2013. augusztus 7., szerda

Nyolcadik fejezet (2. rész) - Új munkatárs

Gyors fogás

Május közepei éjjel / Utcákon

A nyugalmamat felhasználva kicsit idegesítettem magam a kivitelezőkkel, akik majd a lakást fogják felújítani, majd végül elégedetten tettem le a telefont: mindent elintéztem, már csak a munkások kell, hogy jöjjenek. Meg valaki, aki felügyel rájuk, egy nappali segítő. Diane-nel összegezzünk milyen lányt is keresünk. Nyugodt, csinosnak mondható, nem teljesen sötét, aki már rendelkezik némi tapasztalattal a munkában, és nem ráncigáljuk rosszabb helyre mint ahol már most van. Némi gondolkodás után az utcai lányok felmérése mellett döntünk Stef területén belül, ő ezt az egész beszélgetést pedig heves bólogatással hallgatja. Látszik rajta nem nagyon értette az egészet de az, hogy nem akarunk kimászkálni a megszabott területről tetszik neki. Én pedig ezek után megkérem - ha már úgyis itt van -, hogy adja már megint kölcsön nekünk Joe-t egy új kocsival. Egy hosszúra nyúló hallgatás után csak bólint egyet, és Heather után üvölt, hogy ideje lenne telefonálnia egyet.

2013. július 31., szerda

Nyolcadik fejezet (1. rész) - Új munkatárs

Ki is az a Renfield?

Kora májusi este / Stephanie lakásában

A sikátorban felvetődött ötletünk, miszerint szerezni kéne valakit, aki nekünk segít, igen komoly hátrányokba ütközik. Többek között abba, hogy szinte semmit se tudunk Heather-ről, Joe-ról, csak azt látjuk, hogy nagyon hasznos lenne egy ilyen ember. A saját szobánkban ülünk az ágyon, egymással szemben és értelmetlen találgatásokkal múlatjuk az időt, odakint pedig Stef csukja be az ajtót, éppen hazaért. Diane-re nézek majd mikor ő bizonytalanul bólint felállok és megkeresem kint Stef-fet. A nappaliban ülve valami papírokat tanulmányoz összeráncolt homlokkal, amikor leülünk vele szemben a kanapéra. Szemöldökét felhúzva néz fel ránk és mikor előadom, hogy mi némi tájékoztatást akarunk a személyi asszisztensekről - valami G betűs nevük van de nem bírom megjegyezni - egy emberi sóhajtás kíséretében dobja le a dohányzóasztalra a papírokat.

2013. július 25., csütörtök

Hetedik fejezet (3. rész) - Veszélyes üzlet

Egyre szorosabb határidők

Április utolsó hete / Juliett birtokán

A saját lakásunktól nem messze váltunk kétfelé Diane-el, hogy ne zavarjuk egymás "üzleti" köreit. Éhesek vagyunk és én legalábbis nagyon feszült a pénzügyek miatt, így nem csoda, hogy csak másodjára hallom meg mikor egy öltönyös hapsi már másodjára érdeklődik afelől, merre találja a legközelebbi benzinkutat. Látom rajta, nem biztos benne miért állok egyedül egy utca sarkán - nem lehet egy tapasztalt alak - de én azért finoman felvílágosítom, és felajánlok neki egy jó fél órás útbaigazítást és egy csésze kávét. Miután kilép a még mindig igen elhanyagoltnak tűnő helyünkről, lezuhanyozom és indulok vissza, de szó szerint belefutok Diane-be. Pár másodpercig kiélvezem a közelségét, majd hátrább lépve látom nem kuncsaftot hozott, beszélni akar velem. Gyorsan kiderül, hogy ügyfél helyett Pierre - Ms. Winterson szállítója - jelent meg előtte, és tájékoztatta a helyzetről ami a főnökénél folyik.

2012. november 22., csütörtök

Közlemény (Frissítve 2013.07.25.)!

A blog és a mögötte játszó csapat a látszattal ellentétben még nem szűnt meg, de sajnos túl sok személyes és, vagy munkahelyi probléma merült fel ahhoz, hogy játszani tudjunk. Ha meg nem tudok játszani nincs miről írni se sajnos. Minden erőmmel azon vagyok, hogy még idén frissüljön a blog, legvégső esetben az újévet új játéküléssel kezdjük!
Hosszú vajúdás után sikerült újra összeterelni mind a három személyt (elképszetően nagy szám mi?), hogy folytathassuk a prostikból lett vámpírok kalandjait. Mondani sem merek semmit meddig lesz így, majd kiderül, most felkerült egy poszt, és több képet is beszúrtam a bejegyzések közé.

Susan Stuart

2012. október 17., szerda

Hetedik fejezet (2. rész) - Veszélyes üzlet

A tapasztalt és az egyszerű

Március utolsó két hete / Utcákon

Az elkövetkező napokban én a régi utcai kapcsolatomat próbálom megmozgatni, még Diane azon agyal, hogy tudnánk kapcsolatba lépni Debra-val akit Juliettnél ismert meg. Persze próbálok segíteni neki ebben az agymunkában, és annyira jutunk, hogy meg kell keresni felajánlani, és szinte azonnal elhozni, ha jöni akar, vagy csak azért nem mert eljönni mert túlzottan fél Juliettől. Ha nem érdekli az üzlet akkor kénytelenek vagyunk teljesen másfelé keresni majd megfelelő "tyúkanyót", de hátha lesz egy kis szerencsénk is.

2012. október 15., hétfő

Hetedik fejezet (1. rész) - Veszélyes üzlet

Jó és rossz üzletek, meg rámenős rajongók

Március első másfél hete / Kéjlakban és az azt környező utcákban

A vámpírbuli utáni első hét jó és rossz hírekkel is szolgált számunkra. Sikerült pár névjegy kártyát csináltatni és elkezdtük ezt osztani az ügyfeleknek és a hét második felében már alig álltunk kinn az utcán inkább a a visszatérő vendégeket, vagy azok ismerőseit fogadtuk. Persze nem dolgoztuk magunkat halálra, és mindig jutott nekünk is valami a pénzen túl is minden látogatás után. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Diane-nek máris van három igen törzs kuncsaft státusz felé tendáló ügyfele még én csak kettőről mondhattam el ezt.

2012. szeptember 24., hétfő

Hatodik fejezet (2. rész) - Társasági élet

Forgolódás halott körökben

Márcus első éjjele / Az elhagyatottan álló The Liberty Theatre színház

Eljött az általunk kevéssé várt pillanat, elmegyünk egy városi vámpír találkozóra, amire nem elég hogy Stephanie elrángat, még valami nagy bejelentések is lesznek. Diane-nel nem igazán jöttünk rá mik lehetnek ezek, talán megmutogat minket Stef, hogy lássa mindenki vele vagyunk, nem tudom. Atyánk nem szól semmit öltözködési szabályokról de mikor meglátok rajta egy kosztümöt a készülése alatt úgy döntök mi is a saját új hasonló szerzeményeinket vesszük fel. Heather "úrnője" haját igazítgatja az alkalomhoz illőre én csak tarkó alatt összefogom és segítek kifésülni Diane-ét majd egyetlen fontos ékszerünket felvéve várjuk az indulás előtti eligazítást. Nos nem kellett csalódnom megkapjuk a rövid utasítás csomagunkat. Ne távolodjunk el tőle egy lépésnél messzebbre, ne szólaljunk meg csak ha ő bólint, ne fogdossuk egymás kezét, és lehetőleg próbáljunk meg minnél kevésbé feltűnőek lenni és végül de nem utolsó sorban bármit is tesznek velünk, vagy mondanak nekünk maradjunk nagyon higgadtak.