Nyolcadik fejezet (2. rész) - Új munkatárs

Gyors fogás

Május közepei éjjel / Utcákon

A nyugalmamat felhasználva kicsit idegesítettem magam a kivitelezőkkel, akik majd a lakást fogják felújítani, majd végül elégedetten tettem le a telefont: mindent elintéztem, már csak a munkások kell, hogy jöjjenek. Meg valaki, aki felügyel rájuk, egy nappali segítő. Diane-nel összegezzünk milyen lányt is keresünk. Nyugodt, csinosnak mondható, nem teljesen sötét, aki már rendelkezik némi tapasztalattal a munkában, és nem ráncigáljuk rosszabb helyre mint ahol már most van. Némi gondolkodás után az utcai lányok felmérése mellett döntünk Stef területén belül, ő ezt az egész beszélgetést pedig heves bólogatással hallgatja. Látszik rajta nem nagyon értette az egészet de az, hogy nem akarunk kimászkálni a megszabott területről tetszik neki. Én pedig ezek után megkérem - ha már úgyis itt van -, hogy adja már megint kölcsön nekünk Joe-t egy új kocsival. Egy hosszúra nyúló hallgatás után csak bólint egyet, és Heather után üvölt, hogy ideje lenne telefonálnia egyet.

Nyolcadik fejezet (1. rész) - Új munkatárs

Ki is az a Renfield?

Kora májusi este / Stephanie lakásában

A sikátorban felvetődött ötletünk, miszerint szerezni kéne valakit, aki nekünk segít, igen komoly hátrányokba ütközik. Többek között abba, hogy szinte semmit se tudunk Heather-ről, Joe-ról, csak azt látjuk, hogy nagyon hasznos lenne egy ilyen ember. A saját szobánkban ülünk az ágyon, egymással szemben és értelmetlen találgatásokkal múlatjuk az időt, odakint pedig Stef csukja be az ajtót, éppen hazaért. Diane-re nézek majd mikor ő bizonytalanul bólint felállok és megkeresem kint Stef-fet. A nappaliban ülve valami papírokat tanulmányoz összeráncolt homlokkal, amikor leülünk vele szemben a kanapéra. Szemöldökét felhúzva néz fel ránk és mikor előadom, hogy mi némi tájékoztatást akarunk a személyi asszisztensekről - valami G betűs nevük van de nem bírom megjegyezni - egy emberi sóhajtás kíséretében dobja le a dohányzóasztalra a papírokat.

Hetedik fejezet (3. rész) - Veszélyes üzlet

Egyre szorosabb határidők

Április utolsó hete / Juliett birtokán

A saját lakásunktól nem messze váltunk kétfelé Diane-el, hogy ne zavarjuk egymás "üzleti" köreit. Éhesek vagyunk és én legalábbis nagyon feszült a pénzügyek miatt, így nem csoda, hogy csak másodjára hallom meg mikor egy öltönyös hapsi már másodjára érdeklődik afelől, merre találja a legközelebbi benzinkutat. Látom rajta, nem biztos benne miért állok egyedül egy utca sarkán - nem lehet egy tapasztalt alak - de én azért finoman felvílágosítom, és felajánlok neki egy jó fél órás útbaigazítást és egy csésze kávét. Miután kilép a még mindig igen elhanyagoltnak tűnő helyünkről, lezuhanyozom és indulok vissza, de szó szerint belefutok Diane-be. Pár másodpercig kiélvezem a közelségét, majd hátrább lépve látom nem kuncsaftot hozott, beszélni akar velem. Gyorsan kiderül, hogy ügyfél helyett Pierre - Ms. Winterson szállítója - jelent meg előtte, és tájékoztatta a helyzetről ami a főnökénél folyik.