A tapasztalt és az egyszerű
Március utolsó két hete / Utcákon
Az elkövetkező napokban én a régi utcai kapcsolatomat próbálom megmozgatni, még Diane azon agyal, hogy tudnánk kapcsolatba lépni Debra-val akit Juliettnél ismert meg. Persze próbálok segíteni neki ebben az agymunkában, és annyira jutunk, hogy meg kell keresni felajánlani, és szinte azonnal elhozni, ha jöni akar, vagy csak azért nem mert eljönni mert túlzottan fél Juliettől. Ha nem érdekli az üzlet akkor kénytelenek vagyunk teljesen másfelé keresni majd megfelelő "tyúkanyót", de hátha lesz egy kis szerencsénk is.
Végül sikerül, elérnem azt a régi tapasztalt és kiöregedett kurvát aki igen jó kapcsolatokkal rendelkezik. Igaz alig van túl a negyvenes évei felén de mindenki csak Nagyinak szólítja, és minden irányba - lefele és felfele is - szép kis információs hálózata van. Egy gyors és kellően információ szegény telefonbeszélgetés után megbeszélünk egy találkozót, egy kis kifőzdében ahol négyen leszünk ott. Ő, mi ketten és egy kis boríték benne régóta halott emberek képével.
Joe visz minket a találka helyre, ahogy az elmúlt napokban is ő vitt minket "dolgozni" és "szórakozni" is mindenhova. Vámpírság ide, természetfeletti képességek oda én azért nyugodtabbnak érzem magam, hogy egy sportos, erős férfi kísérget minket mindenhova, sőt még egész jó beszélő viszonyt is sikerül kialakítani vele. A mocskos kis bárszerűség, így éjjel nem büszkélkedhet sok vendéggel, így azonnal belépés után feltűnik a pultnál ülő Nagyi, és gyorsan mellé is telepszünk. Alaposan megbámul engem, majd közli nem semmi palit találhattam magamnak, ha ilyen plasztikára futotta - hát igen az arcom megváltozott ugye -, majd kérdőn méri végig Diane-t de megnyugtatom, hogy jó barátom és üzlettársam. Mikor előadjuk, hogy nekünk aránylag fiatal - tizennyolc és úgy huszonnégy közötti - és nem túl tapasztalat, vagy problémás lányok kellenek nagy szemeket mereszt ránk. Megnyugtatom, nem most vágtam bele az ember kereskedelembe, csak egy kupleráj tulaja megbízott, hogy pár új lányt keressek. Mikor átnyújtom a borítékot, hangsúlyozom, hogy nem elrabolt lányokat akarok látni, hanem akik lecsúsztak ide és nem nagyon tudnak hova fordulni már. Nagyi csak annyit mond, hogy olyanok kellenek mint amilyen én voltam, én keskeny csíkká húzom össze a szám és csak bólintok.
Két nap múlva egy sms-t kapok egy időponttal és egy szóval: Ugyanott. Teljesen hozzászoktam Joe figyelő védelméhez, így csak elég későn, bőven a belépés után szúrom ki a gyanús férfit az egyik asztalnál. Bőrkabátja a székére van feldobva kifordítva, keze ügyében egy pohár benne valami vodka szerűséggel, de meglátom a kezén a véres punk koponya tetoválást ami a Red Rebels motoros banda jele. Kicsit túl feltűnően is bámulom meg, mert gyorsan kezet cserél a poharán, majd ahogy a pult felé igyekszünk ő felpattan, veszi a kabátját és kimegy de látom egy mobilt kapar elő valamelyik zsebéből. Diane fülébe súgom, hogy gond van majd odasietünk a kapcsolatomhoz és csak ennyit mondok:
- Gyorsan add meg a helyet és az időt, ezt a helyet öt perc múlva rommá fogják lőni valószínűleg!
Nagyi riadtan néz rám, majd a kezembe nyom egy gyűrött jegyzetlapot amin egy utcasarok címe áll és egy két óra múlva esedékes időpont. Megköszönni sincs időm a nő máris feláll, odaköszön a csaposnak és a pultra csap egy tízest majd a hátsó ajtón távozik. Mindketten nagyon kedvesen mosolygunk a csaposra és készülök megválni némi pénztől, de látom itt nem nagyon fogunk elérni semmit az idő meg hirtelen nagyon fontos tényező lett. A telefonomat előkapva lesek ki a portálüvegen, de még nincsenek ott ádáz motorosok, és amikor Joe felveszi megkérem, hogy gördüljön ide közvetlen a kifőzde elé, és mi beugrunk, valószínű, hogy követni fognak.
Alighogy elindultunk, máris meglátjuk mindhárman a bárban iszogató férfit amint motoron követ minket, úgy körülbelül három méter távolságából, hát nem egy zseni az tény. Joe először egy kis gyorsítás utáni hirtelen fékezéssel próbálja beugratni, de amennyire hülye annyira jól is vezet, szóval nem dől be a trükknek. A javaslatomra megpróbáljuk lerázni, bár egy motort ez nem egyszerű bármilyen sűrű is a forgalom. Nem is igen sikerül de szert teszünk úgy fél utca előnyre ami azért elég arra, hogy valami mást is kitaláljunk. Arra gyorsan ráébredünk Diane-nel, hogy nem jutunk sehova, ha kergetőzünk vele, és előbb utóbb megjönnek a haverjai is, nekünk meg jelenésünk van. Végül Diane veti fel, hogy talán meg kéne valahol állni és elkapni a motorost. Az ötlet tetszetős és egy elhagyatott Wal-Mart parkolóba fordul be Joe mikor úgy látja eldöntöttük mint szeretnénk. Ahogy benn vagyunk, annyit mondok Joe-nak, mi kiugrunk az egyik itt maradt kocsi mögött, ő meg menjen tovább mintha, csak áthajtana a parkolón, a sötétített ablakok miatt úgyse látja benn ülünk-e még. De azért, ha meghallja a lövéseket forduljon vissza, mert nagyon valószínű, hogy szükség lesz a segítségére.
Kecsesen és szinte horzsolások nélkül ugrunk ki az épphogy lassító kocsiból, majd behúzódunk egy parkoló autó mögé, és pisztolyainkat a bejáratra szegezzük. Ahol máris feltűnik a Harley-s és lassítás nélkül megy Joe után, mi pedig megvárjuk még elég közel ér ahhoz, hogy biztonsággal rálőjünk az első kerékre. Én lövök először az automatámból - ez a lövöldözés dolog kezd aggasztóan mindennapos lenni fut át rajtam - és látom, ahogy a nagy gumiabroncsba mélyed a töltény de csak megremeg a sofőr kezében a kormány. Nem úgy Diane közvetlen utánam kilőtt golyójától, amitől konkrétan cafatokra robban az egész első kerék a motor pedig utasával együtt némi repülésbe kezd. A becsapódást a motor bírja jobban, még innen is látom, ahogy a combcsontja egyik darabja véresen mered elő a lábából, a keze is igen furcsa szögben áll, és az arca is igen lesúrolt. Bár az üvöltésének a hangszínéből is lehet sejteni, hogy nem a legjobb napját éli át, de azért odaszaladunk és megpróbálom még rosszabbá tenni. Kicsit megrázom, de azért, úgy hogy további sebeket ne okozzak és ráfogom a fegyvert, és megkérem, hogy beszéljen. A fájdalom és a bandaszellem keveréke elég akaraterőt biztosít neki - vagy csak delirium közeli állapotban van - hogy kiröhögjön két ordítás közt. Ellenben mikor Diane felveti neki az ötletet, hogy ha hajlandó elmondani ezt, azt még a végén kórházba kerül egyből érdeklődőbb lesz. Sajnos a bandáról sok újdonságot nem tudunk meg csak annyit, hogy a főnök immár becsületbeli ügynek tekinti az elkapásunkat élve, vagy halva. Hát nem jó hírek, de megtudjuk, hogy neki kell leadnia a jelzést a többieknek, hogy hova kell menniük. Az elsősegély fejében rábeszéljük, hogy idehívja a haverjait, és majd azt mondja neki, csőbe húzták és ez lett belőle, ami igaz is. Mikor befejezte a beszélgetést, a telefont odaadom Diane-nek aki tapos rajta párat, majd távozunk az időközben a parkolóba visszaálló Joe felé. A bandatag követelőzően utánunk kiált de én már telefonálok, hívom a mentőket és elmondom baleset történt, és mintha lövéseket is hallottunk volna. Így legalább a rendőrséggel el leszenek a mi kis Lázadóink egy ideig.
A papíron leírt helyen és időben megjelenünk, ott pedig csak egy feltűnően stricis ruhákba bújt ember vár ránk. Joe-t megkérem szálljon ki velünk és legyen hallgatag fenyegetés mögöttünk, mégsem a város legjobb részén vagyunk újfent. A strici alaposan végigmér minket némi lesajnáló mosollyal, majd a testőrünket meglátva próbálja semlegesbe rendezni az arcvonásait és üdvözöl minket, mikor elé érünk. Kicsit puhatolózik mire is kell nekünk egy lány, elmondom neki, hogy én csak egy közvetítő vagyok egy nyílvánosház felé, szóval nem velem üzletel, hanem lényegében egy nagykutyával. Kicsit gyanakodva mér végig minket, majd belekezd egy leírásába akit talán megfelelhet nekünk. Fiatal, szép és igen makrancos. Megkérem, hogy minden további beszélgetés előtt, jó lenne, ha láthatnám a lányt, és beszélhetnék vele. A strici csak az ajkát rágva bólint egyet és eliramodik, de egy jó tíz perc múlva egy tényleg fiatal szőke, kék szemű lánykát vezet a nyakánál fogva elénk. Diane és én elkezdünk beszélgetni a lánnyal arról, ki ő, honnan került ide úgy mintha a stricije nem itt állna mellette. Mikor a lány késik a válasszal a pasi már pofonra emeli a kezét de én csak metszőn rápillantok és az bocsánatkérőn mosolyogva ereszti le a kezét. A lányt June-nak hívják alig múlt tizenkilenc éves egy így is már jó egy éve dolgozik ennek az állatnak amióta lelépett otthonról. Ezt abból is látni, hogy több zúzódás is van rajta és elöl is hiányzik két foga, de még ezen hibák ellenére is nagyon szép lány, egy kis törődéssel gyönyörűséget lehetne varázsolni belőle. Tapasztalt de annyira nem, hogy teljesen kiüresedett legyen, hisz még mindig küzd, én pedig felajánlom neki a munkát. A saját szobára nagyot néz, mert ők hárman alszanak egy szobában és az hogy a kapott pénze közel háromszorosa az eddiginek szintén érdekli. Megkérdezi, hogy mégis hol a buktató az egészben én annyit mondok, hogy dugni továbbra is ismeretlenekkel kell, de lesz szoba, kaja, orvos, pénz. Ugyanaz a szar csak szebb csomagolásban. Végül June rábólint a dologra én pedig felajánlom a Christine által meghatározott összeg harmadát, némi alkudozás után a felénél állapodunk meg én pedig felhívom Ms. Winterson-t. Az asszisztense kapcsolja is ahogy elmondom ki vagyok, majd megkérem Ms. Winterson-t, hogy küldje már el a pénzt használt tízes, húszasokban egy olyan emberrel, aki "haza" is viszi az új lányát. Amíg várunk Diane is elbeszélget June-nal egy kicsit én pedig próbálok minnél jegesebbnek tűnni, nehogy a stricinek csacsogni támadjon kedve. Egy környékből kicsit kirívó autó parkol le mellettünk belőle meg egy magas és izmos de elég brutális arcú férfi száll ki. Kezében egy zsírfoltos papírzacskó, a hóna alatt meg biztos izzadásgátlót tart. Odalép hozzánk lányokhoz, és bemutatkozik. Az én kéznyújtásom elfogadja és alaposan végig is mér de Diane-t csak egy fejbólintással és egy hivatalos mégis udvarias "Hölgyem" köszöntéssel üdvözli. Nos lehet, hogy tudja mik azok a vámpírok de engem nem ismert fel, bár nem is vagyok sápadt mint Diane. Pierre - így hívják a futárt - átadja a zacskót a stricinek aki nagy igyekezettel számolgatja a gyűrött pénzt, és a lányt nem engedi egy lépést se távoldoni magától. Felhasználva a közvetlenséget amivel Pierre irányomba mutat kicsit beszélgetek vele, megtudom, ő egy személyes ügyintéző és testőrszerűség a kupiban és azt, hogy a striciről megegyezik a lesúlytó véleményünk. Mikor végre átsázmolta a kis zsugori pöcs a pénzt engedi, hogy Pierre elvezzesse June-t az autó felé. Mi is beszállunk a sajátunkba és elhagyatott, magányos ürességben hagyjuk az utcát.
Az étkezéseinket inkább csak a pár - talán majd - fix ügyfélre szorítjuk, plusz nagy zsúfolt nyilvános helyre, nem is nagyon járunk máshova el, még Joe-val se. Jobb nem kísérteni a sorsot, és ezt Nagyi is így gondolja mert most már egyből sms-ben kapom meg a következő találka helyet pár nappal később. Ez egy sokkal jobb városrészben van, egy olyan bárban ahol a box üléseit bőrrel vonják be. Nos itt nagyon valószínű, hogy nem ütnek rajtunk motoros bandák, de azért figyelünk minden rezdülésre. Odabenn egy jól szituált negyvenes úriember fogad minket egy testőrrel az oldalán. Ők lényegében eltorlaszolják a boxba a belátást amíg mi négyen üzletről beszélünk benn, ugyanis már itt van a lány is akit nekünk szánnak. Rachel - ő ráhel-nek ejti - egy igazi csöcsös faros latinos nő, hosszú fekete hajjal és mély barna szemmel. Az arca bájosnak mondható csak az a fertelmesen mély butaság rontja az összképet ami a szeméből ásít ki. Fel sem fogja, hogy mi a további sorsáról beszélgetünk és teljesen gyanútlanul válaszolgat a kérdéseinkre is. Húsz éves de már három éve dolgozik itt, és azért került ide mert a többi szakma túlzottan megterhelő és stresszes volt itt meg csak tartania kell a fenekét, meg persze kinn állni néha hidegben és esőben is. Amikor kiderül, hogy a saját szobáját se neki kell takarítani és lényegében, ő csak várna és bejönne valaki megdugni őt kicsit élénkebben kezd el érdeklődni, én pedig érzem, ahogy a józan eszemnek ez a nő bevisz egy gyomorszájra mért ütést. Amikor az arcom fintorba rándul arra, hogy neki mindegy csak tudjon néha csini cuccokat venni mert az jó a "menedzsere" együttérzően rám mosolyog és már értem miért akar megszabadulni tőle. Nem hoz több pénzt a butasága miatt mint más de irtózatosan fárasztó, pedig ez aztán nem agymunka. Gyors egyezkedés és tárgyalás után megegyezünk valamivel kevesebb összegben mint amit az előző lányért fizettünk, és most már egyenesen Pierre-t hívom aki fél óra múlva meg is érkezik, és miután lebonyolítottuk az üzletet és rácsapta Rachel-re az ajtót csak ennyit mond.
- Ezért még a fele is sok lenne.
Én cinkosan elvigyorodom, Diane meg próbálja visszatartani a kitörő nevetését de nincs mit tenni, ez a lány olyan egyszerű, hogy isteni is erre a munkára teremtette.
Végül sikerül, elérnem azt a régi tapasztalt és kiöregedett kurvát aki igen jó kapcsolatokkal rendelkezik. Igaz alig van túl a negyvenes évei felén de mindenki csak Nagyinak szólítja, és minden irányba - lefele és felfele is - szép kis információs hálózata van. Egy gyors és kellően információ szegény telefonbeszélgetés után megbeszélünk egy találkozót, egy kis kifőzdében ahol négyen leszünk ott. Ő, mi ketten és egy kis boríték benne régóta halott emberek képével.
Joe visz minket a találka helyre, ahogy az elmúlt napokban is ő vitt minket "dolgozni" és "szórakozni" is mindenhova. Vámpírság ide, természetfeletti képességek oda én azért nyugodtabbnak érzem magam, hogy egy sportos, erős férfi kísérget minket mindenhova, sőt még egész jó beszélő viszonyt is sikerül kialakítani vele. A mocskos kis bárszerűség, így éjjel nem büszkélkedhet sok vendéggel, így azonnal belépés után feltűnik a pultnál ülő Nagyi, és gyorsan mellé is telepszünk. Alaposan megbámul engem, majd közli nem semmi palit találhattam magamnak, ha ilyen plasztikára futotta - hát igen az arcom megváltozott ugye -, majd kérdőn méri végig Diane-t de megnyugtatom, hogy jó barátom és üzlettársam. Mikor előadjuk, hogy nekünk aránylag fiatal - tizennyolc és úgy huszonnégy közötti - és nem túl tapasztalat, vagy problémás lányok kellenek nagy szemeket mereszt ránk. Megnyugtatom, nem most vágtam bele az ember kereskedelembe, csak egy kupleráj tulaja megbízott, hogy pár új lányt keressek. Mikor átnyújtom a borítékot, hangsúlyozom, hogy nem elrabolt lányokat akarok látni, hanem akik lecsúsztak ide és nem nagyon tudnak hova fordulni már. Nagyi csak annyit mond, hogy olyanok kellenek mint amilyen én voltam, én keskeny csíkká húzom össze a szám és csak bólintok.
Két nap múlva egy sms-t kapok egy időponttal és egy szóval: Ugyanott. Teljesen hozzászoktam Joe figyelő védelméhez, így csak elég későn, bőven a belépés után szúrom ki a gyanús férfit az egyik asztalnál. Bőrkabátja a székére van feldobva kifordítva, keze ügyében egy pohár benne valami vodka szerűséggel, de meglátom a kezén a véres punk koponya tetoválást ami a Red Rebels motoros banda jele. Kicsit túl feltűnően is bámulom meg, mert gyorsan kezet cserél a poharán, majd ahogy a pult felé igyekszünk ő felpattan, veszi a kabátját és kimegy de látom egy mobilt kapar elő valamelyik zsebéből. Diane fülébe súgom, hogy gond van majd odasietünk a kapcsolatomhoz és csak ennyit mondok:
- Gyorsan add meg a helyet és az időt, ezt a helyet öt perc múlva rommá fogják lőni valószínűleg!
Nagyi riadtan néz rám, majd a kezembe nyom egy gyűrött jegyzetlapot amin egy utcasarok címe áll és egy két óra múlva esedékes időpont. Megköszönni sincs időm a nő máris feláll, odaköszön a csaposnak és a pultra csap egy tízest majd a hátsó ajtón távozik. Mindketten nagyon kedvesen mosolygunk a csaposra és készülök megválni némi pénztől, de látom itt nem nagyon fogunk elérni semmit az idő meg hirtelen nagyon fontos tényező lett. A telefonomat előkapva lesek ki a portálüvegen, de még nincsenek ott ádáz motorosok, és amikor Joe felveszi megkérem, hogy gördüljön ide közvetlen a kifőzde elé, és mi beugrunk, valószínű, hogy követni fognak.
Alighogy elindultunk, máris meglátjuk mindhárman a bárban iszogató férfit amint motoron követ minket, úgy körülbelül három méter távolságából, hát nem egy zseni az tény. Joe először egy kis gyorsítás utáni hirtelen fékezéssel próbálja beugratni, de amennyire hülye annyira jól is vezet, szóval nem dől be a trükknek. A javaslatomra megpróbáljuk lerázni, bár egy motort ez nem egyszerű bármilyen sűrű is a forgalom. Nem is igen sikerül de szert teszünk úgy fél utca előnyre ami azért elég arra, hogy valami mást is kitaláljunk. Arra gyorsan ráébredünk Diane-nel, hogy nem jutunk sehova, ha kergetőzünk vele, és előbb utóbb megjönnek a haverjai is, nekünk meg jelenésünk van. Végül Diane veti fel, hogy talán meg kéne valahol állni és elkapni a motorost. Az ötlet tetszetős és egy elhagyatott Wal-Mart parkolóba fordul be Joe mikor úgy látja eldöntöttük mint szeretnénk. Ahogy benn vagyunk, annyit mondok Joe-nak, mi kiugrunk az egyik itt maradt kocsi mögött, ő meg menjen tovább mintha, csak áthajtana a parkolón, a sötétített ablakok miatt úgyse látja benn ülünk-e még. De azért, ha meghallja a lövéseket forduljon vissza, mert nagyon valószínű, hogy szükség lesz a segítségére.
Kecsesen és szinte horzsolások nélkül ugrunk ki az épphogy lassító kocsiból, majd behúzódunk egy parkoló autó mögé, és pisztolyainkat a bejáratra szegezzük. Ahol máris feltűnik a Harley-s és lassítás nélkül megy Joe után, mi pedig megvárjuk még elég közel ér ahhoz, hogy biztonsággal rálőjünk az első kerékre. Én lövök először az automatámból - ez a lövöldözés dolog kezd aggasztóan mindennapos lenni fut át rajtam - és látom, ahogy a nagy gumiabroncsba mélyed a töltény de csak megremeg a sofőr kezében a kormány. Nem úgy Diane közvetlen utánam kilőtt golyójától, amitől konkrétan cafatokra robban az egész első kerék a motor pedig utasával együtt némi repülésbe kezd. A becsapódást a motor bírja jobban, még innen is látom, ahogy a combcsontja egyik darabja véresen mered elő a lábából, a keze is igen furcsa szögben áll, és az arca is igen lesúrolt. Bár az üvöltésének a hangszínéből is lehet sejteni, hogy nem a legjobb napját éli át, de azért odaszaladunk és megpróbálom még rosszabbá tenni. Kicsit megrázom, de azért, úgy hogy további sebeket ne okozzak és ráfogom a fegyvert, és megkérem, hogy beszéljen. A fájdalom és a bandaszellem keveréke elég akaraterőt biztosít neki - vagy csak delirium közeli állapotban van - hogy kiröhögjön két ordítás közt. Ellenben mikor Diane felveti neki az ötletet, hogy ha hajlandó elmondani ezt, azt még a végén kórházba kerül egyből érdeklődőbb lesz. Sajnos a bandáról sok újdonságot nem tudunk meg csak annyit, hogy a főnök immár becsületbeli ügynek tekinti az elkapásunkat élve, vagy halva. Hát nem jó hírek, de megtudjuk, hogy neki kell leadnia a jelzést a többieknek, hogy hova kell menniük. Az elsősegély fejében rábeszéljük, hogy idehívja a haverjait, és majd azt mondja neki, csőbe húzták és ez lett belőle, ami igaz is. Mikor befejezte a beszélgetést, a telefont odaadom Diane-nek aki tapos rajta párat, majd távozunk az időközben a parkolóba visszaálló Joe felé. A bandatag követelőzően utánunk kiált de én már telefonálok, hívom a mentőket és elmondom baleset történt, és mintha lövéseket is hallottunk volna. Így legalább a rendőrséggel el leszenek a mi kis Lázadóink egy ideig.
A papíron leírt helyen és időben megjelenünk, ott pedig csak egy feltűnően stricis ruhákba bújt ember vár ránk. Joe-t megkérem szálljon ki velünk és legyen hallgatag fenyegetés mögöttünk, mégsem a város legjobb részén vagyunk újfent. A strici alaposan végigmér minket némi lesajnáló mosollyal, majd a testőrünket meglátva próbálja semlegesbe rendezni az arcvonásait és üdvözöl minket, mikor elé érünk. Kicsit puhatolózik mire is kell nekünk egy lány, elmondom neki, hogy én csak egy közvetítő vagyok egy nyílvánosház felé, szóval nem velem üzletel, hanem lényegében egy nagykutyával. Kicsit gyanakodva mér végig minket, majd belekezd egy leírásába akit talán megfelelhet nekünk. Fiatal, szép és igen makrancos. Megkérem, hogy minden további beszélgetés előtt, jó lenne, ha láthatnám a lányt, és beszélhetnék vele. A strici csak az ajkát rágva bólint egyet és eliramodik, de egy jó tíz perc múlva egy tényleg fiatal szőke, kék szemű lánykát vezet a nyakánál fogva elénk. Diane és én elkezdünk beszélgetni a lánnyal arról, ki ő, honnan került ide úgy mintha a stricije nem itt állna mellette. Mikor a lány késik a válasszal a pasi már pofonra emeli a kezét de én csak metszőn rápillantok és az bocsánatkérőn mosolyogva ereszti le a kezét. A lányt June-nak hívják alig múlt tizenkilenc éves egy így is már jó egy éve dolgozik ennek az állatnak amióta lelépett otthonról. Ezt abból is látni, hogy több zúzódás is van rajta és elöl is hiányzik két foga, de még ezen hibák ellenére is nagyon szép lány, egy kis törődéssel gyönyörűséget lehetne varázsolni belőle. Tapasztalt de annyira nem, hogy teljesen kiüresedett legyen, hisz még mindig küzd, én pedig felajánlom neki a munkát. A saját szobára nagyot néz, mert ők hárman alszanak egy szobában és az hogy a kapott pénze közel háromszorosa az eddiginek szintén érdekli. Megkérdezi, hogy mégis hol a buktató az egészben én annyit mondok, hogy dugni továbbra is ismeretlenekkel kell, de lesz szoba, kaja, orvos, pénz. Ugyanaz a szar csak szebb csomagolásban. Végül June rábólint a dologra én pedig felajánlom a Christine által meghatározott összeg harmadát, némi alkudozás után a felénél állapodunk meg én pedig felhívom Ms. Winterson-t. Az asszisztense kapcsolja is ahogy elmondom ki vagyok, majd megkérem Ms. Winterson-t, hogy küldje már el a pénzt használt tízes, húszasokban egy olyan emberrel, aki "haza" is viszi az új lányát. Amíg várunk Diane is elbeszélget June-nal egy kicsit én pedig próbálok minnél jegesebbnek tűnni, nehogy a stricinek csacsogni támadjon kedve. Egy környékből kicsit kirívó autó parkol le mellettünk belőle meg egy magas és izmos de elég brutális arcú férfi száll ki. Kezében egy zsírfoltos papírzacskó, a hóna alatt meg biztos izzadásgátlót tart. Odalép hozzánk lányokhoz, és bemutatkozik. Az én kéznyújtásom elfogadja és alaposan végig is mér de Diane-t csak egy fejbólintással és egy hivatalos mégis udvarias "Hölgyem" köszöntéssel üdvözli. Nos lehet, hogy tudja mik azok a vámpírok de engem nem ismert fel, bár nem is vagyok sápadt mint Diane. Pierre - így hívják a futárt - átadja a zacskót a stricinek aki nagy igyekezettel számolgatja a gyűrött pénzt, és a lányt nem engedi egy lépést se távoldoni magától. Felhasználva a közvetlenséget amivel Pierre irányomba mutat kicsit beszélgetek vele, megtudom, ő egy személyes ügyintéző és testőrszerűség a kupiban és azt, hogy a striciről megegyezik a lesúlytó véleményünk. Mikor végre átsázmolta a kis zsugori pöcs a pénzt engedi, hogy Pierre elvezzesse June-t az autó felé. Mi is beszállunk a sajátunkba és elhagyatott, magányos ürességben hagyjuk az utcát.
Az étkezéseinket inkább csak a pár - talán majd - fix ügyfélre szorítjuk, plusz nagy zsúfolt nyilvános helyre, nem is nagyon járunk máshova el, még Joe-val se. Jobb nem kísérteni a sorsot, és ezt Nagyi is így gondolja mert most már egyből sms-ben kapom meg a következő találka helyet pár nappal később. Ez egy sokkal jobb városrészben van, egy olyan bárban ahol a box üléseit bőrrel vonják be. Nos itt nagyon valószínű, hogy nem ütnek rajtunk motoros bandák, de azért figyelünk minden rezdülésre. Odabenn egy jól szituált negyvenes úriember fogad minket egy testőrrel az oldalán. Ők lényegében eltorlaszolják a boxba a belátást amíg mi négyen üzletről beszélünk benn, ugyanis már itt van a lány is akit nekünk szánnak. Rachel - ő ráhel-nek ejti - egy igazi csöcsös faros latinos nő, hosszú fekete hajjal és mély barna szemmel. Az arca bájosnak mondható csak az a fertelmesen mély butaság rontja az összképet ami a szeméből ásít ki. Fel sem fogja, hogy mi a további sorsáról beszélgetünk és teljesen gyanútlanul válaszolgat a kérdéseinkre is. Húsz éves de már három éve dolgozik itt, és azért került ide mert a többi szakma túlzottan megterhelő és stresszes volt itt meg csak tartania kell a fenekét, meg persze kinn állni néha hidegben és esőben is. Amikor kiderül, hogy a saját szobáját se neki kell takarítani és lényegében, ő csak várna és bejönne valaki megdugni őt kicsit élénkebben kezd el érdeklődni, én pedig érzem, ahogy a józan eszemnek ez a nő bevisz egy gyomorszájra mért ütést. Amikor az arcom fintorba rándul arra, hogy neki mindegy csak tudjon néha csini cuccokat venni mert az jó a "menedzsere" együttérzően rám mosolyog és már értem miért akar megszabadulni tőle. Nem hoz több pénzt a butasága miatt mint más de irtózatosan fárasztó, pedig ez aztán nem agymunka. Gyors egyezkedés és tárgyalás után megegyezünk valamivel kevesebb összegben mint amit az előző lányért fizettünk, és most már egyenesen Pierre-t hívom aki fél óra múlva meg is érkezik, és miután lebonyolítottuk az üzletet és rácsapta Rachel-re az ajtót csak ennyit mond.
- Ezért még a fele is sok lenne.
Én cinkosan elvigyorodom, Diane meg próbálja visszatartani a kitörő nevetését de nincs mit tenni, ez a lány olyan egyszerű, hogy isteni is erre a munkára teremtette.
 |
| A Red Rebels (Vörös Lázadók) banda jelképe |
Vörös bosszú
Március végi késő éjszaka / Kéjlak előtt
Lehet, hogy a túlzott nyugalom, vagy csak a sok "beszerzési körút" miatt de túl figyelmetlenek voltunk mi is és Joe is. A kis kéjlakunk előtt szálltunk ki a kocsiból, ahova amúgy pár kuncsaftot vártunk, amikor ránktört a Red Rebels bandjának dühe. Egyetlen szerencsénk, hogy nagyon gyorsan reagáltunk a hirtelen feldübörgő motor hangra. A környező sikátorokban és utcákban rejtőzhetett eddig az a négy motor ami most felénk haladt rajta hat igen dühös és elszánt férfival. Megpördülünk és fegyvereket rántunk, és úgy helyezkedünk, hogy az autót fedezéknek használhassuk. Mindkét oldalról két-két motorral hárman-hárman jönnek, ebből az egyik nagydarab szakállasnál egy duplacsövű sörtétes van és rémületemre kettejüknél valami kisebb gépfegyver szerűség. Az egyik oldalt elöl haladó és egy motort elfoglaló sörétes egy hatalmas dörrenéssel beborítja Diane kocsifelét söréttel, de a fedezék hála az égnek felfogja a kis ólomgolyók nagyját és a maradék is csak körülpattogja a szerelmem. Én közben kiszúrom az egyik igen feltűnően öltözött gépfegyverest és azt tippelem főnöknek - rosszul persze - és rálövök kettőt is még Diane egyet. Mindhárman mellé találunk, mert a motoros az utolsó pillanatban egy hirtelen irányváltást csinál, Joe ellenben igen jó érzékkel lövi ki annak a motornak a vezetőjét amin a mi célpontunk ült hátul, így mindketten pattogva érnek aszfaltot, de a kormányos csak nyöszörögni tud. Ekkor látom, ahogy a feltápászkodó géppisztolyos és a másik aki még motoron van egyszerre húzzák meg a ravaszt és a fegyverüket ide oda húzogatva beterítik az egész autót. Én riadtan húzom le a fejem és csak a pattogásokat hallom, ellenben se Joe, se Diane nem ilyen szerencsések. Diane-t fenékre löki a tűzerő és mellmagasságban szétszakad rajta a ruha, bár egy másodperc múlva dühösen és riadtan guggolva fel újra, látom nem minden golyó esik ki a testéből, ahogy visszanő a hús rá. Bántották őt! Én! Én! Én, nekem sürgősen meg kell nyugodnom, vagy nem lesz ez így jó. Közben látom Joe vállát is eltrafálták ott ahol nem védte a mellény, de a pillanatnyi tűzszünetet kihasználva táz alá vesszük a támadóinkat. Én előre felkészülök arra, hogy megint le kell buknom de azért el durrantok két lövést és mindkettő belefúrodik a motoron ülő gépfegyveresbe aki nyűszítve kapaszkodik a haverjába, még Diane elkapja a másik sérültet aki féltérden egy újabb sorozásra készül. A támadás helyett inkább a felborult motor mögé veti magát, még a másik magányos motoros és Joe tűzpárbajt vív, nagyjából döntetlen eredménnyel, két-két találat és megroggyant egészség. Eközben mint a jégeső egy újabb patronnyi sörét kopog de most körülöttem. Látom, ahogy az elsőnek eltalált motor sofőrje négykézláb elkúszik a csatából, és hogy újabb dupla sorozatra emelik a fegyvereiket a sérült géppisztolyosok. Most is cak engem nem találnak el igazán, ellenben Diane felsőtestéről már egész jól lebontották a ruhát, és Joe is hátra esik, de csak mordul egyet, majd pár pillanatnyi koncentráció után az egyik golyó kicsúszik a testéből és lanyhul a vérzése. Meglepődöm, hogy ez mi volt, de nem érek rá gondolkodni igazán. Gyorsan és szerencsésen harcképtelenné tesszük a két sorozgatót Diane-nel, de ekkor veszem észre, amint az egyik sérült motoros a fedezékünkbe szállva akar kilapítani minket. Joe üvöltve üríti bele a tárat - sajnos a fele mellé megy a többi meg csak súrol, és még a fegyver is beragad - de hiába és megint csak egyedül én vagyok elég gyors, hogy hátracsússzak a kocsi elől, a többieknek az autó segít ebben, még a támadónk egy korámnyon átfordulást bemutatva beseik az autóba az ablak romjain át. Hát már csak ketten maradtak veszélyesek az utolsó motor sofőr aki már leszállt és egy méretes láncot pörget és az igazi főnök aki a sörétesét töltve gyalog kerüli meg az autónk romjait. Riadtan nézek bele a sörtés duplán sötétlő csövébe és megdermedek mint az őzike a spotlámpától, de látom amint Diane kétségbeesetten üvöltve sodorja el úgy derék magasságban a pasit. Az tussal fejbeveri Diane-t és valahol itt szakadt el a fonál ami eddig a valósághoz kötött és vérszomjasan sikoltozva négykézláb teperek oda. Diane még mindig a derekát fogja a pasinak én pedig átvetem a lábam a mellkasán majd két öklömet összefogva lesújtok a koponyájára, és hörögve adom a világ tudtára örömöm, mikor eltörik az ellenfelem orra. Innentől minden teljesen kifordult számomra, de Diane leírása szerint elmondom mi történt azért. A láncos eközben Joe-t akarta leütni aki keményen védekezett, én pedig olyan földöntúli hangon sziszegetm rá kimeresztett fogakkal a bandafőnökre, hogy az - itt szó szerinti leírás - félelemtől zokogva hugyozta össze magát. Itt a láncos úgy döntött nem éri meg ez az egész és megindult a főnöke megmentésére, Joe pedig feltápászkodott, és az éppen felkelő kocsiban fekvő férfit lelőtte, majd rácsukta az ajtót. Diane még említést tett arról, hogy láncos nekifutásból vert végig a hátamon a lánccal de én nem emlékszem ilyenre, sőt arra, se hogy úgy kellett lerugdosnia, a sikoltozó alakról amíg húzni kezdte. Az ellenben biztos, hogy mintha a sörétest hallottam volna újra dördülni és az talán Diane kezében is lett volna egyszer, sajnos nem nagyon tiszta a dolog, és az is biztos, hogy Mikor Diane a nevemet kiáltotta akkor tértem újra magamhoz nem messze a kocsink maradványaitól. Nos innentől Joe szaggatott és riadt beszámolója maradt mert mindkettőnkben kikapcsolt a tudatos én, és csak a vérgőzös vadállat maradt. Gyűlölöm ezt az állatot, még így is, hogy valahol jogosan tört elő. Lényeg, a lényeg Diane egy vércsíkot követve betalált a kocsiba és a haldokló testből kiszívta a maradék vért még én a sikítva menekülő Joe-t vettem üldözőbe aki a másik itt maradt hullát - akinek mintha eltűnt volna az arca egy sörétestől, hmm - dobta hozzám, hogy lenyugodjak. Nem tudom mi igaz ebből, de egy elég megtépázott holttestet tartottam a karomban mikor újra magamhoz tértem és elég véres voltam. Na meg nem túlzottan éhes. Diane is félig pucéran és jó véresen mászott elő az autóból, igen zavart tekintettel, és mivel Joe nem volt sehol, megpróbáltam Stef-et felhívni, hogy segítsen de foglalt volt. Foglalt! Sose használja azt a kurva telefont és pont most foglalt! Rémülten kapaszkodtunk össze Diane-nel a csatatér közepén, ahol két hulla, négy felborult motor egy roncsautó és golyónyomok vettek körbe minket. Kicsit besokkoltam, így Diane kezdett el húzni a társasház bejárata felé ahol a lakásunk is van, de annak ajtaját belülről Joe tartotta vállal. Mikor enyhén üvöltve megbeszéltük azt, hogy nem fogjuk bántani kinyitotta az ajtót és elmondta, már szólt Stephanie-nak. Hát ezért volt foglalt a mobil, gondolom és végignézek újra az utca részleten amit átrendeztünk.
- Talán el kéne tűnni innen nem? - vetem fel az ötletet. - Ez még tud gurulni? - intek a járművünk maradványai felé.
Csodák csodája beindul és ha nem is szépen de ilyen öt mérföld per órával eldöcögünk a legközelebbi sikátroig ahol van egy elég nagy konténer amit elé húzhatunk. Miután ezt elvégeztük Joe nyögve lecsúszik a konténer mellé és mi követjük a példáját, bár rajtunk semmi sérülés sincs, csak kosz és szakadt ruhák. Itt úgy döntök, hogy elég volt a mai napból és érzem, ahogy elhagy az erő és csak bámulok magam elé, semmilyen kérdésre nem tudok válaszolni és sétálni is csak akkor, ha vezetnek. Stef pokrócokkal és aggodalommal az arcán érkezik meg, majd megkéri Diane-t tereljen be a kocsiba amíg Joe sziszegve szintén beül. Annyit azért látok a rövid hazaút alatt is, hogy Diane is mély csöndben néz maga elé, hát nem a legjobb esténk volt. Főleg, hogy két újabb embert - bármilyenek is volt - írhatunk a gyilkossági listánkhoz. Mintha Stef hangját is hallanám, ahogy fájdalomtól nyögdécselő Joe-val beszélget arról, mennyi esélye van annak, hogy ezek az alakok újra feltűnnek. Arra jutnak szinte semmi és ennek örülök. Mikor belépünk a lakásba újra érzem a lábaimat és lassan totyogva elmegyek a saját "nappalinak" berendezett szobánkig és vérkönnyeket sírva fejjel előre bedőlök az ágyba. Egy perccel, vagy egy órával később pontosan nem tudom Diane rángat fel és visz be a fürdőbe, majd érzem ahogy fürdetni kezd csöndben. Szavak nem nagyon kellenek ide, semmi értelmük.
Nem tudom mennyi időt töltünk el benn, de Atyánk megrázkódva tér magához a dermedtségéből mikor kilépünk, és csak annyit mond sajnálja, hogy nem ért oda előbb. Meglátom Joe-t amint pár kötéssel gazdagabban, de jóval energikusabban áll Atyánk mögött.
- Nem baj. - mondom, és lehet nem teljesen így gondolom, de minek vádaskodni céltalanul. - Joe igen kitett magáért. - folytatom, és látom Joe-t amint elvigyorodik és kissé kihúzza magát némi sziszegés kiséretében.
Stephanie biztosít róla, hogy a testőrünk nemsokára, újra bevethető állapotban lesz, erre fáradtan bólintunk mindketten, majd le ereszkedünk a pince sötétjébe és Diane-nel egymás karjában alszunk el még egy órával a nap érkezése előtt.
- Talán el kéne tűnni innen nem? - vetem fel az ötletet. - Ez még tud gurulni? - intek a járművünk maradványai felé.
Csodák csodája beindul és ha nem is szépen de ilyen öt mérföld per órával eldöcögünk a legközelebbi sikátroig ahol van egy elég nagy konténer amit elé húzhatunk. Miután ezt elvégeztük Joe nyögve lecsúszik a konténer mellé és mi követjük a példáját, bár rajtunk semmi sérülés sincs, csak kosz és szakadt ruhák. Itt úgy döntök, hogy elég volt a mai napból és érzem, ahogy elhagy az erő és csak bámulok magam elé, semmilyen kérdésre nem tudok válaszolni és sétálni is csak akkor, ha vezetnek. Stef pokrócokkal és aggodalommal az arcán érkezik meg, majd megkéri Diane-t tereljen be a kocsiba amíg Joe sziszegve szintén beül. Annyit azért látok a rövid hazaút alatt is, hogy Diane is mély csöndben néz maga elé, hát nem a legjobb esténk volt. Főleg, hogy két újabb embert - bármilyenek is volt - írhatunk a gyilkossági listánkhoz. Mintha Stef hangját is hallanám, ahogy fájdalomtól nyögdécselő Joe-val beszélget arról, mennyi esélye van annak, hogy ezek az alakok újra feltűnnek. Arra jutnak szinte semmi és ennek örülök. Mikor belépünk a lakásba újra érzem a lábaimat és lassan totyogva elmegyek a saját "nappalinak" berendezett szobánkig és vérkönnyeket sírva fejjel előre bedőlök az ágyba. Egy perccel, vagy egy órával később pontosan nem tudom Diane rángat fel és visz be a fürdőbe, majd érzem ahogy fürdetni kezd csöndben. Szavak nem nagyon kellenek ide, semmi értelmük.
Nem tudom mennyi időt töltünk el benn, de Atyánk megrázkódva tér magához a dermedtségéből mikor kilépünk, és csak annyit mond sajnálja, hogy nem ért oda előbb. Meglátom Joe-t amint pár kötéssel gazdagabban, de jóval energikusabban áll Atyánk mögött.
- Nem baj. - mondom, és lehet nem teljesen így gondolom, de minek vádaskodni céltalanul. - Joe igen kitett magáért. - folytatom, és látom Joe-t amint elvigyorodik és kissé kihúzza magát némi sziszegés kiséretében.
Stephanie biztosít róla, hogy a testőrünk nemsokára, újra bevethető állapotban lesz, erre fáradtan bólintunk mindketten, majd le ereszkedünk a pince sötétjébe és Diane-nel egymás karjában alszunk el még egy órával a nap érkezése előtt.
A szende és a szépség
Március végétől - Április közepéig / Utcákon és Christine kuplerájában
Mire lelkileg és testileg teljesen összeszedjük magunkat, kapunk egy újabb sms-t amiben csak ennyi áll: Első randi újra!. Hát remélem, nem valami gyorsan toborzott kis virágszálat akarnak rám sózni, mert akkor lehet nagyon morcos leszek én is meg Diane is és nagyon rossz napok vannak mögöttünk.
Joe elképesztő sebességgel épülhetett fel mert némi megfontoltságon kívül semmi nem látszik a mozgásán abból ami nemrég történt vele. Talán, ő is ilyen ghoul vagy mi a fene, főleg amit a csata alatt láttam tőle. De mire odajutnék, hogy Diane-hez bújásomat megszakítva megkérdezzem tőle mi a helyzet, már meg is érkeztünk a múltkori kis utca sarkunkra. A tenyérbe mászóan vigyorgó strici most is itt vár ránk mellette meg egy szinte betegesen vékony kis barna hajú lány áll fejét leszegve. Amint a kis szokásos interjúnkból megtudjuk a lányt Moirának hívják és két hete esett be úgymond a stricihez. Itt felhúzott szemöldökkel mérem végig őt és pont az fontolgatom szóljak-e Joe-nak, hogy betörje az arcát, amikor mentegetőzni kezd. A lányt lényegében hajléktalan, nincs munkája, nincs lakása mert az utolsó rokona is meghalt és nem tudott bérleti díjat fizetni, és még annyira új, hogy nem is dolgozott egy percet se. Kérdőn nézek a lányra, neki mi a véleménye, de ugyanezt mondja el, annyival megtoldva, hogy bármelyik hajléktalan szállóra is ment ott megakarták erőszakolni így legalább kap némi pénzt érte és van mit ennie és hol aludnia bármilyen is a hely. Én érzelmileg fáradtnak érzem magam, szóval megkérem Diane-t, hogy vigye félre a lányt annyira, hogy ne nagyon hallja a strici a beszélgetést, és faggassa ki tényleg, ezt akarja-e csinálni. Amíg ez folyik én a méltatlankodó pasi elé lépek és közlöm vele, ideje megbeszélni a pénzügyeket. Bármi is a válasza Moira-nak én elviszem innen, pont ezért kemény alkukba bocsátkozok ahol az is érv, hogy fáradt vagyok és az elmúlt napokban két ember halálához is közöm volt, ne akarjon a harmadik lenni. Végül szinte potom pénzt kell csak fizetni a stricinek, mert ő is látja ebből a lányból még több hónap verés után se biztos, hogy jó bevételi forrás válna. Mikor Diane félrehúz kíváncsian várom, hogy elmondja mit tudott meg és kicsit meg is lepődöm, hogy a lány örömmel egyezett bele a feltételekbe. Hát lehet nem tudja mire vállalkozik de én se akarok túlzottan hős lenni, majd megfigyelem, hogy boldogul. Pierre újra feltűnik egy szakasztottan ugyanolyan zsírfoltos papírzacskóval mint a múltkor csak kicsit kevesebb használt zöldhasú van benne. A strici most csak belenéz és elégedetten mordul fel majd, odalökdösi a lányt elénk, akit Pierre segít a kocsiba. Mielőtt még visszaszállna elkapom pár szóra és megkérdezem, hogy bánnak benn úgy általában a lányokkal, és azokkal akiket eddig leszállítottam. A válasz egyszerre megnyugtató és meghökkentő. A főnökasszonynak ténylegesen jó beszélőkéje van nem szokta ütni a lányokat se mással megveretni, az unalmon kívül semmi bajuk, és csak a főnökasszony személyesen teszteli őket. Jóóó, ez picit több volt mint amit tudni akartam, de akkor nincs nagy baj legalább Ms. Winterson se vert át. Eddig.
Alig érünk vissza az üzleti találkozóról, amikor csörög a telefonom és a Nagyi hív, hogy lenne egy különleges lány, de most személyesen adná át a helyet és az időt, mert nem telefon téma. Másnap egy kávézóban találkozunk vele, Joe ezalatt kinn őrködik a kocsi mellett biztos, ami biztos alapon. Ő szinte lelkesen fogad minket és egy garzon lakás címét adja meg, ahol igen szükség lenne a mi segítségünkre. Furcsálkodva nézünk össze Diane-nel de megköszönjük a segítséget a Nagyinak és átadjuk neki az előző kettő jó tanács tiszteletdíját is. Egy órával később ott állunk a lakás ajtaja előtt mindketten és várjuk, hogy a csöngetésre ajtót nyissanak. Először csak a kukucskáló nyikordul meg majd, az ajtó is kinyílik és egy zöld szempár mér végig minket majd szélesre tárul az ajtó. Ezek után látjuk meg az egyik legszebb lányt aki valaha élt a földön valószínűleg. Egy jó fejjel magasabb mint Diane, az alakja még a farmer-pulóver párosban is csábosan telt, természetes vörösségét, hófehér bőre és szeplői is megerősítik és arca festményre kívánkozik. Pár pillanatig tátogunk majd, megkérdezzük bemehetünk-e. Amíg bevezet minket az eléggé steril kis lakás nappalijába megtudjuk, hogy Daphne-nak hívják és szabadúszóként dolgozik, illetve dolgozott. Miután leülünk elmondja, hogy már egyetem óta dolgozik - most huszonegy éves - de miután befejezte is folytatta a munkát és ez lehetett a baj. Megfenyegették páran, hogy ez így nem lesz jó, végül még egy molotov koktél is dobtak a házára ahonnan csak elmenekülni is éppenhogy eltudott. Bennünk azért azonnal kérdések merülnek fel azért. Miért csinálja ezt, miért nem áll modellnek? Ekkor felvilágosít, hogy ő túl termetes oda, én végigmérem és ezt elismerem nem egy csontkollekció de nem is elhízott. Arra a kérdésre meg, hogy miért nem fog egy pénzes pasit csak annyit mond az megunná és egy idő után kidobná, de így sokan sokáig nem unnak rá és sok pénzt lehet vele keresni. Azért elmondom neki azt is az biztos, hogy kevesebbet fog keresni így mint egyedül, de ő biztosít róla a védelem megéri azt, ha életben marad, hisz holtan a pénzzel sok mindet nem lehet kezdeni. Meghajlunk az érvei előtt, és beleegyezek, hogy felvesszük, amikor határozottan kijelenti, neki is lennének feltételei. Lerakom magam elé a telefont és jelzem, hogy figyelek. Az alap szolgáltatásokon kívül amit Ms. Winterson nyújt szeretné megtudni mekkora a személyes szabadság, és ha lesz elég pénze, ő a közelben de akar egy saját lakást, na meg persze a fölajánlott részesedés kétszeresét legalább cserébe bármit bevállal. Akármit. Hümmögök egy sort, majd elnézést kérve kimegyek az előszobába, hogy felhívjam Ms. Winterson-t ahonnan a recepciós már régi ismerősként kapcsolt tovább személyesen a főnökasszonyhoz. Ő csak hümmögve hallgatja a beszámolómat arról mit szeretne a lány, mennyire tapasztalt és hogy néz ki. Hallatszik rajta, nem igazán van meggyőzve így hirtelen ötlettől vezérelve felajánlom, hogy küldök pár képet a lányról a gépére ami az asztalán áll. Szó nélkül visszakapcsol a recepcióshoz aki megadja az e-mail címet és elmondja, hogy majd ők ketten megnézik a képeket ha megjönnek. Lerakom a telefont és fényképezésre állítom majd visszadugom a fejem a nappaliba, ahol éppen a tapasztalatukat cserélgetik a lányok és megkérdem Daphne-t, hogy levetkőzne-e pár kép erejéig amit a főnöknek küldenék el. Beleegyezik és már felállás közben ledobja a pulóverét ami alatt nem visel semmit, majd két gyors mozdulattal kibújik a nadrágjából is és a bugyiját az egész kupac tetejére dobja. Diane irigyen én pedig tátogva mint a hal nézzük Daphne testét ami igazi homokóra alak, tökéletes természetes mellekkel és feszes kerek fenékkel ami valami szépséges fehér itt ott szeplős bőrbe van csomagolva. Érzem ahogy végigéget Diane féltékeny tekintete, szóval becsukom a szám és immár szakmai szemmel nézek a meztelen nőre miközben csinálok róla pár fotót, amit el is küldök a megbeszélt címre. Talán öt perc sem telik el de csörög a telefonom és Ms Winterson annyit mond, hogy oké jöhet a lány de csak másfélszeres pénzt ad elsőre, ha a teljesítménye is olyan mint a teste, akkor lehet szó emelésről. Mikor ezt közlöm Daphne-val ő csak bólint én pedig a telefont félretartva megkérdem tud-e most indulni, ő pedig cska a fejével a sarokban árválkodó sporttáska felé int. Közlöm a főökasszonnyal, hogy mi is bevihetjük a lányt hisz úgyis megbeszélni valónk van, de ő annyit mond, Pierre-nek is kell egy kis levegőzés, szóval elküldi. Segítünk Daphne-nak gyorsan összerámolni és mire Pierre ideér mi már egy jó öt perce állunk kinn miközben Joe guvadó szemekkel méregeti a magas vöröst mellettünk. Két kocsis konvojként vágunk át a városon Ms. Winterson szállójáig, ahol láthatólag nappali órákban átalaklításokat végeznek, az egyik ilyen már készen is van, mert Pierre egy oldal bejáraton vezet be minket az itteni úrnő várószobájába. Daphne-t bekíséri mi meg leülünk és várunk a sorunkra, hála az égnek egyetlen extravagáns lányt se látunk most. A lányt maga Christine kikíséri az ajtóhoz és miután Pierre-nek kiadja az utasítást, hogy mutassa meg az új lány szobáját, beinvitál minket az irodájába. Ami kicsit sem lett kisebb mint a múltkori de végül csak elérjük az asztalt és újra elveszünk a hatalmas fotelekben. A megbízónk elégedettségét fejezi ki a munkánk iránt, főleg az első és az utolsó beszerzésünket tartja kecsegtetőnek, de azért nem tudja megállni, hogy ne érdeklődjön mennyire sikerült előrehaladni a vezérprosti ügyben. Megnyugtatjuk, hogy az elkövetkező héten fejlemények lesznek és azonnal értesítjük bármi változás is van, és én némi bátorságot gyűjtve úgy érzem ideje némi részletet kapni a beígért fizetségből. Látom rajta, hogy arra számít majd pénzt kérek, de én a nála dolgozó kivitelezők, vagy azok barátainak a névjegykártyáját kérem és egy lányt aki annak ellenére, hogy jártas az itteni stílusban még vállalhatóan néz ki. Ő ravaszul elmosolyodik és pár névjegyet tol elém, meg egy lányt nevét írja fel egy cetlire, hogy őt majd elvihetjük és tanácsokat ad nekünk. Most nem érzek erőt magamban, hogy megnézzem magamnak ezt a lány és Diane se, szóval gyorsan távozunk. A kocsiban ketten megbeszéljük mik lesznek a következő lépések. Először is: Belekezdeni a spórolt pénzemből a lakás átszabásába. Másodszor beszerezni Debra-t ha lehetséges. Harmadsorban amiről Diane nem tud levezetni a feszültséget lehetőleg kettesben. Jó lesz ha kicsit mindketten úgy érezzük mintha élnénk. Nem, nem szóvicc volt.
Joe elképesztő sebességgel épülhetett fel mert némi megfontoltságon kívül semmi nem látszik a mozgásán abból ami nemrég történt vele. Talán, ő is ilyen ghoul vagy mi a fene, főleg amit a csata alatt láttam tőle. De mire odajutnék, hogy Diane-hez bújásomat megszakítva megkérdezzem tőle mi a helyzet, már meg is érkeztünk a múltkori kis utca sarkunkra. A tenyérbe mászóan vigyorgó strici most is itt vár ránk mellette meg egy szinte betegesen vékony kis barna hajú lány áll fejét leszegve. Amint a kis szokásos interjúnkból megtudjuk a lányt Moirának hívják és két hete esett be úgymond a stricihez. Itt felhúzott szemöldökkel mérem végig őt és pont az fontolgatom szóljak-e Joe-nak, hogy betörje az arcát, amikor mentegetőzni kezd. A lányt lényegében hajléktalan, nincs munkája, nincs lakása mert az utolsó rokona is meghalt és nem tudott bérleti díjat fizetni, és még annyira új, hogy nem is dolgozott egy percet se. Kérdőn nézek a lányra, neki mi a véleménye, de ugyanezt mondja el, annyival megtoldva, hogy bármelyik hajléktalan szállóra is ment ott megakarták erőszakolni így legalább kap némi pénzt érte és van mit ennie és hol aludnia bármilyen is a hely. Én érzelmileg fáradtnak érzem magam, szóval megkérem Diane-t, hogy vigye félre a lányt annyira, hogy ne nagyon hallja a strici a beszélgetést, és faggassa ki tényleg, ezt akarja-e csinálni. Amíg ez folyik én a méltatlankodó pasi elé lépek és közlöm vele, ideje megbeszélni a pénzügyeket. Bármi is a válasza Moira-nak én elviszem innen, pont ezért kemény alkukba bocsátkozok ahol az is érv, hogy fáradt vagyok és az elmúlt napokban két ember halálához is közöm volt, ne akarjon a harmadik lenni. Végül szinte potom pénzt kell csak fizetni a stricinek, mert ő is látja ebből a lányból még több hónap verés után se biztos, hogy jó bevételi forrás válna. Mikor Diane félrehúz kíváncsian várom, hogy elmondja mit tudott meg és kicsit meg is lepődöm, hogy a lány örömmel egyezett bele a feltételekbe. Hát lehet nem tudja mire vállalkozik de én se akarok túlzottan hős lenni, majd megfigyelem, hogy boldogul. Pierre újra feltűnik egy szakasztottan ugyanolyan zsírfoltos papírzacskóval mint a múltkor csak kicsit kevesebb használt zöldhasú van benne. A strici most csak belenéz és elégedetten mordul fel majd, odalökdösi a lányt elénk, akit Pierre segít a kocsiba. Mielőtt még visszaszállna elkapom pár szóra és megkérdezem, hogy bánnak benn úgy általában a lányokkal, és azokkal akiket eddig leszállítottam. A válasz egyszerre megnyugtató és meghökkentő. A főnökasszonynak ténylegesen jó beszélőkéje van nem szokta ütni a lányokat se mással megveretni, az unalmon kívül semmi bajuk, és csak a főnökasszony személyesen teszteli őket. Jóóó, ez picit több volt mint amit tudni akartam, de akkor nincs nagy baj legalább Ms. Winterson se vert át. Eddig.
Alig érünk vissza az üzleti találkozóról, amikor csörög a telefonom és a Nagyi hív, hogy lenne egy különleges lány, de most személyesen adná át a helyet és az időt, mert nem telefon téma. Másnap egy kávézóban találkozunk vele, Joe ezalatt kinn őrködik a kocsi mellett biztos, ami biztos alapon. Ő szinte lelkesen fogad minket és egy garzon lakás címét adja meg, ahol igen szükség lenne a mi segítségünkre. Furcsálkodva nézünk össze Diane-nel de megköszönjük a segítséget a Nagyinak és átadjuk neki az előző kettő jó tanács tiszteletdíját is. Egy órával később ott állunk a lakás ajtaja előtt mindketten és várjuk, hogy a csöngetésre ajtót nyissanak. Először csak a kukucskáló nyikordul meg majd, az ajtó is kinyílik és egy zöld szempár mér végig minket majd szélesre tárul az ajtó. Ezek után látjuk meg az egyik legszebb lányt aki valaha élt a földön valószínűleg. Egy jó fejjel magasabb mint Diane, az alakja még a farmer-pulóver párosban is csábosan telt, természetes vörösségét, hófehér bőre és szeplői is megerősítik és arca festményre kívánkozik. Pár pillanatig tátogunk majd, megkérdezzük bemehetünk-e. Amíg bevezet minket az eléggé steril kis lakás nappalijába megtudjuk, hogy Daphne-nak hívják és szabadúszóként dolgozik, illetve dolgozott. Miután leülünk elmondja, hogy már egyetem óta dolgozik - most huszonegy éves - de miután befejezte is folytatta a munkát és ez lehetett a baj. Megfenyegették páran, hogy ez így nem lesz jó, végül még egy molotov koktél is dobtak a házára ahonnan csak elmenekülni is éppenhogy eltudott. Bennünk azért azonnal kérdések merülnek fel azért. Miért csinálja ezt, miért nem áll modellnek? Ekkor felvilágosít, hogy ő túl termetes oda, én végigmérem és ezt elismerem nem egy csontkollekció de nem is elhízott. Arra a kérdésre meg, hogy miért nem fog egy pénzes pasit csak annyit mond az megunná és egy idő után kidobná, de így sokan sokáig nem unnak rá és sok pénzt lehet vele keresni. Azért elmondom neki azt is az biztos, hogy kevesebbet fog keresni így mint egyedül, de ő biztosít róla a védelem megéri azt, ha életben marad, hisz holtan a pénzzel sok mindet nem lehet kezdeni. Meghajlunk az érvei előtt, és beleegyezek, hogy felvesszük, amikor határozottan kijelenti, neki is lennének feltételei. Lerakom magam elé a telefont és jelzem, hogy figyelek. Az alap szolgáltatásokon kívül amit Ms. Winterson nyújt szeretné megtudni mekkora a személyes szabadság, és ha lesz elég pénze, ő a közelben de akar egy saját lakást, na meg persze a fölajánlott részesedés kétszeresét legalább cserébe bármit bevállal. Akármit. Hümmögök egy sort, majd elnézést kérve kimegyek az előszobába, hogy felhívjam Ms. Winterson-t ahonnan a recepciós már régi ismerősként kapcsolt tovább személyesen a főnökasszonyhoz. Ő csak hümmögve hallgatja a beszámolómat arról mit szeretne a lány, mennyire tapasztalt és hogy néz ki. Hallatszik rajta, nem igazán van meggyőzve így hirtelen ötlettől vezérelve felajánlom, hogy küldök pár képet a lányról a gépére ami az asztalán áll. Szó nélkül visszakapcsol a recepcióshoz aki megadja az e-mail címet és elmondja, hogy majd ők ketten megnézik a képeket ha megjönnek. Lerakom a telefont és fényképezésre állítom majd visszadugom a fejem a nappaliba, ahol éppen a tapasztalatukat cserélgetik a lányok és megkérdem Daphne-t, hogy levetkőzne-e pár kép erejéig amit a főnöknek küldenék el. Beleegyezik és már felállás közben ledobja a pulóverét ami alatt nem visel semmit, majd két gyors mozdulattal kibújik a nadrágjából is és a bugyiját az egész kupac tetejére dobja. Diane irigyen én pedig tátogva mint a hal nézzük Daphne testét ami igazi homokóra alak, tökéletes természetes mellekkel és feszes kerek fenékkel ami valami szépséges fehér itt ott szeplős bőrbe van csomagolva. Érzem ahogy végigéget Diane féltékeny tekintete, szóval becsukom a szám és immár szakmai szemmel nézek a meztelen nőre miközben csinálok róla pár fotót, amit el is küldök a megbeszélt címre. Talán öt perc sem telik el de csörög a telefonom és Ms Winterson annyit mond, hogy oké jöhet a lány de csak másfélszeres pénzt ad elsőre, ha a teljesítménye is olyan mint a teste, akkor lehet szó emelésről. Mikor ezt közlöm Daphne-val ő csak bólint én pedig a telefont félretartva megkérdem tud-e most indulni, ő pedig cska a fejével a sarokban árválkodó sporttáska felé int. Közlöm a főökasszonnyal, hogy mi is bevihetjük a lányt hisz úgyis megbeszélni valónk van, de ő annyit mond, Pierre-nek is kell egy kis levegőzés, szóval elküldi. Segítünk Daphne-nak gyorsan összerámolni és mire Pierre ideér mi már egy jó öt perce állunk kinn miközben Joe guvadó szemekkel méregeti a magas vöröst mellettünk. Két kocsis konvojként vágunk át a városon Ms. Winterson szállójáig, ahol láthatólag nappali órákban átalaklításokat végeznek, az egyik ilyen már készen is van, mert Pierre egy oldal bejáraton vezet be minket az itteni úrnő várószobájába. Daphne-t bekíséri mi meg leülünk és várunk a sorunkra, hála az égnek egyetlen extravagáns lányt se látunk most. A lányt maga Christine kikíséri az ajtóhoz és miután Pierre-nek kiadja az utasítást, hogy mutassa meg az új lány szobáját, beinvitál minket az irodájába. Ami kicsit sem lett kisebb mint a múltkori de végül csak elérjük az asztalt és újra elveszünk a hatalmas fotelekben. A megbízónk elégedettségét fejezi ki a munkánk iránt, főleg az első és az utolsó beszerzésünket tartja kecsegtetőnek, de azért nem tudja megállni, hogy ne érdeklődjön mennyire sikerült előrehaladni a vezérprosti ügyben. Megnyugtatjuk, hogy az elkövetkező héten fejlemények lesznek és azonnal értesítjük bármi változás is van, és én némi bátorságot gyűjtve úgy érzem ideje némi részletet kapni a beígért fizetségből. Látom rajta, hogy arra számít majd pénzt kérek, de én a nála dolgozó kivitelezők, vagy azok barátainak a névjegykártyáját kérem és egy lányt aki annak ellenére, hogy jártas az itteni stílusban még vállalhatóan néz ki. Ő ravaszul elmosolyodik és pár névjegyet tol elém, meg egy lányt nevét írja fel egy cetlire, hogy őt majd elvihetjük és tanácsokat ad nekünk. Most nem érzek erőt magamban, hogy megnézzem magamnak ezt a lány és Diane se, szóval gyorsan távozunk. A kocsiban ketten megbeszéljük mik lesznek a következő lépések. Először is: Belekezdeni a spórolt pénzemből a lakás átszabásába. Másodszor beszerezni Debra-t ha lehetséges. Harmadsorban amiről Diane nem tud levezetni a feszültséget lehetőleg kettesben. Jó lesz ha kicsit mindketten úgy érezzük mintha élnénk. Nem, nem szóvicc volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése