér Stefhez addigra én már magamhoz húzom Diane fejét és haját simogatva próbálom megnyugtatni. Egy pillanatig, csak egyetlen pillanatig úgy éreztem képes lennék puszta kézzel neki rontani ennek a félelmetes alaknak bármi is lesz a végkimenetele.
Visszajönnek hozzánk némi fojtott vitatkozás után és visszaülnek a fotelekbe. Én csak úgy érzem valami nagyon fontos dologról beszélhetnek ami miket érint de nem nagyon értem. Valami Anarch-ok ellen indítottak akciókat. Mikor rákérdezek megtudom hogy az Anarch-ok nem követik a Kamarilla szabályait és igen túlszaporodtak a városban ezért ritkítani kell őket és ez a Brujah-k feladata a Herceg szerint. Kínai ugye? Meg hogy ez kapóra is jön nekünk, hisz a Herceg így szívességet kért szóval akár egy véletlen harctéri Ölelés is megmagyarázható. Volt egy ilyen Anarch aki volt annyira hülye, hogy a főbázisukra vezesse el őket. Mikor kiderült az a hely ketten is meglepődtünk. Stef azon, hogy végig a szemük előtt voltak - jelentsen ez bármit is- én meg azon, hogy a holnap rajtaütés lesz a klubban és Darren ott lép fel.
Nem érdekelt mennyire tűnök hülyének feltúrtam a táskámat és a telefonomon gyorsan felhívtam Darren-t. Kicsit másnapos volt de sikerült megígértetnem vele, hogy nem megy a Last Round-ba, helyette inkább az javasoltam menjen le bulizni a Black Rose-ba úgyis ráfér a bandára a lazítás. Mikor leraktam a telefont Stef rémisztő vigyorát láttam meg először.
- Ugye tudod, hogy most küldted az egyik legnagyobb vértestvér klubba?
Egy pillanatra megdermedtem de aztán úgy döntöttem inkább ez a veszély mint az hogy lelőjék őket. Annyit vettünk ki a továbbiakból, hogy pár fiatal és akik tartoznak valamivel Theophilus-nak már készülődnek is a holnap esti rajtaütésre. mint kiderült Stef-nek és nekünk is készülni kell, sőt Diane ezzel a férfival megy külön. Hát nem sírtam el magam örömömben, de rájöttem sokmindent nem tehetünk. Megígérték, hogy kimaradunk a balhéból csak a közelben kell lennünk, hogy mindenki lásson minket, ajánlom így is legyen. Stef kikíséri az Atyját majd Heather-rel együtt ő is távozik nem sokkal ezután. Persze a lelkünkre köti ne hagyjuk el a lakást, de rájöttem nem is akarom. Fene akarja tudni mi folyik kinn az éjszakában igazából.
Változó élmények
Február közepei éjjel / Stephanie lakása
Bekapcsolom a tévét legalább valami adjon ki valami hangot, mert mi rettenetes csöndben ülünk és próbáljuk a rémülten csapongó gondolatainkat rendezni. Végül végigdőlök a kereveten és lábaimat Diane ölébe rakom, a fejemet pedig lelógatom. Hátha több vér megy bele jobban megy a gondolkodás. Egy óra értelmetlen és haszontalan tépelődés után éppen feladom az egész gondolkodást amikor Diane cirogatását érzem a hasamon. És ami igazán furcsa nem hideg sőt egész kellemes meleg, érdeklődve emelem fel a fejem és látom a bőre is egészségesebb színű. Mikor megkérdezem, hogy csinálta annyit mond csak, hogy arra koncentrált olyan legyen mint én és sikerült, bár belül valahogy furán üresebbnek érzi magát. Igen mintha Stef mondott volna valamit, a vér az üzemanyag a napi felkelés az alapjárat minden egyéb több fogyasztást generál. Mondta máshogy is de ezt a példát fogtam fel elsőre. Diane lassan feljebb húzott a kanapén és ráhajolt az ajkaimra. Csodálatos volt a csók éreztem, ahogy az idegpályáim megtelnek élettel egy pillanatra és megremegtem. Több kellett és Diane is így gondolta, mire feleszméltem volna a keze már finoman dolgozott a lábam között és éreztem, ha így megy tovább nincs sok hátra nekem. Fölém támaszkodott, hogy láthassuk egymás arcát és gyorsabb iramra kapcsolt én pedig az orgazmus közeledése alatt egy dologra fókuszáltam le. A mellére. A balra. Amin egy szép nagy ér lüktetett fel néha. Éreztem ahogy kieresztem a fogaimat és lassan egyre közelebb araszolok Diane bőréhez. Mielőtt beleharaphattam volna egy lökést éreztem az egész testemben és ő már jó két méterre tőlem állt riadtan. Bambán bámultam rá nemtudván mi rosszat tettem de ekkor jöttem rá mit akartam valójában. A vérünk egymásnak méreg persze, akkor nagyon jóféle lehet, mert úgy megkívántam, hogy majdnem beleharaptam a kedvesembe. Hasra fordultam és kézzel-lábbal verni kezdtem a kanapét miközben tompán beleüvöltöttem a kárpitba az összes bánatom és dühöm. Végül felültem és Diane is mellémbújt és biztosított arról, hogy nem haragszik. De én igen, magamra, de valami kurvára! Végül mikor éreztem, hogy a düh alábbhagy bennem és Diane is megnyugodott megpróbálom újra az egészet de most én irányítok. Tudom Diane imádja ha a nyelvemet használom de ennyire bátornak nem érzem magam és maradok a kezemnél, azon legalább nem nőnek karmok. Hiába tudom, hogy nem kell levegő egyikünknek se mindketten bőszen lihegve fekszünk, fogaink kicsit előcsúszva. Vigyázva megcsókolom Diane-t s végigfekszek rajta, fejem a melleire hajtom és a most jóleső csöndben gondolkodom. Jól esett ez a kis torna, de valahogy mintha a bensőmnek esett volna jobban nem a testemnek, ő valami mással - vérrel - is feldobta volna, mert így magában unalmasnak találta. Megbeszéljük egymáson pihenve a lakás magányába, hogy jó lehet vámpírok vagyunk de valahogy kell valami lakás, számlák lesznek és kellenek dolgok a megélhetéshez, szóval lehet a szakma így se változik. Abban közösen megegyezünk, hogy senkitől nem akarunk semmit kapni, mert csak tartozásokat szednénk így össze.
Órákkal később visszaér Stef és Heather, én annyira erőltetem meg magam, hogy felemelem a fejem Diane-ről mikor üdvözlöm őket, majd kihívóan nézek vissza mikor Stef elgondolkozva méregeti a meztelenségünket. Végül csak egyetlen rövid kérdést tesz fel.
- Milyen volt?
- Más... - válaszolunk bizonytalanul mindketten, ő pedig csak kimérten bólint egyet.
Heather egy dobozt rak elénk a földre amiben egy pót tár van az automata pisztolyomhoz, némi lőszer Diane fegyveréhez és strapabíró fekete ruhák. Összerezzenek mikor a holnapi éjjelre gondolok. Végül mikor közeledik a napfelkelte lemegyünk mindhárman és elhelyezkedünk a helyünkön. Stef a koporsóban mi az ágyban, de azért vetek egy-két kíváncsi pillantást a sajátomra. Remélem nem történik semmi baj a következő éjjel.
Órákkal később visszaér Stef és Heather, én annyira erőltetem meg magam, hogy felemelem a fejem Diane-ről mikor üdvözlöm őket, majd kihívóan nézek vissza mikor Stef elgondolkozva méregeti a meztelenségünket. Végül csak egyetlen rövid kérdést tesz fel.
- Milyen volt?
- Más... - válaszolunk bizonytalanul mindketten, ő pedig csak kimérten bólint egyet.
Heather egy dobozt rak elénk a földre amiben egy pót tár van az automata pisztolyomhoz, némi lőszer Diane fegyveréhez és strapabíró fekete ruhák. Összerezzenek mikor a holnapi éjjelre gondolok. Végül mikor közeledik a napfelkelte lemegyünk mindhárman és elhelyezkedünk a helyünkön. Stef a koporsóban mi az ágyban, de azért vetek egy-két kíváncsi pillantást a sajátomra. Remélem nem történik semmi baj a következő éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése