Hetedik fejezet (1. rész) - Veszélyes üzlet

Jó és rossz üzletek, meg rámenős rajongók

Március első másfél hete / Kéjlakban és az azt környező utcákban

A vámpírbuli utáni első hét jó és rossz hírekkel is szolgált számunkra. Sikerült pár névjegy kártyát csináltatni és elkezdtük ezt osztani az ügyfeleknek és a hét második felében már alig álltunk kinn az utcán inkább a a visszatérő vendégeket, vagy azok ismerőseit fogadtuk. Persze nem dolgoztuk magunkat halálra, és mindig jutott nekünk is valami a pénzen túl is minden látogatás után. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Diane-nek máris van három igen törzs kuncsaft státusz felé tendáló ügyfele még én csak kettőről mondhattam el ezt.
Ráadásul abból egy Darren volt, akinek igen jól mentek a banda ügyei szinte minden hétvégén voltak valami klubban, vagy ahol szükség van élő zenére. Lehet pont a jó hírektől bíztam el magam miközben utána jártam a ház átalakításának és berendezésének, mert mind a három "mesterember" nem kicsit akart átverni és elég későn láttam ezt át. Szerencsére sikerült az előleg tetemes részét vissza hisztiznem, de megint indulhattam a nulláról, szóval igen feszült voltam a kis kéjlakunk ügyében. Diane minden erejével segíteni akart, de sajnos, se a pénzügyekhez, se az alkudozáshoz nem ért igazán, de legalább lelkes. Végül fogcsikorgatva és némileg tapasztaltabban keresek új kivitelezőket és rákérdezek Stephanie-nál mikor tudna beszélni ezzel a Ms. C-vel mert igen szükségem lenne némi pénzre amit megkeresek.

Az igazi nagy szívás csak ezután jött mintegy megkoronázva az első hét végi pech sorozatomat. Késő éjjel indultunk el a "munkahelyünkről" Stephanie-hoz, egymáshoz bújva a nyirkos és hideg - én legalábbis fáztam - márciusi éjszakában. Az utca üres sehol egy lélek leszámítva egy kicsit punkos beütésű alakot, aki igen elmélyülten szívott egy cigarettát a mocskos járda szélén ülve. Csak egy sarok után tűnik fel, hogy ez bőrkabátos pasi követ minket, nem is túl mesterei módon. Odasúgom Diane-nek mi a helyzet ő pedig felveti talán mégse kéne "haza" menni mert lehet Stef zabos lesz, ha odavezetünk valakit. Megpróbáljuk néhány gyors - de nem feltűnően gyors - irány váltással és útrövidítéssel összezavarni de igen kevés sikerrel. Látni nem látom a kis kopónkat de hallom, ahogy lépdel az üres utcákon és a mi magas sarkú csizmáinkat se lopakodásra teremtették. Mikor elég messzire kerülünk tőle az egyik sikátorba - aminek két kijárata is van - behúzódunk némi szemét és kuka hegy mögé, hogy mindkét oldalról úgy ahogy takarva legyünk. Lélegzet visszafojtva - no igen elég könnyű - várjuk, ránk talál-e a követőnk, de a szerencse most mellénk szegődik nem talál meg. Igaz nem is tágít és pár perc múlva lassan haladó nagyköbcentis motorok zúgása tűnik fel. Óvatosan kilesek és meglátok egy Harley-Davidson szerű motort rajta egy hasonló ruhákba öltözött alakkal mint aki minket követett. Ennek fele sem tréfa nyilall belém a felismerés és amilyen halkan csak tudom felhívom Stef-et, hogy némi segítséget kérjek. A telefont mint mindig Heather veszi fel, de érzem szinte az ellenségességet ami belőle árad. Mikor kérem Stephanie-t csak annyit kérdez miért, és mikor elmondom, hogy bajban vagyunk, sajnálkozik egy kört kárörömmel telve, hogy Atyánk nem elérhető és lerakja a telefont. Hitetlenkedve bámulok a tompítottan világító kis készülékre és majdnem földhöz is vágom, de sikerül megnyugodnom. Diane felveti, hogy eddig nem vettek észre, hátha fel adják, ha nem akkor majd reggel előtt nem sokkal megpróbálunk kitörni és elszaladni. Rábólintok a tervre mert nekem sincs jobb ötletem és várunk. Hosszú órákat de a keresés nem lanyhul, sőt valami motozást hallok magunk mögül és meglátok egy nagydarab szakállas bőrdzsekis alakot. Még pont nem szúr ki minket, de a súlypont változásommal ledöntök egy üres üdítős dobozt és a hangra felkapja a szakállas a fejét. Diane oldalba bök, hogy a másik oldalon is van valaki, méghozzá az a hapsi aki először követett minket. Hát a kitörés ideje eljött, ezek óvatosan araszolnak befelé a sikátorba nemsokára észrevesznek minket, szóval néma jelzésekkel megbeszéljük, hogy a felpattanunk, és megpróbáljuk legázolni a kisebbiket és elfutni.

Hát a terv nem volt rossz, de kicsit elbíztuk magunkat. A nagydarab szakállas közelebb volt mint vártuk és csak annyi időm volt, hogy szembe tudtam vele fordulni  mikor egy kiáltással rám ugrott és a teljes súlyával belenyomott a betonba. Éreztem, ahogy tiltakozik a gerincem és az összes bordám a bánásmód ellen. Felhúzom a lábam amennyire csak tudom és a legérzékenyebb részén térdelem meg a sör szagú ellenfelem aki magas hangon sípolva fordul le rólam. Diane éppen leütni készült az "udvarlóm" de a bemozdulása miatt mellé üt, így inkább engem ránt fel a földről. Egy pillanatra elborít a vak düh és belerúgok egy jó nagyot a földön fetrengő férfiba mikor egy hatalmas dörrenést hallok és megmerevedek, ahogy Diane is mellettem. Hátra lesek és látom a vékonyabbik egy pisztolyt szegez az égnek, és üvölti, hogy nyugodjunk meg szépen. Látom, ahogy Diane is előrántja a forgótáras .38-át és rászegezi a másikra és viszont. Pár feszült pillanat után szinte teljesen egyszerre dördül el a két fegyver, Diane oldalán utat hasít a golyó és némileg lassulva repül tovább miután távozik belőle, de neki hál isten semmi baja nem esik, a pasi ugyanezt nem mondhatja el magáról. Nagyjából ugyanott kapott találatot mint Diane de ő üvöltve rogy a földre az oldalát markolászva. Legalábbis ez történt Diane szerint mivel én elmélyülten rugdostam a szakállast, egészen addig még erősen meg nem szorította a kezem és húzni nem kezdett maga után. Szinte repülök Diane után - ilyen kis termettel nem lehet gyorsan lépkedni - ahogy ő szalad, és még pont látom ahogy visszapillantok, amint a pisztolyos rám szegezi a fegyvert és lő. A durranást már csak akkor hallom, mikor eltűnünk az épület sarka mögött, és hallom azt is ahogy sikítva belemar a golyó a téglafalba. Minden erőnkkel iszkolunk és hátra-hátra lesünk. Mikor Diane meglátja a nagydarab fejét amint óvatosan kinéz a sikátorból, azonnal lefékez, elengedi a kezem és fordulatból lő egyet. Diane szerint az csak egy figyelmeztető lövés akart lenni, meg teljesen esélytelen lett volna, hogy találjon, de a golyó belemar a férfi arcába, és visz magával némi emléket. Bőr, szőr, hús, fül. Vérfagyasztó sikoltás közepette tűnik el a fej a látóterünkből, én pedig eközben is hallom ahogy egy nehéz bőrbakancsos láb fékez le a pár méterre lévő saroknál. Most én ragadom meg Diane kezét aki kicsit kótyagosan álldogál, és odasúgom neki veszélyes a következő sarok. Felkészülten fordulunk a sarok mögött vascsövet emelő suhanc felé és annak ideje sincs reagálni. A futás lendületét használva gyomorszájon ütöm, amitől összegörnyed és a mögöttem érkező Diane pedig olyan áll reccsentően üti meg, hogy betakarózik a pár méterrel hátrébb lévő kukával a szerencsétlen. Én csajom!

Mindkettőnk meglepetésére a sikátorból a vékony fegyveres alak támolyog ki és ránk fogja a fegyvert. Riadtan felsikítok, mert úgy érzem elkéstem, de még a világ is elmosódik mellettem, ahogy megperdülök, közben előrántom a kabátomból a pisztolyt amit Stef adott és tüzelek. A lábára célzok és ott is találom el, nem igazán akarok senkit megölni, és szó ami szó ők se nagyon akartak minket megölni először. Támadóm sikoltozva zuhan össze félig eltakarja előlünk a sikátor, majd becsúszik teljesen, úgy néz ki a haverja a fej sebe ellenére annyira jól van, hogy meneküljenek. Mi is éppen a futást fontolgatjuk mikor meghallom, a nemrég leütött delikvens nyögéseit és úgy döntök jobb ha megtudjuk miért jöttek. Kiásom a férfit, végigmérem a bandajeleit és az öltözékét - hátha még kell alapon - és megrázom mint a kutya a levizelt hátsó lábát, majd rátelepedem a mellkasára.

 - Ki küldött? - üvöltöm az arcába.
 - Nem tudom. Mikey tudja csak! - nyögi rémülten, én pedig a fejéhez nyomom az azóta bebiztosított pisztolyom - Mikey a vékony punkos csávó! Ő tudja miért vagyunk itt! Tényleg nem tudok semmit! Tényleg! - vonaglik halálos félelemben alattam.
Látom tényleg igazat mond és többet úgysem tudnék kiszedni belőle, szóval inkább a távozás mellett döntünk, mert már távolról halljuk a szirénákat. Leporoljuk egymást és a kabátunkat jobban összehúzva úgy megyünk tovább mint két riadt kis kurva akik lövöldözést hallottak. A rendőr autó lassítás nélkül, teljes erejéből szirénázva zúg el mellettünk.
Zaklatottan, kicsit megviselt ruhában de lényegében sértetlenül érünk el a lakáshoz, és belépéskor egyből Heather-t látom meg.
 - Áh! Hát visszaértetek, ahogy látom! - mondja olyan hangszínen, hogy kinyílik a bicska a zsebemben.
Érzem, ahogy a vörös düh elkap és én egy pillanatnyi gyengeségnek engedve meglovagolom. Heather előtt termek és egy erőteljes arcra mért csapással a földre küldöm. Kijózanodok mikor látom, a vért ami a száján és az orrán folyik lassan lefelé, és azt a pillanatnyi halálfélelmet ami átsuhan a szemén. Egy helyben remegve és hörögve hagyom, hogy Diane megöleljen, azért, hogy megnyugtasson, és lefogjon egyszerre. Stephanie érdeklődve jön elő a saját kis "irodájából" és végig mér minket. A vérző szőkeséget a szobájába parancsolja, majd leül és várja a beszámolónkat. Mi elmondjuk mi történt, és megkérdezem azt ami leginkább fúrja az oldalam. Szerinte is Juliett csinálta ezt a kis randevút nekünk? Stef kicsit ingatja a fejét, szerinte a Toreadorok ennyire nem egyszerűek - bármit is jelent ez - és túl egyértelmű lenne. Bár tény és való igen bosszúvágyónak és dühösnek nézett ki a legutóbbi találkozásunkkor. Mivel kivágtuk magunkat megkapjuk a dicséretünket, és annyit mond lehet többet fog levegőzni a területének a határain belül. Végül eltűnik Heather szobájában és hallom, ahogy leparancsolja őt a létrán. Mintha valahonnan távolról elkínzott sikoltásokat hallanánk és talán némi zokogást?

Mindenhez hozzá lehet szokni

Március közepéig / Utcákon és Black Rose-ban

A következő pár napot inkább a lakásban töltjük, munka és stressz mentesen. Egymással foglalkozunk leginkább, meg azzal, hogy értelmetlenül agyalunk azon, ki uszíthatta ránk ezt a bandát. Közben mintegy mellékesen feltűnik, hogy Heather-nek mindig csak a motozását halljuk őt magát nem látjuk, bár nem is töröm magam, hogy beszéljek vele. Végül az éhésg győz rajtunk, főleg rajtam, egyszerűen érzem ahogy fonnyadok belül és mint a sósav úgy marja a bensőm a vér utáni vágy. Megkérdezem Stephanie-t kölcsön tudna-e adni egy autót nekünk, mert nem szívesen mennénk metróval így, hogy gondok lehetnek. Mintha egy pillanatra felderülne Stef arca, hogy végre kimozdulunk és előveszi a fiókból a saját kocsija kulcsát és odaadja. Mivel valami jó zsúfolt helyre akarunk menni, ahol bárki rajtunk kívül elbizonytalanodik, ezért sarkon fordulok és elkérem a Black Rose-os belépő kártyáját is majd megkeressük a teljesen átlagos kissé régi - de nem feltűnően régi - kocsit aminek a kulcsát megkaptuk. Mivel utoljára úgy tizennyolc éves koromban vezettem, amikor jogsit szereztem, így kicsit félve ülök be. Majd Diane kacagásának kíséretében kiszállok, és beállítgatom az ülést, majd teszek valamit a fenekem alá, hogy kényelmesen elérjek mindent. Végül nem túl magabiztosan de hiba nélkül sikerül besorolnom a forgalomba, és tétován megindulok arra, amerre a Black Rose-t sejtem. Hát eddig mindig csak metróval mentünk és Diane se jobb ebben mint én. Egy jó óra múlva mindkettőnknek szöget üt a fejében, hogy a Black Rose nem egy elhagyatott gyártelep körül volt. Eltévedük de valami piszkos módon, és ráadásul nem is legjobb környéken araszolunk. Meglátunk egy raktárat amiből zene üteme és emberi zsivaj szűrődik ki és több elég rosszarcú alak - férfiak és nők vegyesen - járkál ki be. Én elvágyódva nézem őket, eszembe jut a vér ami bennük van, és végülis zsúfolt hely ez is, majd kivágom magam valahogy. Az álmodozásból Diane aggodalmaskodása ráz fel, és az a híre, hogy talált a kesztyűtartóban egy térképet. Igaz nem tudjuk, hol vagyunk megkérdezni meg nem lenne ildomos, de azért további egy óra után megtaláljuk az eredeti úticélunkat és sikeresen le is parkolunk. Kiszállunk és az ajtónálló orra alá dugom a plasztik kártyát, aki félre is áll az utunkból és szinte lassítás nélkül haladok át az előtéren be a lüktető tömegbe. Kitágulnak az orrlukaim és érzem, ahogy a fogaim megpróbálnak előcsusszanni, de visszaparancsolom őket, Diane kicsit riadtan és aggódva néz rám de megnyugtatom nincs semmi gond, csak gyorsan harapjunk valamit. Két nem túlzottan kapatos NH Strikers - a váos baseball csapata - kegy tárgyakba öltözött pasi ül egyedül egy asztalánál, valószínűleg előrejöttek bulizni a többek meg nemsoká ideérnek. Diane-t magam után húzva ülök le az asztalukhoz ők meg kicsit meglepődve, de azonnal flörtölni kezdenek velünk. Szó mi szó eljutunk odáig, hogy kiköveteljük mi táncolni akarunk, egészen egy sötétebb rész felé. Ahol nem figyel senki miközben lábujjhegyre állok és a nyakába mélyesztem a fogaimat. Elég jó megérzéssel hagyom abba az ivást, - talán a tapasztalat is segít - hogy csak kótyagos legyen az áldozatom, de ekkor veszem észre nem voltam elég kulturált. A szám és a nyak is véres amiből ettem, a simulást nem abbahagyva előtornászok egy zsebkendőt és megtörlöm az arcom miközben lenyalom a vért a feltűnő helyekről. Mire végzek Diane is kipirultabban ringatja magát a saját férfija mellett, én pedig odasietek hozzá és a fiúktól elnézést kérünk de mielőtt nagyon belemerülünk az estébe bepúderezzük az orrunkat. A női mosdó ajtaját lendületesn lököm be és behúzódok a takarásába miután belépek, majd Diane-t is behúzom. Enyhén remegve hatalmasra tágult pupillákkal nézek rá és mondom neki, nincs nagy erőm udvarolgatni de még dolgozni se kell valaki. Ő a fejét tekergetve felméri a terpet majd mikor, csak egyetlen lány van kinn a mosdók előtt odalép hozzá, hogy kérdezzen valamit. Én pedig előregörnyedve halkan mint egy macska mögé osonok és a lábát kirúgva az egyik nyitva tátongó fülke felé hajítom. Jó reflexei vannak, így fél térdre esik csak bár így is beveri a fejét a tartályba, én pedig éhesen ugrom utána és a haját félre söpörve vágom bele a fogam. Hallom, hogy Diane becsukja ránk az ajtót és beszélget pár másik nővel, hogy benn van a barátnője és rossz az ajtó. A bentről kiszűrödő nyögések meg bármit takarhatnak ugye. Mikor végzek felültetem az ájult lányt a wc-re és lehúzom azt, majd elhagyjuk a mosdót Diane-el közösen. Már nem mardos az éhség, de azért még tudnék még enni, így keresni kezdek. Egy ötfős társaságból elhozunk két magányos pasit akiket hátra viszünk és dolgozunk is rajtuk egy kicsit. Igaz ők is meglepődnek először de azért álló farokkal igen nehéz nemet mondani, szóval nem hajtanak el, és végre jóllakottan lépek ki újra a nagy terembe. Az a tudat is elégedettséggel tölt el, hogy sikerült egy újabb névjegyet átadnom valakinek remélem visszajáró vendég lesz.
Elviszem és megtáncoltatom Diane-t közben azért belém vág a felismerés, egyre könnyebben veszem ezt a lopjunk vért másoktól dolgot. Hát mondjuk vagy megszokom egy idő után vagy megőrülök, mikor ezt elmondom Diane-nek ő is egyetért, és megállapodunk abban, hogy komolyabban bántani nem akarunk senkit. Kikapcsolódás közben jut eszembe, hogy hátha van itt valami olyan vértestvér aki ismeri az utcai bandákat vagy azt a Ms. C.-t mert Atyánk nem töri össze magát, hogy megbeszéljen vele egy időpontot. Némi nézelődés után Nicket látjuk meg nem messze magunktól a táncparketten egy magas szőkeséggel, bár abból sokat nem látunk. Odasúgom Diane-nek, hogy ha nem mennek be egy boxba vagy szobába, akkor követjük őket és beszélgetünk Nickkel egy kicsit. Amikor leülnek a bárpulthoz és Nick rendel valamit a szőkének mi is megindulunk, hogy az Adonisz melletti két üres bárszéket még eltudjuk foglalni. Felmászok a székre és elkezdem sokat sejtetően köszörülni a torkomat, először a szőkeség fordul felém. Hát van mit nézni rajta, mert nem takar sokat a ruhája és az is inkább csak kiemeli azt amit elkéne takarni. Igazi műnő de a jobban megalkotott fajtából, bárki is csinálta van pénze. Nos igen Nicknek van pénze. Végül a célszemélyünk is felénk fordul némi bosszúsággal a szemében, de mikor felismer minket kíváncsiság költözik bele. Üdvözöljük egymást és rákérdezek, tud-e valamit az utcákról ha már olyan szaga van mint egy marihuána ültetvénynek. Először merev maszkká dermed az arca - itt elbizonytalanodom egy kicsit - majd nevetni kezd és csak annyit mond kérdezzünk nyugodtan. Egy pohár alátétre felfirkantom a banda jelét amit a dzsekijükön láttam és az elé tolom. Mindketten - Nick és a szőkeség is - ránéznek és látszik felismerték a jelet. A nő nem beszél annyit, mintha Nick alárendeltje lenne, de amit tudnak azt elmondják, elsősorban a banda nevét. Red Rebels. Hát nem igazán biztatnak minket, sőt szerintük ezek bármit elvállalnak némi pénzért, de ha a becsületüket sértik meg akkor akár ingyen is bosszút állnak. Itt kényelmetlenül fészkelődni kezdünk és sokatmondóan pillantgatunk egymásra, miközben Nick nagyjából elírja merre szoktak lógni és faggatózik kicsit miért is fontos ez nekünk. Nem nagyon akaródzik, hogy ezt elmondjuk nekik, így éppen egy kényes vértestvéreket éríntő kérdést akarok feltenni amikor felemeli a kezét és csöndre int vele.
 - Carol! Menj csavard el valakinek a fejét, majd szólok ha hiányzol! - szól a szőkének oda maga mellett aki csak bólint egyet és Nickhez simulva csókot lehel az arcára majd távozik.
Ezt kicsit furcsállom, azt hittem a gót lánnyal vannak együtt de ez nem az én dolgom. Végül felteszem a kérdésem ami elvileg valami nagy udvariatlanság lenne, de hátha elnézi nekem, mert fiatal vagyok. Megkérdem a klánját és mikor megkapjuk a választ Diane megélénkül mert Ms. C klánja is ugyanaz mint az övé. Leírjuk neki, hogy néz ki a nő akit keresünk - korai negyvenes, magas, szőke, izmos és fejnyi dudái vannak - erre ő csak elvigyorodik, és biztosít róla, hogy ismeri őt, sőt elmondja újra a teljes nevét és most jobban sikerül figyelni. Elmondom, hogy munka ügyben kért tőlünk tanácsot de elérhetőséget nem adott, meg mi meg szívesen segítünk neki, mert hosszúak az éjszakák. Ő mindentudó vigyorral adja meg személyi asszisztensének a számát, amit gyorsan fel is írunk a telefonba. Még távozás előtt, hirtelen ötlettől vezérelve megkérdem, hogyan tudnánk eljutni Stef birtokának a széléig ő pedig, leír egy gyors és részletes utat nekünk. Visszafelé az út alig negyedóra a arcomról meg ég a bőr, hogy ennyire sikerült idefele eltévedni. 

Nicholas "Nick" Johnson
- Te ez nem egy Toreador?
- Nem, Ventrue... Tudom, én is így néztem először!

Egy komoly tárgyalás

Március közepi három éjjel / Otthon és Christine kuplejárában

Még aznap éjjel felhívom a kapott számot, amit az asszisztens vesz fel, én elmondom ki vagyok és hogy üzleti ügyben keresem Ms. Winterson-t. Arra kérnek telefonáljak egy fél órával később, mert épp fontos ügyek kötik le, szóval illedelmesen lerakom a telefont és várok egy negyven percet majd újra telefonálok, és most kihangosítva lerakom a telefont a dohányzó asztalra és leülök Diane mellé a kanapéra. Most sikerül Ms. Winterson-t elérni és némi magyarázkodás után be ugrik neki, kik is vagyunk. Mivel a társalgás amit folytatni akarunk nem telefon téma megbeszélünk egy biztonságos helyen egy találkozót. Ez holnapután hajnali egyet jelent Ms. Winterson kuplerájában, de annyira nem zavar a dolog, az a nő elég félelmetesen nézet ki ahhoz, hogy elriasszon pár motorost banditát.A telefon hívás után nem sokkal Stephanie is megérkezik és én őszintén elmondom neki, hogy nagyon be vagyunk rezelve és jó lenne, azért ha velünk jönne. Ő annyit közöl csak, hogy most a saját területének a megfigyelésével elég gondja van, de tud mellénk adni valakit aki sofőrként és testőrként is helytáll majd mellettünk. Végülis ez sem hangzik rosszul, főleg úgy, hogy nem nekem kell vezetni ezentúl, szóval elveimet feladva elfogadom a szívességét. Továbbá előhalászom a térképet amit még Diane talált és már bejelöltük rajta a banda területét, hogy segítsen nekünk egy kicsit a földrajzban. Stef felhúzott szemöldökkel néz rám és a térképre, aztán elmagyarázom neki, hogy örülnénk, ha bejelölné, hogy nagyjából merre vannak az ő és atyja birtokának a határai. A fejét csóválva egy piros tollal bejelölgeti nekünk a határokat, majd némi gondolkodás után egy másik kört is rajzol amibe Christine Winterson nevet írja. Na most már biztos nem tévedünk el jelenti ki ezek után, én meg pont eléggé szégyellem magam, hogy ne sértődjek meg.
Másnap egy szép nagy Joe nevű férfit mutat be nekünk Stephanie és mindkettőnk számára vázolja, mik is a feladatai. Hát a pasi úgy issza Stef minden szavát mintha valami ambrosia lenne, és mikor kilátásba helyezi, hogy ha panaszt teszünk rá akkor nála felel a pasiba ránk pillantva is szolgálatkézség költözik. Hát elég megfélemlítő az tény, és az ablakon kinézve látom új kocsi is jár hozzá. Egy kicsit robusztusabb Ford sötétített ablakokkal hátul. Hát legalább úgy járunk kelünk majd mintha fontos emberek lennénk.
A következő nap a megbeszélt időpontba, az Elysiumon viselt kosztümeinkbe öltözve megjelenünk az épület előtt amit Ms. C kupinak használ. Egy igen hosszú, három emeletes szálló a cégér bántó vörös színnel hirdeti, hogy itt pár órára is lehet szobákat foglalni. Joe kiszáll a kocsiból és felméri a terepet miközben kinyitja nekünk az ajtót, mindketten meglepődünk Diane-nel de azért kiszállunk. Nem nagyon vagyunk hozzászokva ehhez a bánásmódhoz. Egymás kezét megfogva nagy léptekkel a bejárathoz megyünk amit a benn őrködő gorilla nyit ki nekünk - huh - és belépünk az előtérbe. Ami egyszerre csodálatos és borzalmas. Maga az előtér méretei igen impozánsak és ezt az érzést a belmagasság és a két egymással szemben felfelé kunkorodó lépcsősor is megerősítik. A berendezés drága, még a tapéta is olyan elit hangulatot sugároz, a falakon gyertya tartókra hajazó lámpák vannak felszerelve és a fűtés melege minden oldalról körbeölel. Ellenben a kuncsaftok és a lányok igen elrettentő ellenpontot alkotnak. Csak bőrt, latexet és fémet látok mindenhol. Amott egy kopaszra nyírt lány kényeztet egy bibírcsókos képű faszit, a lépcsőn egy korbáccsal terelgeti le egy uniformisba öltözött domina az egyik ügyfelet, még valahol a perifériám szélén látom, ahogy egy pofon csattan el és egy lány a földre hanyatlik kényes nyögés közepette. Kicsit feszülten egymás kezét jobban szorítva topogunk oda a bejárattal szemben lévő "recepióhoz" ami mögött egy tiszta átlagos kinézetű nő ül. Mikor megmondjuk miért is jöttünk odaint egy lányt, hogy kísérjen el minket, de az a lány már nem ennyire visszafogottan néz ki. Tele van piercinggel és minden egyes piercingből egy lánc vezet valahova egy másikhoz, főleg a mellei és a puncija között feszülő hármas lánc tűnik igen fájdalmasnak. Ő üdvözöl minket, majd előttünk csilingelve mutatja az utat. Hála az égnek gyorsan kikerülünk a hallból és egy szépen diszített folyóson keresztül egy várószoba féleségbe jutunk, ahol egy szép nagy vörös bőrrel fedett két szárnyú ajtó vár minket. A csilingelő lány elnézést kér, belép és behúzza maga mögött az ajtót majd pár perc múlva kilép és szélesre tárja előttünk. Ez a szoba sem éppen apró szinte elveszik a túl végében álló hatalmas tölgyfa íróasztal Ms. Winterson-nal mögötte. Bár igaz más dolgok is felkeltik az ember figyelmét, a sok faliszekrény és az a vassal megerősített baldachinos ágy amin külön hely van láncoknak és bilincseknek. A házigazdánk csak odaint nekünk, hogy menjünk az asztalához, majd a kölcsönös üdvözlés után hellyel kínál minket, én szinte eltűnök a magas támlás, süppedős fotelban. Az udvariassági körök után - időjárás, megszoktuk-e már magunkat etc. - Ms. Winterson rátér az üzletre. Mivel Juliett vendégköre igen elbizonytalanodott három lány gyors eltűnése után, valami új biztosabb hely után néznének, de neki ilyen teljesen átlagos ügyfelekkel nincs tapasztalata és a lányai is kicsit túl extravagánsak. Kicsit! Hát elmondjuk neki, hogy az első tapasztalatok után igen mi is az új lányokat javasolnánk, méghozzá úgy általában relatív újakat. Olyanokat akik egy évnél régebb óta nem nagyon dolgoznak a szakmában és azt is utcán tették. Leginkább a kicsit problémásabb lányok jöhetnek szóba akiktől a stricik szívesen megszabadulnak főleg, ha még pénzt is kapnak értük. Persze kell valami tapasztaltabb és idősebb lány is aki összefogja őket és terelgeti az ügyes bajos kis dolgaikat amire Ms. C nem ér rá. Ő csak bólogat és figyeli, hogy mi ketten mit ötletelünk, csak akkor szólal, meg ha kérdezzük. Például arról mennyi bevétele van itt a lányoknak, hol laknak, mennyire vigyáznak rájuk és mennyire erőszakosak velük teljesítmény ügyben. Hát kiderül, hogy ez a hely alapból drága de a százalékos hasznuk a lányoknak ugyanannyi, mint Juliettnél volt nekünk szóval jól keresnek, bár a munka is elég bizarr. Továbbá a a legfelső emeleten laknak a lányok, teljes összkomfortban, mindegyiknek külön lakása van ott. Ezentúl igen, igen vigyáznak a lányokra és az egészségükre is, még házi orvosuk is van hisz ebben a munkastílusban sűrűk a kisebb nagyobb sebek, de nem ő okozza őket. Esetleg eljátszadozik egy-egy lánnyal de vigyáz rájuk, ha erőszakot alkalmaz akkor valami életbe vágó hibát kell elkövessen a szerencsétlen. Ebből leszűröm, hogy kb ugyan-olyan a hely mint Julietté, csak közelebb laknak így tényleg könnyebb megvédeni és megfigyelni a lányokat. A fejem hátsó traktusában mocorog egy kérdés amit végül felteszek, hogy mi van ha egy lány kiöregszik, vagy nagyon ki akar lépni, erre Ms. Winterson csak rám mosolyog és ennyit mond.
 - Először megpróbálom, meggyőzni, hogy maradjon és ha nem megy, akkor elfelejti, hogy valaha is itt dolgozott és mehet ahova akar.
Ettől még a hátamon is feláll a szőr, bár ami elképesztő, hogy nem tűnt úgy mint akit komolyan foglalkoztat mi lesz azokkal akik kilépnek tőle, és nem azért mert a folyóba dobatja őket. Ijesztő ez a nő, de az üzlet az üzlet. Felvetem, talán át kéne alakítani a helyet, úgy, hogy a normális ügyfelek ne találkozzanak a nem nekik szánt lányokkal és az új lányoknak se kéne sokat lógni velük, mert lehet, hogy nagyon gyorsan berezelnek, vagy elmegy minden munkakedvük. Végül addig kéretjük magunkat még újra felkér minket, hogy mivel nekünk megvan a megfelelő ismeretségi körünk, ugyan intézzük már mi el a lányok beszerzését. Neki első körben négyre lenne szüksége és egy tapasztaltabbra ahogy mi fogalmaztunk. Diane némi gondolkodás után felveti, hogy ismer egy megfelelő lányt, a bökkenő az, hogy még mindig Juliettnek dolgozik. Ms. Winterson annyit mond úgy szerezzük, meg ahogy tudjuk, de ő ebből szeretne látszólag amennyire csak lehet kimaradni. Hát az nagy falat lesz gondolom magamban, de megoldható azért, először úgyis csak a friss lányok kellenek. Látom a nőn, hogy éppen készülne lezárni a tárgyalásunkat, mikor belekezdek a monológomba ami arról szól mit is várunk el cserébe. Ms. C visszaereszkedik a székébe és figyelmesen végighallgatja amíg elmondom, hogy szeretnénk némi pénzt - úgy annyit amiből át tudom alakítani a saját helyünk - néhány megbízható munkás nevét, hisz ő is nemsokára átalakít és egy lányt aki konszolidáltan néz ki de elég jártas a BDSM-ben.  Mikor befejezem Ms. Winterson csak felhúzza az egyik szemöldökét és annyit kérdez, netán mi is vállakozást indítunk, erre annyit mondnuk, hogy csak kicsibe és visszajáró ügyfelekre építünk, ami "nekünk" elég. Ennek hallatán újra kicsit feszélyező mosoly terült szét az arcán, majd kezet ráz velünk (jó erős a szorítása) és személyesen kísér ki minket.
Joe azonnal odalép hozzánk amint megjelenünk és biztosít róla, hogy nem járt erre senki, majd megkérdezi hova megyünk, Diane csak annyit mond haza. Fura szó arra ahova tartunk, de lassan igaz. Mivel Stephanie éppen ott van, gyorsan ki is fagatt minket arról, hogyan ment a tárgyalásunk. Mi elmondunk neki mindent, és igaz kicsit kérdőn néz ránk, de nincs ellenvetése azzal amit tervezünk. Nem egy-két nap lesz az már biztos.

Christine Winterson (Ms. C)