Hetedik fejezet (3. rész) - Veszélyes üzlet

Egyre szorosabb határidők

Április utolsó hete / Juliett birtokán

A saját lakásunktól nem messze váltunk kétfelé Diane-el, hogy ne zavarjuk egymás "üzleti" köreit. Éhesek vagyunk és én legalábbis nagyon feszült a pénzügyek miatt, így nem csoda, hogy csak másodjára hallom meg mikor egy öltönyös hapsi már másodjára érdeklődik afelől, merre találja a legközelebbi benzinkutat. Látom rajta, nem biztos benne miért állok egyedül egy utca sarkán - nem lehet egy tapasztalt alak - de én azért finoman felvílágosítom, és felajánlok neki egy jó fél órás útbaigazítást és egy csésze kávét. Miután kilép a még mindig igen elhanyagoltnak tűnő helyünkről, lezuhanyozom és indulok vissza, de szó szerint belefutok Diane-be. Pár másodpercig kiélvezem a közelségét, majd hátrább lépve látom nem kuncsaftot hozott, beszélni akar velem. Gyorsan kiderül, hogy ügyfél helyett Pierre - Ms. Winterson szállítója - jelent meg előtte, és tájékoztatta a helyzetről ami a főnökénél folyik.

Elvitték a lányokat vásárolni - Pierre elmondása szerint feltűnés mentes őrizettel - de pár alak hazafelé beléjük kötött. Egyszerű kis suhancok voltak nagy hanggal és néhány vas csővel, de egyértelműen az új lányokban akartak kárt tenni. Az eddig sem túl fényes moráljukat ez se nagyon dobta fel, de a kritikus pontot még nem érték el azért, egyszóval Ms. C. azt üzeni húzzunk bele Debra felhajtásába, vagy hiábavaló volt az összes eddigi munkánk. Meg, hogy ekkor ő dühös lesz. Nos gyors képzelgés után rájöttünk Diane-el, hogy azt mi nem akarjuk látni szóval kis konyhaasztalunkat körbeülve próbáltunk valami értelmes tervet kicsiholni az agyunkból.
A gond ott kezdődik, hogy nem voltunk Debra legjobb barátnői, én megvoltam egyedül, Diane meg másik vezető egyénhez húzott. Annyit tudunk csak, hogy bulizós alkat, és mint az összes lány, valahol Juliette területén lakhat. Végül arra jutunk, hogy bármennyire és óva intett minket Stef a más területén való mászkálástól, kénytelenek leszünk bemerészkedni Julietthez, ha Debráról egyáltalán megakarunk tudni valamit.
Másnap már ébredés után készülődni kezdünk egy megfelelően rejtő öltözékkel, szóval Diane-ről lebeszélem a strasszos pulcsit és a magassarkút, és megkérem, hogy inkább az én fekete farmer, és kapucnis felső kinézetemet próbálja másolni. Szinte már aggasztóan könnyen jutunk be feltűnés nélkül a régi munkahelyünkig, senki ismerős arcot nem látunk. Rövid terep felmérés után Diane tanácsára az egyik kialudt lámpa alatti beugrót tesszük meg megfigyelő helynek. Innen sréhen rálátni a bejáratra és az épület nagy részére is. Látnivaló pedig azért akad rendesen. Elsőnek az, hogy most nincs odakint senki aki figyelne, aztán láthatóan kevesebb ügyfél és autó fordul meg itt mint ebben az időben szokás, és maga az utca is mintha elhanyagoltabb lenne. Egy kiégett utca lámpa ami alatt kuporgunk, több szemét, és néhány hajléktalan fűszerezi a tájat. A feszült figyelmet és a rettegést szépen lassan az unalom veszi át a hosszú órák megfigyelése alatt. Eddig csak ügyfeleket és az ajtónyitógató gorillát láttuk semmi mást, ha Debra nem kerül elő hamarosan, jobb lesz hazaindulnunk. Mintha meghallgatásra talált volna az imám, Debra lépett ki a bejárati ajtón két másik lány társaságban, akiket úgy látásból ismertünk. Mi óvatosan kitámolyogtunk a sötét kis megfigyelő helyünkről - nem zsibbadt el a lábam, fura - és mintha csak beszívott hobók lennénk támolyogva utánuk indultunk tisztes távot tartva. Sajnos nem lehettünk elég meggyőzők, vagy túl sok volt mostanában a támadás a lányok ellen, mert az ajtónálló egyáltalán nem kerülve a feltűnést követni kezd minket.
A lehető legjobban próbálunk lemaradni Debráéktól, így végül a gorilla közénk és a lányok közé sorakozik fel. Többször is megfordul de próbálunk nem feltűnőek lenni, amíg Diane fel nem borít egy kukát. Én riadtan beugrom a mellettünk álló sikátorba, de Diane lesokkol egy pillanatra és a gorilla felé kiáltozva próbálja őt elzavarni. Hallom, ahogy megfenyegeti, valószínűleg egy fegyverrel, Diane meg mint aki most ébred fel beiszkol a sikátorba, és kétségbesetten tekint rám mit tegyen. Hallom a férfi súlyos lépteit, így a kezemmel jelzek a csajomnak, hogy sietősen haladjon a sikátor másik vége felé. Már túl van a félúton mikor a pasi - egy jókora mordályt fogva a kezében - befordul a sötét utcácskába, ahol a fellökött kuka testvérei mögött próbálok eggyé válni az árnyékokkal.
Ha ezt a pasit még sokáig kell kerülgetni sose jövünk rá merre lakik Debra, így amikor elhalad mellettem azonnal cselekszem. Ráugrok hátulról és valami belső ösztöntől vezérelve megpróbálom az előcsúszott agyaraimat belevágni a nyakába. Sajnos elszámítottam magam, de gyorsan felpattanok a földről, pont időben, hogy a combomon áthaladó golyót megkapjam. Vörös köd ereszkedik a tudatomra és minden dühömmel a lábai közé rúgok a férfinak, aki csak azért nem tud egyből összeesni, mert Diane állasa talpon tartja. Én még legalább kettőt rúgok a nyöszörgő csomóba ami földön hever, mire a bennem üvöltő vadállatot sikerül többé kevésbé visszaszorítani, majd összenézünk Diane-nel és kétségbeesetten kezdjük keresni Debrát és a társait. Fél utcával lejjebb a két kísérőjét pillantom meg akik rémülten iszkolnak haza felé, bár engem nem vesznek észre. Hát legalább tudom, hogy nagyjából melyik tömbökben lehet, ez csodás csak semmire nem megyek vele.
Hazafelé bandukolva Diane adja az ötletet, hogy miként lehetne kideríteni hol is lakik Debra. Juliett csak két-három fedőcég neve alatt futtatja a saját üzeleteit, ha ezek közül bármelyik bérel lakást ebben a tömbben akkor az Debra-é lesz, vagy legalábbis azok közül az egyik biztosan.
Az elkövetkező napokban igen leterhelem a szomszédok wifi kapcsolatát - aki olyan hülye, hogy nem jelszavazza le meg is érdemli - azzal, hogy próbálok minden információ morzsát kinyerni Juliett lakás bérlési dolgait illetően. Amíg én ebben merülök el, Diane dolgozik az ügyfélkörünkön és, rábízom a beszélgetést a kivitelezőkkel is, ami igen jól megy neki. Ezalatt még beszélek Darren-el is, hogy rég járt erre, esetleg elhozhatná a banda pénzügyeit amit majd átnézek.
Végül engedek Diane-nek és lecsitítom a folyton aggodalmaskodó belső hangomat, kicsípjük magunkat és lemegyünk egy közeli kis helyre megtáncoltatni egymást. A lüktetve áramló emberek közé belépve, zsigeri szinten hasít belém a felismerés, hogy nem nagyon figyeltem a vérívós énemre. A pultnál szerezek két álca sört és egy gyors frissítőt a legjózanabbnak tűnő pasiból, majd Diane-hez visszatérve lehelyezem az immár félig üres poharakat. Az egész estét egymás közelségében töltjük, hol összebújva, hol vadul rázva magunkat arra ami éppen a hangszórókból üvölt. Kisebb látványosságot csinálunk magunkból, így a józan ész sugallatára hallgatva leülünk "pihenni" inkább. Én még mindig kicsit éhesnek érzem magam, Diane pedig tüzel a hőtől ahogy az ölében ülök, szóval úgy érzem ránk férne valami kis desszert. Magunkhoz intjük az egyik asztalán iszogató helyesebb srácot, akit a haverjai nagy huhogás közepette engednek csak el. Pár perccel később már a kocsija hátsó ülésén vagyunk, igaz nem teljesen úgy, ahogy a fiú elképzelte. Én a nyakába martam bele, még Diane a combjába vájta a fogait és mindketten lassan nyeldekelve isszuk a vért. Érzem őt, a másik lényt az élő ember végén, a másik fenevadat aki örömtelien morog fel amikor megérez engem. Kótyagos fejjel szakítjuk el magunkat az alig pihegő áldozatunk testétől és bizonytalanul bámulunk egymásra. Ez majdnem olyan jó volt mint az a szex-szerű valami amit csináltunk ketten, talán jobb is.

Debra a "tyúkanyó"

Egy baráti látogatás

Április végének egy éjjele / Debra lakásán

Most átlagosabb ruhákba öltözve - nem városi nindzsa szerelésben - közelítjük meg Debra második emeleti kis lakását. Ha meglát minket, az biztos, hogy nem enged be, ki tudja mit mondott neki Juliett rólunk. Igazából még azt sem tudjuk otthon van-e, dolgozik, vagy mást csinál. Rövid felderítés után megállapítjuk, hogy nem ég a villany egyik ablakban sem, de így bejutni nem lesz könnyebb. Végül megkérem Diane-t dobjon fel a tűzlétráig, én pedig belesek az ablakán. Elképedésemre egészen az első emeletig felrepülök, és csak az új "életemből" fakadó kecsességem ment meg egy baromi nagy eséstől. Kissé hitetlenkedve feljebb mászom és óvatosan belesek az ablakon. Teljes sötétség uralkodik bent, kb mint a fejemben, amiért nem vettem észre, hogy a sötétítő függönyön át próbáltam benézni a lakásba. Hallgatózom de semmit nem hallok bentről, hát vagy laszik vagy nincs itthon. Megpróbálom az ablakot, de zárva van, megfordulok, hogy leszóljak Diane-nek amikor látom már jön felfelé a vaslépcsőn. Az el nem hangzott kérdésre a válasza csak annyi, hogy felugrott. Én magam elé motyogok valami káromkodás félét, majd megkérdezem, eltud-e bánni ezzel az ablakkal. Odébb tessékel és egy svájci bicskával elkezdi piszkálni az ablakot, ami pár perc után halkan kattanva kinyílik. Óvatosan belépek az ablakon, és elkezdem felderíteni a helyet. A nappaliba érkeztünk meg, egy L alakú folyosó vezet a kijárathoz és innen a konyhába és valószínűleg a hálóba vezet egy-egy ajtó. Örömmel fedezem fel, hogy Debra számítógépe védetlenül áll egy sarokban, gyorsan leülök elé és bekapcsolom, amíg Diane bekukkant minden szobába. Mkor visszaér már a gép fájljait bogarászom és megkérem, nézzen körül hátha talál bármit amivel Debrát rávehetjük az együttműködésre. Elrettentő mennyiségű emailje van, ennek nagy része leginkább azzal foglalkozik mennyit jár bulizni a többi lánnyal, ezt Diane is megerősíti; a hűtőn talált cetlik alapján ma is ilyen kimenőn van. Jóval többet jár el mint én vagy Diane, vagy úgy általában a csajok bármikor, hát nem sok de ez is valami. Mivel a levelezését itt most lehetetlenség lenne átnézni egy pendrive-ot keresek az asztalon és eközben találok egy zárt fiókot. Diane után sziszegek aki egy régi fénykép albummal a hóna alatt jön ki a hálóból amit a kezembe nyom amikor megkérem, hogy ezt a zárat is törje már fel. A képeket nézegetve Deabra gyerek és fiatalkora tárul fel előttem, igen családcentrikusnak tűnik, de jó régi képek ezeken alig huszonéves a manapság negyvenhez közelítő nő. A merengésből a fiók reccsenése ráz fel, én pedig izgatottan pillantok bele. Több tucat levél és pár cd fekszik benne. A levelet a családjával váltotta, a lányával vagy egy fiatalabb testvérével nem nagyon tudom kihámozni, és mikor a cd-k felé nyúlok egyszerre dermedünk meg, mivel magassarkú kopogását és beszélgetés foszlányokat hallunk. Gyorsan lekapcsolom a gépet, és helyére lököm a fiókot amíg, Diane elbújik a kanapé mögé és elrejti szem elől az albumot. Én kis méretemet kihasználva a számítógép alá szuszakolom be magam és lélegzet visszafojtva - szó szerint - várjuk mi történik. A ház lakója és barátnője lép be, majd fény kapcsolása nélkül áthaladnak a nappalin be a konyhába, ahol a buli élményeit ecsetelve feltesznek egy kávét főni. Diane riadtan néz rám, én pedig próbálom kézzel lábal elmagyarázni neki, hogy osonjunk közelebb hozzájuk, hátha hallunk is valamit. Sajnos azóta se tartottam lopakodás továbbfejlesztési órákat a szerelmemnek szóval meglök egy szekrényt, amin apró kis mütyürök hangos kis táncba kezdenek és a beszélgetés a konyhában azonnal elhal. Én riadtan vetem be magam az előszoba folyosóra, még Diane beiszkol a hálóba. Maga Debra lép be a nappaliba, és immár felkapcsolja a villanyt. Nem látom jól mit csinál, de mintha meghalott volna valamit a hálóból, ezért óvatosan felemeli az egyik asztali lámpát, majd megnyugtatja a barátnőjét, hogy semmi baj és osonni kezd a másik szoba felé. A falhoz tapadva próbálom követni őt, miután belép az ajtón, de pont akkor lép ki a másik nő a konyhából. Dermedten nézünk egymásra egy pillanatig, majd fejemet leszegve próbálok neki ugrani, de mivel hátraugrik vissza a másik helységbe, így a végtagjaimmal csak az ajtófélfát ölelem át. Gondolkodás nélkül - hogy mennyire furcsa mozdulat is ez - ellököm magam a faltól és a levegőben megpördülve ugrok neki újra az "áldozatomnak" aki immár a sokktól nem képes mozdulni se. Mire befejezzük a gurulást akaratomon kívül is belemarok a torkába és nyeldekelve iszom a vérét. Riadtan ugrok fel az ájult lány mellől mikor tudatosul bennem mit tettem, de szerencsére csak eszméletlen lett nem halott. Ahogy meghallom a dulakodás hangjait kiszaladok a nappaliba, ahol Diane éppen Debrát dobja a kanapéra, és közli vele, ha elereszti a száját és sikítozni kezd nem áll jót magáért.
Próbálok megnyugodni és magabiztosnak látszani, amikor leülök a forgó székre ami a gép előtt volt, és a kanapé felé fordulok.
Ellenségesen, de teljesen berezelve méreget kettőnket és megkérdi mikor csaptunk fel betörőnek és izomfiúnak. Felajánlom neki, hogy egy jobb és szebb helyen dolgozhatna, ahol nem kéne aggódnia a kora miatt, egyedül csak az ügyfelekre és a "lányaira" kéne felügyelnie, de végig se hallgat igazán, csak követeli, hogy tűnjünk a fenébe. Szükségtelenül nagy levegőt veszek ezek után és érdeklődni kezdek, hogy Juliett tud-e a sok bulijáról, mert nagyon soknak tűnik ahhoz képest amennyit ő meg szokott engedni. Debra szinte azonnal elhallgat és gyanakvóan méreget. Látom ennyi nem lesz elég, így blöffre építek, miközben visszafordulok a fiók felé és kikapom az egyik benne lévő cd-t.
 - Nagyon érdekes dolgok vannak ezeken a cd-ken Debra, olyan dolgok amik nem tetszenének Juliettnek. Ha véletlenül megkapna egy ilyet egy kis névtelen levél kíséretében szerinted mit csinálna?
Szinte minden vér kiszalad Debra arcából és arról motyog, hogy miért csináljuk mi ezt vele. Az üzlet miatt mondom, de lássa mennyire nem vagyok lelketlen adok neki egy hét gondolkodási időt amíg eldönti jön-e. Akár nemet, akár igent mond ezt a lemezt visszakapja, de ha bármi módon értesíti Juliettet arról, hogy megkerestük, akkor már nem leszek ilyen jószívű. Vadul bólogat és csak annyit kérdez, hogy léphet velünk kapcsolatba, de csak annyit mondok neki, hogy sehogy, majd mi keressük.

Otthon megnézem a lemezt és a levelezést amit elhoztam. Ezekből azt sikerül leszűrni, hogy van egy lánya, és nem olyan régóta már egy unokája is Debrának. A cd-ken képek vannak havi rendszerezésben, még az e-mailben családi társalgások, de ezek szerint személyesen még egyszer se utazott el hozzájuk. Felhívom Ms. Winterson-t - persze a titkárnőjén keresztül megint - hogy egy hét múlva valószínűleg meglesz Debra de vannak "lelki csomagjai" amit diszkréten kéne kezelni. Ő finoman cizellálva, de egyértelműen közli velem, hogy egy hét múlva lesz ott valaki nála, vagy rossz kedvében fogjuk találni. Imádom mikor nem feszültség alatt kell dolgozni, de tényleg!

Mindig használd ki a váratlan lehetőségeket!

Május első napjai / Juliett & Christine kuplerájában

A várakozás idegörlő egyhangúságát Darren hívása szakítja meg, amint arról tájékoztat, nemsokára a "munkahelyünkre" ér. Diane lemegy balekot keresni én pedig felveszem a kosztümöm és a szemüvegem mégis kicsit hivatalosabbnak tűnjek most, és legalább ezekkel a kis dolgokkal is elterelem a figyelmem a saját idegességemről. Amikor megláttam mekkora és milyen rendezetlen papír tömeggel állít be az én kis szponzoráltam azt hittem, vagy elsírom magam, vagy agyonverem az asztallal, de sikerült lenyugodnom. Mielőtt belevágok még megkérdezem mi a helyzet a bandával, szerinte minden oké, ami több mint gyanús. Némi puhatolózás után kiderül, hogy a dobos balesetet szenvedett - motor, mi más - és nem nagyon tud még zenélni egy ideig, a helyettesre meg jövőhétig várni kell, vagy tovább. Kissé feszülten közlöm vele, maximum egy hét, és takarodjanak el fellépni valahova, mert még csak az út elején vannak és könnyen elfelejthetik őket. Mormog valami olyat a bajsza alatt, hogy a menedzserük is ilyeneket mondott. Végül azt mondom neki, hogy a jóérzésem ellenére is mehetnek akár a Black Rose-ba is fellépni de a lényeg, hogy teperjenek. Mikor ezt sikerült letisztázni Darren fején kicsit idült idióta vigyorgás terül szét és, megkérdezi nem akarok-e elmenni vele egy kis éji motoros bulira. Fűt, fát ígér még védő ruhát is szerez nekem, csak hadd legyen már egy értelmesebb csaj is akit mutogatni lehet, mivel nem nagyon haladok a duruzsolása miatt rábólintok a dologra. Bár ezek után meglepett képet vág majd fintorogni kezd, mikor közlöm vele segítsen legalább idő rendbe rakni a papírokat. Mindkettőnknek hozok egy forró kávét, ami lehet nekem nem segít semmit, de az ismerős mozdulatok és ízek megnyugtatnak egy kicsit legalább. Az állandó nyafogást megunva úgy fél óra után leveszem a blézerem és mindent ami alatta van, hogy kicsit legalább csend legyen. Végül mikor már legalább a rendezgetéssel fél úton voltunk közöltem fogdoshat is ha engem nem zavar nagyon. Pontosan nem tudom mennyi idő telhetett el de rajtam már csak a szemüveg volt, és nem sokkal ezután Darren emelt fel az asztal mellől, amíg én azt találgattam, hogy a étel ital számlák közé ezek vagy bekeverték a drog fogyasztást is, vagy irtó sokat zabálnak, nem beszélve arról, hogy elszámoltatta azokat a pénzeket is amiket rám költött -  érdekes. Mikor kilesek a papír mögül a kanapé mellett vagyunk, én még mindig Darren ölében, aki teljesen meztelen.
 - Ezt mikor csináltad? - kérdezem, jelentőségteljesen végigmérve őt.
Válaszul csak egy vigyort kapok, leejt a kanapéra és mellém fekszik. A kezemben maradt papírt eldobom és belevágok abba a munkába amihez igazán értek. Darren-nek megint nem lehet oka panaszra, kétszer is kifacsarom amennyire csak lehet, nehogy úgy érezze elhanyagolják. Mielőtt fizetne és elindulna felvetem neki az ötletet, mi lenne, ha egy havi átlagárral előre fizetne és akkor még könnyebben tudna elszámolni engem a könyvelésben hostess munkaként. Ebben gyorsan megegyezünk én pedig visszaülök a konyha asztalon magasodó paksaméta elé. Diane némivel az énekesem távozása után fut be immár egyedül és beszélgetni kezdünk csak olyan egyszerű kis dolgokról. Jól esik, annyira, hogy rájöttem igazán lazulni akartam nem is olyan rég ezzel a lánnyal csak sok volt a gond, na majd holnap.

Várakozással telve készülődők próbálok úgy felöltözni, hogy elég sikkes legyen Diane ízlésének is, amikor beüt a baj. Egyszer csak ellenállhatatlan vágyam lesz, hogy felkeressek egy környéket, közel Juliett helyéhez, és nem tudom leküzdeni sehogy. Fogcsikorgatva adom meg magam a késztetésnek és az éretlenkedő társamat karon ragadva elindulunk az éjszakába, igaz nem oda ahova eredetileg akartunk.
Már messziről felismerem az alakot aki az egyik lámpa fénykörében álldogál, és az ismeretlen erő felé húz. A kezemet ökölbe szorítva lépek óda a magas jóképű férfihoz.
 - Nick! Ezt te csináltad?- sziszegem olyan hangon, hogy még Diane is hátrál egy lépést tőlem.

Nick egy elbűvölő de ideges mosollyal néz le rám és csak azért nem töröm be a képét, mert az első mondata egy bocsánatkérés, mivel máshogy nem tudott velünk kapcsolatba lépni, de igen sürgősen kellene a segítségünk. Összenézünk Diane-nel majd egyszerre kérdezünk rá mi a fene ilyen sürgős. Nick elmeséli, hogy a ghoulja - személyi inas, csak így rövidebb - eltűnt, és jó oka van feltételezni, hogy Juliett tartja magánál és fizikailag is korlátozza a mozgásban. Már pont meg akarom kérdezni, hogy miért, de beugrik, ez az a szőke nő lehet akit vele láttunk. Műnő, de abból nagyon jó fajta, bár ez talán nem lenne elég Juliettnek, hogy ilyen elkeseredetten betoborozza? Nick erre csak annyit mond, hogy nem kicsit szexuálisan megszállott a csaj, és bármennyi alázást és fájdalmat képes elviselni, na jó így már érthető miért is érdekes Juliett számára. Kicsit tanácstalanul nézünk magunk elé, amikor Nick felemlegeti, hogy segített már nekünk többször is ez csak egy szívesség lenne viszonzásként. Zavartan nézek rá mit is akar ezzel, majd Diane elmondja, hogy van egy Idomító szoba kicsit beljebb a kupiban oda szokták a vonakodó vagy problémás lányokat zárni egy időre. Végül szinte az egész hely alaprajzát és akkori működési elvét elmondjuk a szépfiúnak aki megköszöni ezt majd a haját idegesen simogatva elsiet. Mindkettőnk kedve elment a bulizástól és a romantikázásától szóval csak csendben ballagunk hazafelé, amikor egy ötlet pislákol fel az agyamban. Ez a Nick srác eléggé idegesnek, mi több aggódónak tűnt Carol - azt hiszem így hívta - iránt. Lehet kicsit megkavarja Juliett álló vízét, szóval felvetem az ötletet, hogy újra vegyük fel fekete osonó ruhánkat és figyeljük meg a kupit egy ideig.

A következő éjjel már jó korán ott guggolunk a múltkor talált kis sötétségfoltunkban és némi elmélkedéssel próbáljuk elverni az időt. Például mennyivel jobb lenne ha valaki más guggolna itt helyettünk, vagy nappal is guggolhatna itt valaki, vagy bármilyen nappali ügyet intézhetne helyettünk amit mi már nem tudunk. Nick hozzáállása Carolhoz sokkal szívderítőbb mint Stef-é Heather-höz, szóval akár így is lehetne csinálni, bár abban gyorsan megegyezünk, mielőtt bármit csinálunk egyeztetünk Stef-el.

Ebben a pillanatban egy ismerős alakra leszünk figyelmesek, aki megközelíti a bejáratot. Alacsony, vékony feketehajú lány, valószínűtlenül kék szemekkel. A nevét nem tudom, de Juliettel szokott beszélni lehet ő is ilyen vértestvér. Egy jó fél óra múlva ez a lány és Juliett kijönnek, autóba szállnak és elhajtanak, nem sokkal késve le a sarkon éppen beforduló párocskát, Nicket és a gót kiscsaját. Látjuk, ahogy bemennek az épületbe, és szinte minden zsigerünkkel várjuk, hogy történni fog valami. Lövöldözés, sikoltozás, bármi ami túsz szabadításra hasonlít de nem történik semmi. Diane felveti, lehet csak egyezkedni akar Juliettel és megvárja amíg visszaér, de én nem hiszem ezt, túlzottan zaklatottnak tűnt tegnap. Azért egy óra várakozás után a saját megérzéseimet feladva hajózok Diane-nel közösen az unalom tengerén amikor kivágódik a bejárati ajtó. Nick ugrik ki rajta a hóna alatt egy irtózatosan elvert szőke hajú nővel, mögötte szorosan pedig a gót lány szalad. Nick bevárja a feketéjét, majd iszkolni kezdenek a sarok felé, bentről pedig a kisfőnök és az ajtónyitogató gorilla ront ki és fut utánuk.
Itt vág belém a felismerés! A lehetőség, hogy megkavarhatom Juliettnek a szart és még talán Debra döntésében is segíthetek. Minden erőmet bevetve szaladok a nyitva álló ajtó felé, és a kapucnimat hátracsapva gyengén fékezve csapódok be a tétován bámészkodó lányok közé az előtérben, Diane csak jóval utána érkezik meg aggódó tekintettel az arcán.
 - Itt a lehetőség lányok! Juliett nem tudja már kézben tartani a dolgokat! Aki munkát akar váltani most tegye! Aki meg nem de rendes védelmet szerezne, az jöhet ide - kiáltozom és lecsapom Ms. C. névjegyét a pultra. Olyan érzésem van egy pillanatra mintha én lennék a legfontosabb ember a világon, és ezt mások is látják rajtam, és hisznek nekem. A fennkölt pillanat elmúltával két lány is rámozdul a névjegyre, majdnem össze is kapnak rajta, de én még egyet a másik mellé csapok, és látom ahogy több lány is az öltöző vagy a kijárat felé szalad. Diane figyelmeztet, hogy ő hall némi barátságtalan férfi hangot hátrábbról, én pedig őrülten loholva szaladok az idomító szobához, tuti ott van még gorilla, ha van. Nem is csalódom, két megagyalt húshegy próbál feltápászkodni egy szék romjai közül, de mindannyian megdermedünk, ahogy észrevesszük egymást. Én ördögien elvigyorodom, majd rájuk vágom a megerősített ajtót és elfordítom a külső reteszt, ennyi előnye van a menekülő lányoknak. Mire visszaérek Diane az ajtón tekinget kifelé és a hallban néhány riadt lány ácsorog. Mintha fegyver dördülését hallanánk messzebbről, ez elég jó jel a futásra. Meg sem állunk, még Juliett területét magunk mögött nem hagyjuk én pedig azonnal a telefonomért nyúlok és hívom a nagymellű szőkét - akit idegességemben így is hívok a titkárnője előtt - és elmondom neki, komoly zavart keltettünk Juliett soraiban és az elkövetkező napokban akár két új lány is kopogtathat nála. Ms. C. a miértekről nem is érdeklődik, csak megköszöni a tájékoztatást, nem kis meglepődéssel a hangjában.
A kicsi örömünnepemet Diane szakítja meg azzal, hogy ha Juliett fülébe jut ez az egész, befogja rendelni a lányokat, és lehet nem is engedi ki őket egy ideig, esetleg használja rajtuk a "mágiáját". Na igen ebben van valami, és mivel még korai az este, és úgyis városi nindzsák vagyunk, átmegyünk Debra lakása elé és most ott figyelünk meg.
Diane-nek igaza volt, pár óra múlva egy kissé nyúzott alak - egyik az Idomítóból - tűnik fel Debra háza előtt. Mielőtt még lenyomhatná a kapucsengőt mi rárontunk és erőt, fáradtságot nem kímélve engedelmesre rugdossuk. Diane lefogja én pedig addig sorozom, amíg kellemesen el nem ernyed. A kevés éjszakai járókelő nagy ívben kikerül minket még akkor is, mikor mi csöngetünk fel Debrához.
 - Szia Debra! Hoztunk ajándékot, engedj fel! - búgom bele a mikrofonba.
Debra kicsit húzódozik, de végül felenged minket bár elképed mikor meglátja a pasit, akit Diane és én cipelünk be, bár valószínűleg Diane is betudná vinni egyedül de az nem jönne ki jól mások előtt. Debra idegesen rágja a körmeit miközben elmondjuk neki, mik történtek odabenn Juliettnél: az egész hely inog mint egy kártyavár. A gorilla némi győzködésre megerősíti a történetet - bár igaz, ezután érdekes módon elájul - , és ez adja a végső lökést Debrának. Itt az ideje, hogy csomagoljon. Amíg Debra csomagol, én pedig csillapítom a szomjamat a pasival, Diane hív egy taxit amibe pár perccel később már be is szállunk és onnan hívom fel Ms. Wintersont, hogy fűtse be Debra szobáját mert visszük.

Ms. C. kupiján egy oldalbejárat tűnt fel azóta, hogy utoljára itt jártunk, és egy megtermett hapsi kísér oda minket, hogy menjünk be és várjunk a hallban amíg az "úrnője" - jesszusom - megérkezik. Közel sem akkora mint a fő fogadóterem, de pont ezért sokkal hangulatosabb szinte családias érzetet kelt. Leülünk a kissé ötletszerűen szétszórt vörös díványokra, és várunk. Leginkább Debra kérdéseire válaszolgatunk amennyire tudunk, végül egészen konszolidált ruhában megérkezik a hely tulaja. Minket arra kér, hogy várjuk meg az irodája előtt, nemsokára beszélünk. Sietve átvágunk a kupin és egy újabb, immár kisebb szobában folytatjuk a várakozást. Itt azon morfondírozunk mit mondunk Stef-nek aki mostanában igen hallgatagnak tűnt, de érezni lehetett benne a kitörni készülő feszültséget. Az elmélkedésünket Ms. C. szakítja meg aki beinvitál a hodály méretű irodájába, ahol furcsa módon új ágy mellett haladunk el. Bár ezzel nem érek rá foglalkozni mert leülünk - én szinte elveszek a nagy karosszékekében - és szóba kerül az üzlet. Először pénzt akarok kérni, de gyorsan visszakozom és időt kérek, hogy megbeszéljem a gondolataimat Diane-nel. Szöget ütött a fejembe ez az egész szívesség dolog, amiről már hallottam párszor és Diane szerint is megér egy próbát, maximum ha nem jön be, még mindig kérhetünk pénzt. Ms. C. tekintete elsőre elfelhősödik mikor elmondjuk mit szeretnénk, de mikor meglegyezzük a hiúságát, hogy egy ennyire hatalmas és befolyásos személy hálája milyen hasznos is lehet, kissé megenyhül. Végül megígéri, hogy ha kell segít nekünk, sőt még kitudok alkudni egy kis pénzt is, igaz azt csak akkor, ha bármelyik lány aki elvitte a névjegyét feltűnik majd nála. Ekkor jut eszembe, hogy már mondott egy lányt, aki segítene nekünk, jó lenne tudni mikor is lehetne vele beszélni. Meglepetésemre Ms. C. a számítógépéhez fordul és némi klimpírozás után elmondja, hogy Pearl - így hívják a lányt - mikor tud felkeresni minket. Már hazafelé ballagunk amikor Diane csak ennyit mond:
 - Stef jól le van maradva a kortól nem?
Én erre kissé tébolyultan kacagni kezdek, majd Diane is beszáll és egymást átölelve megyünk haza.

Lábjegyzet: Idősíkban párhuzamosan történt egy másik krónikával a cselekmény, itt csak annyi van leírva, amennyit a két játékos karaktere megtudott.