Ki is az a Renfield?
Kora májusi este / Stephanie lakásában
A sikátorban felvetődött ötletünk, miszerint szerezni kéne valakit, aki nekünk segít, igen komoly hátrányokba ütközik. Többek között abba, hogy szinte semmit se tudunk Heather-ről, Joe-ról, csak azt látjuk, hogy nagyon hasznos lenne egy ilyen ember. A saját szobánkban ülünk az ágyon, egymással szemben és értelmetlen találgatásokkal múlatjuk az időt, odakint pedig Stef csukja be az ajtót, éppen hazaért. Diane-re nézek majd mikor ő bizonytalanul bólint felállok és megkeresem kint Stef-fet. A nappaliban ülve valami papírokat tanulmányoz összeráncolt homlokkal, amikor leülünk vele szemben a kanapéra. Szemöldökét felhúzva néz fel ránk és mikor előadom, hogy mi némi tájékoztatást akarunk a személyi asszisztensekről - valami G betűs nevük van de nem bírom megjegyezni - egy emberi sóhajtás kíséretében dobja le a dohányzóasztalra a papírokat.
Óvatosan végigmérem, majd mikor látom nem túlzottan feszült megkérdezem, lehet-e ilyenünk, vagy kell valakinek az engedélye. Stef felvillantja ragadozó mosolyát és annyit mond, hogy persze, az övé. Bólintok, mivel úgyis valami hasonlóra számítottam, de a fejemben tolakodó kérdéseket elfújja Stef kérdése.
Óvatosan végigmérem, majd mikor látom nem túlzottan feszült megkérdezem, lehet-e ilyenünk, vagy kell valakinek az engedélye. Stef felvillantja ragadozó mosolyát és annyit mond, hogy persze, az övé. Bólintok, mivel úgyis valami hasonlóra számítottam, de a fejemben tolakodó kérdéseket elfújja Stef kérdése.
- Minek nektek amúgy?
Elmondom, hogy szerintem jól jönne, ha megint Juliett-hez nem mi mennénk be, meg persze dolgozhatna ha mi nem vagyunk a lakáson. Ekkor Diane egy fontos dologra hívja fel a figyelmem, a nappalok egyre rövidebbek lesznek, ha nincs aki a napfényes órákban is dolgozzon, akkor nagy bajban leszünk. Mikor ebbe belegondolok kicsit elsápadok - vagyis olyan színű leszek mint a többiek - és szaporán bólogatni kezdek, akkor lehet mindjárt kettő kéne. Bár itt elgondolkodok egy pillanatra és megjegyzem jól jönne nekem egy testőr mint Joe, de Diane átölel és közli, agyonver bárkit, ha bánt engem és látom Stef tekintetében is, hogy megint valami nagy hülyeséget mondtam.
Megtudjuk, hogy ezek a ghoulok - megjegyzem, megjegyzem - hasznos segítők, de vannak hátulütőik is. Persze Stef a hátrányokkal kezdi a felsorolást, a szokásos tanárnénis stílusában. Feltétlenül szolgálnak, és mindent szerelemből tesznek meg a gazdáért, aki ezért a vérét adja nekik, úgy holdhavonta egyszer. Az Diane szerint kb 28 nap szóval menni fog, amíg nem lettem "vértestvér" addig úgyis figyelni kellett ilyen időközönként. Gyorsan ki is köti, hogy egy ghoulnak egy gazdája lehet csak, ne próbáljuk meg mindketten vérrel etetni mert nem lesz szép vége. De még így is készüljünk fel, hogy mivel elég látványosan "nyaljuk-faljuk" egymást, a ghoul féltékeny lesz a másikra. Stef szerint ezt határozott fellépéssel és rendszeres rendre utasítással normális mederben lehet tartani. Itt beugrik Heather összetört arca és kiráz a hideg egy pillanatra. Arra, hogy miként adjuk neki vért és mennyit, Stef annyit mond egy negyed pohárnyi is elég, de csak az elsőt nehéz "beadni". Mondjuk ezzel nem lettünk kisegítve. Öröklik a klánunk gyengeségeit szóval lehetőleg nyugodt személyt válasszunk. Itt újra közbeszólok, talán még így is kettő kéne, legalább egymást megvédik nappal, de egy lesújtó pillantással Stef belém folytja a szót, én meg magamban morogva hallgatom tovább. A vérért cserébe ezek az emberek megízlelik a vámpírok hatalmának egy részét. Képessé válnak olyan dologra mint amikre mi, és sokkal erősebbek és szívósabbak lesznek, úgy mint mi - aha, szóval talán megvédi magát - és nem látszik rajtuk a kor amíg rendesen kapnak vért. Ez utóbbi komolyan lesokkol minket, de azért még halljuk Stef lezárását.Jól fontoljuk meg kit választunk magunknak és a több "segítő" nem jelent előnyt feltétlenül.
Az információktól zizegő fejjel ülünk a kanapén, amikor Stef megkérdezi, hogy megy az üzlet Ms. C.-vel. Akadozva elmeséljük neki az egészet, annál a résznél amikor bementünk többször is Julietthez igen rosszallóan néz ránk, és mikor megemlítjük Nick-et és a hívási módszerét szinte remeg a dühtől de legyűri. Fene tudja miért védeni kezdem Nicket és felvetem, még beszélni is akarunk majd ghoul ügyben vele, szóval egybe kéne maradnia, erre Stef csak bólint egyet. Ellenben a lezárása az üzletnek, és hogy kitoltunk megint Juliett-el igen felvillanyozza, hát legalább valamit jól csináltunk.
Elmondom, hogy szerintem jól jönne, ha megint Juliett-hez nem mi mennénk be, meg persze dolgozhatna ha mi nem vagyunk a lakáson. Ekkor Diane egy fontos dologra hívja fel a figyelmem, a nappalok egyre rövidebbek lesznek, ha nincs aki a napfényes órákban is dolgozzon, akkor nagy bajban leszünk. Mikor ebbe belegondolok kicsit elsápadok - vagyis olyan színű leszek mint a többiek - és szaporán bólogatni kezdek, akkor lehet mindjárt kettő kéne. Bár itt elgondolkodok egy pillanatra és megjegyzem jól jönne nekem egy testőr mint Joe, de Diane átölel és közli, agyonver bárkit, ha bánt engem és látom Stef tekintetében is, hogy megint valami nagy hülyeséget mondtam.
Megtudjuk, hogy ezek a ghoulok - megjegyzem, megjegyzem - hasznos segítők, de vannak hátulütőik is. Persze Stef a hátrányokkal kezdi a felsorolást, a szokásos tanárnénis stílusában. Feltétlenül szolgálnak, és mindent szerelemből tesznek meg a gazdáért, aki ezért a vérét adja nekik, úgy holdhavonta egyszer. Az Diane szerint kb 28 nap szóval menni fog, amíg nem lettem "vértestvér" addig úgyis figyelni kellett ilyen időközönként. Gyorsan ki is köti, hogy egy ghoulnak egy gazdája lehet csak, ne próbáljuk meg mindketten vérrel etetni mert nem lesz szép vége. De még így is készüljünk fel, hogy mivel elég látványosan "nyaljuk-faljuk" egymást, a ghoul féltékeny lesz a másikra. Stef szerint ezt határozott fellépéssel és rendszeres rendre utasítással normális mederben lehet tartani. Itt beugrik Heather összetört arca és kiráz a hideg egy pillanatra. Arra, hogy miként adjuk neki vért és mennyit, Stef annyit mond egy negyed pohárnyi is elég, de csak az elsőt nehéz "beadni". Mondjuk ezzel nem lettünk kisegítve. Öröklik a klánunk gyengeségeit szóval lehetőleg nyugodt személyt válasszunk. Itt újra közbeszólok, talán még így is kettő kéne, legalább egymást megvédik nappal, de egy lesújtó pillantással Stef belém folytja a szót, én meg magamban morogva hallgatom tovább. A vérért cserébe ezek az emberek megízlelik a vámpírok hatalmának egy részét. Képessé válnak olyan dologra mint amikre mi, és sokkal erősebbek és szívósabbak lesznek, úgy mint mi - aha, szóval talán megvédi magát - és nem látszik rajtuk a kor amíg rendesen kapnak vért. Ez utóbbi komolyan lesokkol minket, de azért még halljuk Stef lezárását.Jól fontoljuk meg kit választunk magunknak és a több "segítő" nem jelent előnyt feltétlenül.
Az információktól zizegő fejjel ülünk a kanapén, amikor Stef megkérdezi, hogy megy az üzlet Ms. C.-vel. Akadozva elmeséljük neki az egészet, annál a résznél amikor bementünk többször is Julietthez igen rosszallóan néz ránk, és mikor megemlítjük Nick-et és a hívási módszerét szinte remeg a dühtől de legyűri. Fene tudja miért védeni kezdem Nicket és felvetem, még beszélni is akarunk majd ghoul ügyben vele, szóval egybe kéne maradnia, erre Stef csak bólint egyet. Ellenben a lezárása az üzletnek, és hogy kitoltunk megint Juliett-el igen felvillanyozza, hát legalább valamit jól csináltunk.
Szaktanácsadás kilenctől éjfélig
Május eleji éjjel / Kéjlakban
Másnap a kéjlakunkban "takarítgatunk" ügyfél mentesen, mert Pearl-t mai napra ígérte ide Ms. C. Nem is szöszmötölünk sokat mikor halljuk a kaputelefont, Diane felengedi én meg kilesek az ablakon hátha rájövök mivel jött idáig. Hát nem. Ellenben a kukucskáló luk előtt Diane megdermed és azt mondja az a Pierre nevű alak aki a csajokat szállítgatta az itt van Pearl-el. Gondoltam, hogy rövid pórázon tartja azért a csajait Ms. C. Bemegyek a konyhába és bekapcsolom az asztalon álló laptopom, amíg bejönnek a vendégeink. Mikor megfordulok, hogy megkérdezzem kérnek-e kávét, szembe találkozom életem egyik legérdekesebb szempárjával. Fényesen lüktető világosszürke íriszek, apró pupillákkal amik jéghideg parancsoló hatást kölcsönöznek a lány egész lényének. De ezen túl semmi különleges nincs rajta, szinte már elegáns ruhákban keresett fel minket. Miután leadják a kávé rendelést és leülnek hallom, hogy furcsán recseg Pearl ruhája és a szoba tompa fényeit is túl élénken tükrözi vissza, persze miért is lenne túl normális. Pierre a kezembe nyom egy igen vastag borítékot, mikor átadom neki a kávét. Kikapom a pénzt de semmi más nincs benne, átszámolva pont annyi amennyit egy lány után kértem Ms. C.-től. Megkérem Pierre-t hogy adja át az üdvözletem a főnökének és adnék még egy jó tanácsot is neki. A lányok maguktól csak Debra hatására nem fognak összecsiszolódni és tűrhető morállal dolgozni, szóval engedje el őket némi kísérettel otthonról valahova bulizni. ezek után Pearl-re kezdünk újra figyelni. Kicsit idegesítően fensőbbséges stílusa van a csajnak, de azért Diane próbálja kordában tartani, ahogy elmondjuk kb mit szeretnénk, és megmutatjuk neki a szobát amit át kéne alakítani. Legalább hasznos tanácsai vannak, legalábbis Diane igen hevesen bólogat én pedig alig győzöm a jegyzetelést. Új ágy, de erősebb darab rácsokkal vagy egyéb lehetőségekkel, gyorsan szét és összeszerelhető bakok, valamilyen keresztek és kellék tartók. Szerinte úgy tizenöt perc alatt lehet az egyszerű hálóból vörösen izzó fétis barlangot kreálni a mozgatható alkatrészekkel. Mikor visszaülünk az asztalhoz és a gépen elkezdem felmérni a pontos árakat igencsak megnyúlik a képem, és szóvá teszem a magas árakat, Pearl pedig arrogánsan beszól a pénzügyi helyzetünkre. Elborítja az agyam egy pillanat alatt a vörös köd, és hörögve roppantom meg az asztal szélét a szorításommal. Mielőtt teljesen elveszíteném a külvilágot Pearlt látom teljesen berezelve a széken, amint bocsánatot kér. Hát nem lett sokkal jobb de legalább nem akarom kidekorálni a beleivel a konyhát. Pierre-re azért figyelek a szemem sarkából és látszik rajta, ő nem először látott már ilyen fellépést, egyre biztosabb vagyok benne ő Ms. C. egyik ghoulja lehet. Hát mondjuk se tőle, se a gazdijától nem kérnék tanácsokat ezzel kapcsolatban. A találkozó ezek után gyorsan véget ér, és miután kirakja Diane a többieket odajön hozzám, az ölébe vesz, és nyugtatgat meg fogjuk oldani.
Szakmai oldalon is kérdések merülnek fel bennem a ghoulokkal kapcsolatban, főleg, hogy ilyen drága berendezéseket veszünk egy fix ügyfélnek. Diane szerint az ügyfél anyagilag is biztos megfogja ezt hálálni, meg több hasonló érdeklődésű alakot is lehet szerezni, és ha az egyik ghoulnak, akit "beavatunk" van gyomra ehhez, akkor gyorsan megtérül a pénz. Próbálok nem túl feszült lenni de nehezen megy, sem a kiadás nem esik jól, se az amire elment, de végül rábólintok a dologra. Ha ebben pénz van akkor ki kell passzírozni minél előbb azt amit belefektettünk. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy hány ilyen segítő kell, de azt kikötöm - és Diane is egyetért -, hogy olyan lányok kellenek akik már dolgoznak az iparban így legalább rosszabb nem lesz nekik ha magunkhoz vesszük őket.
Szakmai oldalon is kérdések merülnek fel bennem a ghoulokkal kapcsolatban, főleg, hogy ilyen drága berendezéseket veszünk egy fix ügyfélnek. Diane szerint az ügyfél anyagilag is biztos megfogja ezt hálálni, meg több hasonló érdeklődésű alakot is lehet szerezni, és ha az egyik ghoulnak, akit "beavatunk" van gyomra ehhez, akkor gyorsan megtérül a pénz. Próbálok nem túl feszült lenni de nehezen megy, sem a kiadás nem esik jól, se az amire elment, de végül rábólintok a dologra. Ha ebben pénz van akkor ki kell passzírozni minél előbb azt amit belefektettünk. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy hány ilyen segítő kell, de azt kikötöm - és Diane is egyetért -, hogy olyan lányok kellenek akik már dolgoznak az iparban így legalább rosszabb nem lesz nekik ha magunkhoz vesszük őket.
Kis munka, sok magánélet
Május második hete / Black Rose-ban, Christine kuplerájában és Stephanie lakásán
Annyi feszültség van bennem, hogy azt már egy erőmű is megirigyelné, de lemegyünk a Black Rose-ba megkeresni Nicket. Ha ülök és agyalok úgyis csak rosszabb, szóval inkább zajt akarok, némi testmozgást és legalább a szépfiút is kikérdezzük segítő ügyben. A múltkori autós kalandunk után - eltévedtünk, ugye - inkább a metrót javaslom, ahol igen gyorsan egy három fős kis csapat kiszúr minket. Valószínűleg akkor tűntünk fel mikor Diane felnevetett igen hangosan, pedig én csak kicsit rájátszottam a vagon rázására és ennyit mondtam:
- Az éjszaka rettegett vadászai vagyunk.
Egymást győzködve szállnak le utánunk, mi pedig lassítunk had érjenek utol. Lehet Diane-re figyeltek fel, de mikor meglátnak egyből rám fordul a tesztoszteron radar és kettő is nyomulni kezd rám, én meg igen bunkó stílusban válaszolgatok nekik, hátha lelohadnak de mintha még inkább adnám alájuk a lovat. Minden férfi egy barom, fogalmazódik bennem újra a régi gondolat, ahogy a Black Rose bejáratához érünk, ahol egy másik szép nagy díszpéldány vár ránk. Megmutatom a plasztik kártyám és a srácok felé bökök, hogy ők velünk vannak. Mikor nem engednek be, visszaszorítom a vonyítást ami ki akar törni belőlem, és közlöm, hogy most ők bejönnek. Néhány perces vita után felszól a főnökségre, ahonnan lejön egy alacsony pali - talán fél fejjel nagyobb mint én - végig mér minket, majd figyelmeztet, ne csináljunk balhét és bemehetünk mind az öten. A benn vonagló embertömeg lüktetésétől újfent felébred bennem az étvágy és a düh, rosszkedvvel keveredve. Megfogom a két pasi seggét és közlöm, keressünk valami helyet. Diane zavartan tekinget utánam, de inkább békén hagy, látja teljesen hülye vagyok, ami igaz is. Némi meggyőzés után bevezetem őket a szobák feliratú ajtó mögötti folyósóra, kérek egy cigit és közlöm itt szex lesz, döntsék el milyen sorrendben, egyszerre, vagy megverekszenek értem. A nyers ideg beszél belőlem, de ők komolyan veszik és méregetik egymást majd az egyik visszakozik a másik pedig elvisz az egyik szobába. Rálököm a pasit az ágyra - azért nem túlzott erővel - majd ráülök és némi ruhás tapizás után morogva vágom bele a fogam a szegycsontja mellé. Érzem, ahogy finom vér permet száll az arcomra és hallom az alattam vonagló férfi kéjesen fájdalmas nyögéseit. Nagy nehezen elszakítom magam tőle, benyalom a sebet és mielőtt eszmélne felpattanok és kimegyek a mosdóba ahol letörlöm az arcom. Mire visszaérek értetlenül bámul maga elé és követeli a szexét. Én egy pillanatra dühödten villanó tekintettel lépek oda és veszem kézbe a dolgokat. Nem finomkodok, de talán egy perc telik el és nyögdécselve elterül lankadt érdeklődéssel. Ránézek és látom teljesen kiütötte magát a pali, szóval az ajtóhoz lépek de meghallom, hogy ott áll előtte a másik. Kilesek és mivel csak egy hátat látok, ráugrom és mielőtt ócsúdhatna belevágom az agyaraimat. Jóval kevesebbet tudok csak inni, mint az előzőből, mert úgy érzem szétpattan a belsőm, így leugrok róla. Furcsálkodva fordul meg a pasi, de mikor közlöm a haverja teljesen tropa és semmit se tudott csinálni, egy élveteg vigyor terül szét az arcán. Bemegyünk a szomszédos szobába, végigmérem a pasit, majd mikor letolt gatyával megfordul úgy állcsúcson vágom, hogy azonnal filmszakadást okozok. Érzem, ahogy kifolyik a pórusaimon az összes feszültség. Mosolyogva lépek ki a bejárati ajtón és megkeresem Diane-t, aki éppen a harmadik kissé botladozó pasival táncol és kicsit félve nézi a mosolyom. Lerázzuk a partnerét, majd megnyugtatom, minden jobb, leadtam a feszültséget, igaz kell egy kis idő még feloldódik de a bújások és csókok ellágyítják a szívét ahogy az enyémet is. Nicket így már csak akkor vesszük észre amikor kijön hátulról ahol én is voltam. Megpróbálok utat törni a tömegben Nickhez de igen nehezen megy szóval Diane veszi át az irányítást, és még a nők koszorúja előtt érünk oda hozzá. Mikor közöljük vele, hogy beszélgetni szeretnénk, egy boxhoz vezet, ahol Nelson ül. Beszuszakoljuk magunkat és minden illedelmességünk ellenére bámuljuk Nelson-t, próbáljuk meglátni azt a borzalmas arcot amit a vámpír összejövetel alatt láttunk. Mikor megkérdezi, hogy kitréningeztük-e a szemünket megrázom magam és előadom Nicknek, hogy Carol-ról és a gholukról kérdeznénk. Nelson mintha start pisztolyt sütöttek volna el, távozik a boxból, Nick pedig belekezdene abba a szövegbe mint Stef, amikor leállítom. Minket a gyakorlati tapasztalatai érdekelnek, mert úgy láttuk emberibben bánik és ragaszkodik a ghouljaihoz mint azok akiket mi ismerünk. Elmondja, hogy lényegében nem lehet teljesen megúszni az idomítást, de jutalom és büntetés rendszerrel és néha néha osztatlan figyelemmel is kordában lehet tartani őket. Mikor megkérdezem Carol-al ez hogy is van pontosan, a válasz elég pikáns lesz, Nick szerint az ő vére miatt lett ennyire kitekert ízlése. De ő is azt ajánlja, hogy nyugodt embert válasszunk magunknak és lehetőleg egyet, döntsük el kié lesz, de inkább tanuljunk be egybe mint kettőre kelljen egyből figyelni ami szinte biztos, hogy sok lesz. Óvatosan pislogunk egymásra, hogy mégis ki legyen a "nyertes" de egyikőnk se verekszik a lehetőségért. Diane-nek rosszul esne ha valaki bunkó lenne vele, én meg agyonverném azt aki az velem. Megköszönve a tanácsokat távozunk, de nem jutunk messzire mert visszaszaladok megkérdezni, mégis hogy adjunk neki vért. Nick válasza csak annyi, hogy ha a csáberőnkkel nem tudjuk rávenni, akkor egyszerűen keverjük el valamiben és vegyük rá, hogy megigya.
Éjszakák múlva is azon gondolkodunk Diane-nel, milyen embert válasszunk, ki legyen a "mestere" és mégis mennyire éri meg a fejfájást az egész. Némi munkavégzés miatt felkeressük a kis kéjlakunkat, és Diane felvilágosít, hogy van levél ládánk és levelek is jönnek bele. Hülyének érzem magam újfent, miközben átfutom a postát és még egy pénzzel teli borítékot találok, amitől azonnal jobb kedvem lesz, bár gyorsan el is múlik a cetlitől ami benne volt. Megérkezett a második lány is, de az üzenet amit küldtem Pierre-rel, hogy vigye el bulizni a lányokat, nem egészen érthetően csapódott le nála, szóval jobb lenne ha felkeresnénk.
Jobb ha túl vagyunk rajta alapon elnapoljuk a munkát és metróra pattanva "elszáguldunk" Christine bordélyába. Az oldalsó új lányoknak készült bejáraton megyünk be, igaz dolgozókat odabent nem látunk. A főnökasszony néhány perc múlva már előttünk tornyosul és afelől érdeklődik mit akartunk üzenni, mert Pierre elég hülyeségeket adott át. Lassan és minden szót kiemelve - mintha egy hülyének beszélnék, de azért nem túl látványosan csinálva - elétárom a lehetőséget, hogy össze kéne ráznia a lányokat. Látom rajta nem repes az ötlettől, hogy újra kiengedje őket, erre annyit mondok itt is tarthat házibulit minden földi jóval csak az nem lesz annyira hatásos de a semminél több. Ha ülnek a szobájukban a csajok vagy túlzottan beklikkesednek annak nem lesz jó vége. Mire mindent tisztázunk én kicsit lóti-futinak érzem magam, szóval megemlítem, hogy nagyon siettünk és taxival jöttünk ami igen drága. Ms. C. csak végigmér minket és rászól az ajtónállóra aki beengedett minket, hogy fizessen ki. Én szemrebbenés nélkül egy nevetségesen magas összeget mondok neki, az pedig csak bólint egyet és elmegy. Nemsokára visszatér a pénzünkkel, mi pedig kicsit feldobódva hagyjuk el a kupit.
- Az éjszaka rettegett vadászai vagyunk.
Egymást győzködve szállnak le utánunk, mi pedig lassítunk had érjenek utol. Lehet Diane-re figyeltek fel, de mikor meglátnak egyből rám fordul a tesztoszteron radar és kettő is nyomulni kezd rám, én meg igen bunkó stílusban válaszolgatok nekik, hátha lelohadnak de mintha még inkább adnám alájuk a lovat. Minden férfi egy barom, fogalmazódik bennem újra a régi gondolat, ahogy a Black Rose bejáratához érünk, ahol egy másik szép nagy díszpéldány vár ránk. Megmutatom a plasztik kártyám és a srácok felé bökök, hogy ők velünk vannak. Mikor nem engednek be, visszaszorítom a vonyítást ami ki akar törni belőlem, és közlöm, hogy most ők bejönnek. Néhány perces vita után felszól a főnökségre, ahonnan lejön egy alacsony pali - talán fél fejjel nagyobb mint én - végig mér minket, majd figyelmeztet, ne csináljunk balhét és bemehetünk mind az öten. A benn vonagló embertömeg lüktetésétől újfent felébred bennem az étvágy és a düh, rosszkedvvel keveredve. Megfogom a két pasi seggét és közlöm, keressünk valami helyet. Diane zavartan tekinget utánam, de inkább békén hagy, látja teljesen hülye vagyok, ami igaz is. Némi meggyőzés után bevezetem őket a szobák feliratú ajtó mögötti folyósóra, kérek egy cigit és közlöm itt szex lesz, döntsék el milyen sorrendben, egyszerre, vagy megverekszenek értem. A nyers ideg beszél belőlem, de ők komolyan veszik és méregetik egymást majd az egyik visszakozik a másik pedig elvisz az egyik szobába. Rálököm a pasit az ágyra - azért nem túlzott erővel - majd ráülök és némi ruhás tapizás után morogva vágom bele a fogam a szegycsontja mellé. Érzem, ahogy finom vér permet száll az arcomra és hallom az alattam vonagló férfi kéjesen fájdalmas nyögéseit. Nagy nehezen elszakítom magam tőle, benyalom a sebet és mielőtt eszmélne felpattanok és kimegyek a mosdóba ahol letörlöm az arcom. Mire visszaérek értetlenül bámul maga elé és követeli a szexét. Én egy pillanatra dühödten villanó tekintettel lépek oda és veszem kézbe a dolgokat. Nem finomkodok, de talán egy perc telik el és nyögdécselve elterül lankadt érdeklődéssel. Ránézek és látom teljesen kiütötte magát a pali, szóval az ajtóhoz lépek de meghallom, hogy ott áll előtte a másik. Kilesek és mivel csak egy hátat látok, ráugrom és mielőtt ócsúdhatna belevágom az agyaraimat. Jóval kevesebbet tudok csak inni, mint az előzőből, mert úgy érzem szétpattan a belsőm, így leugrok róla. Furcsálkodva fordul meg a pasi, de mikor közlöm a haverja teljesen tropa és semmit se tudott csinálni, egy élveteg vigyor terül szét az arcán. Bemegyünk a szomszédos szobába, végigmérem a pasit, majd mikor letolt gatyával megfordul úgy állcsúcson vágom, hogy azonnal filmszakadást okozok. Érzem, ahogy kifolyik a pórusaimon az összes feszültség. Mosolyogva lépek ki a bejárati ajtón és megkeresem Diane-t, aki éppen a harmadik kissé botladozó pasival táncol és kicsit félve nézi a mosolyom. Lerázzuk a partnerét, majd megnyugtatom, minden jobb, leadtam a feszültséget, igaz kell egy kis idő még feloldódik de a bújások és csókok ellágyítják a szívét ahogy az enyémet is. Nicket így már csak akkor vesszük észre amikor kijön hátulról ahol én is voltam. Megpróbálok utat törni a tömegben Nickhez de igen nehezen megy szóval Diane veszi át az irányítást, és még a nők koszorúja előtt érünk oda hozzá. Mikor közöljük vele, hogy beszélgetni szeretnénk, egy boxhoz vezet, ahol Nelson ül. Beszuszakoljuk magunkat és minden illedelmességünk ellenére bámuljuk Nelson-t, próbáljuk meglátni azt a borzalmas arcot amit a vámpír összejövetel alatt láttunk. Mikor megkérdezi, hogy kitréningeztük-e a szemünket megrázom magam és előadom Nicknek, hogy Carol-ról és a gholukról kérdeznénk. Nelson mintha start pisztolyt sütöttek volna el, távozik a boxból, Nick pedig belekezdene abba a szövegbe mint Stef, amikor leállítom. Minket a gyakorlati tapasztalatai érdekelnek, mert úgy láttuk emberibben bánik és ragaszkodik a ghouljaihoz mint azok akiket mi ismerünk. Elmondja, hogy lényegében nem lehet teljesen megúszni az idomítást, de jutalom és büntetés rendszerrel és néha néha osztatlan figyelemmel is kordában lehet tartani őket. Mikor megkérdezem Carol-al ez hogy is van pontosan, a válasz elég pikáns lesz, Nick szerint az ő vére miatt lett ennyire kitekert ízlése. De ő is azt ajánlja, hogy nyugodt embert válasszunk magunknak és lehetőleg egyet, döntsük el kié lesz, de inkább tanuljunk be egybe mint kettőre kelljen egyből figyelni ami szinte biztos, hogy sok lesz. Óvatosan pislogunk egymásra, hogy mégis ki legyen a "nyertes" de egyikőnk se verekszik a lehetőségért. Diane-nek rosszul esne ha valaki bunkó lenne vele, én meg agyonverném azt aki az velem. Megköszönve a tanácsokat távozunk, de nem jutunk messzire mert visszaszaladok megkérdezni, mégis hogy adjunk neki vért. Nick válasza csak annyi, hogy ha a csáberőnkkel nem tudjuk rávenni, akkor egyszerűen keverjük el valamiben és vegyük rá, hogy megigya.
Éjszakák múlva is azon gondolkodunk Diane-nel, milyen embert válasszunk, ki legyen a "mestere" és mégis mennyire éri meg a fejfájást az egész. Némi munkavégzés miatt felkeressük a kis kéjlakunkat, és Diane felvilágosít, hogy van levél ládánk és levelek is jönnek bele. Hülyének érzem magam újfent, miközben átfutom a postát és még egy pénzzel teli borítékot találok, amitől azonnal jobb kedvem lesz, bár gyorsan el is múlik a cetlitől ami benne volt. Megérkezett a második lány is, de az üzenet amit küldtem Pierre-rel, hogy vigye el bulizni a lányokat, nem egészen érthetően csapódott le nála, szóval jobb lenne ha felkeresnénk.
Jobb ha túl vagyunk rajta alapon elnapoljuk a munkát és metróra pattanva "elszáguldunk" Christine bordélyába. Az oldalsó új lányoknak készült bejáraton megyünk be, igaz dolgozókat odabent nem látunk. A főnökasszony néhány perc múlva már előttünk tornyosul és afelől érdeklődik mit akartunk üzenni, mert Pierre elég hülyeségeket adott át. Lassan és minden szót kiemelve - mintha egy hülyének beszélnék, de azért nem túl látványosan csinálva - elétárom a lehetőséget, hogy össze kéne ráznia a lányokat. Látom rajta nem repes az ötlettől, hogy újra kiengedje őket, erre annyit mondok itt is tarthat házibulit minden földi jóval csak az nem lesz annyira hatásos de a semminél több. Ha ülnek a szobájukban a csajok vagy túlzottan beklikkesednek annak nem lesz jó vége. Mire mindent tisztázunk én kicsit lóti-futinak érzem magam, szóval megemlítem, hogy nagyon siettünk és taxival jöttünk ami igen drága. Ms. C. csak végigmér minket és rászól az ajtónállóra aki beengedett minket, hogy fizessen ki. Én szemrebbenés nélkül egy nevetségesen magas összeget mondok neki, az pedig csak bólint egyet és elmegy. Nemsokára visszatér a pénzünkkel, mi pedig kicsit feldobódva hagyjuk el a kupit.
Odakint felajánlom Diane-nek, hogy olyat csinálunk most ebből a potya pénzből amit nagyon szeret... Vásárolunk! Az éjszaka igen jelentős részét ruhák és cipők tengerében töltjük, és próbálunk nem kurvásnak kinéző nyári ruhákat választani. Persze Diane keze alatt gyorsan fogy a pénz és nem is zavarna, de eszembe jut valami. Felvetem neki, hogy nem kellene-e neki is valami különleges ruci a domina foglalkozásaihoz, ő pedig szaporán bólogat. Amennyit megtud ebből spórolni azt elverhetjük valami olyanra, és meglepetésemre igen nagy összeg marad meg. Bár nem mondanám, hogy üres kézzel érünk vissza Stef lakására. Atyánk és Heather is otthon van előbbi talán gondokba az utóbbi pedig a tévébe mélyedve. Stef megkérdezi miket vettünk Diane pedig lelkesen elkezdi mutogatni, és nem akarok a savanyú kis törpe lenni, szóval én is beszállok. A divat percek után látszik Stef-en, lehet eljött az ideje, hogy ő is frissítsen a ruhatárán, én pedig beterelem a szőkémet a szobánkba. Ott fogom az összes szatyrot, kiborítom a tartalmukat az ágyra, majd a tetejükre lököm Diane-t. Lovagló ülésben ráülök az egyik combjára és a fejemet a mellei közé temetem, úgy hogy semmi más ne zavarjon a világon, a kezemmel pedig simogatni kezdem ahol érem. Az ujjaim az egyetlen tűzforró pontjában mozognak ki-be amikor érzem, megnyúlnak a fogaim és megkarcolják Diane alabástrom bőrét aki erre kéjesen felnyög. Minden erőmet latba vetve elnyomom a vérszomjat a belsőmben és arra koncentrálok, ahogy a csípőmmel mozgok a combján és az ujjaimmal cirógatom. Kéjesen sóhajtozva fekszünk el egymás mellett a ruhák tetején végül. Diane-hez bújok és szavak nélkül beszélgetünk, de végül a csendet ő töri meg azzal, hogy szerinte Stef leselkedett utánunk, látta az ajtót mozdulni és mintha hallotta volna a zárat kattani. Én csak elmosolyodok, és közlöm vele nem érdekel, amíg nem feltűnően csinálja. Néhány ruhát magunkra aggatva kimegyünk a nappaliba ahol mintha mi sem történt volna, úgy ülnek Stef-ék. Leülünk Stef elé és csak úgy kulturáltan társalgunk vele, ami alatt kiderül, hogy igen feszült némi felelősség miatt, ami nem mi vagyunk. Én panaszkodok egy kicsit Ms. C. csicskáztatására, ő pedig csak annyit válaszol, hogy ha nagyon zavaró kezd lenni mondjuk neki azt, hogy ezt vele kell megbeszélnie. Ezek után nem tudom megállni a kérdést, hogy ő miért nem bíz ránk ilyen feladatokat. Félmosollyal végigmér minket és csak annyit mond eddig is ezt tettük. Megnehezítettük Juliett létét, és az a szívesség amit szereztünk az valójában az övé, amíg ő felelős értünk. Bólintok egyet, és csodálatos módon fel se húzom magam a dolgon csak közelebb csúszok Diane hideg testéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése